„ÉLHETŐBB
VILÁG” MODUL
SZAKIRODALMI
ANYAGOK és KUTATÁSOK FELHASZNÁLÁSÁVAL ÖSSZEÁLLÍTOTTA és SZERKESZTETTE:
DR. KHADEMI-VIDRA
ANIKÓ
egyetemi
docens
és
Dr. SZARVÁK
TIBOR
egyetemi
docens
JEGYZET kézirat
Jászberény,
2011
Tartalom
I.1. Az adományozók
„Adományokon
mindazokat a természetben és pénzben nyújtott támogatásokat értjük, amelyeket az egyének minden ellenszolgáltatás
nélkül ajánlanak fel nonprofit vagy egyházi szervezetek, közintézmények,
illetve a családi és baráti körükön kívüli magánszemélyek számára.” Czike –
Kuti (2006) 13. old.
„Az
utóbbi több mint másfél évtizedben az önkéntesség és a jótékonyság is igen nagy
számszerű-mennyiségi, illetve strukturális-minőségi változásokon esett át. A
részvételi arányok minden területen számottevően növekedtek.” Czike – Kuti
(2006) 17. old. „A jótékonyság mára már nem csak utcai vagy templomi adakozást
jelent, hanem az egyének tudatos, rendszeres, adott esetben nagyobb összegű
segítségnyújtását is. [...] Az önkéntes tevékenység lassanként rendszeresebbé is
válik. Szintén egyre gyakoribb, hogy ugyanaz a személy több különböző formában
is segítséget nyújt.
Figyelemre
méltó, hogy mindezen változások olyan társadalmi környezetben következtek be,
amely nem kedvezett a bizalom épülésének. Az adományok adókedvezményei szép
lassan eltűntek a rendszerből, és az egyének bizalmatlansága nőttön-nőtt a
különböző alapítványi/egyesületi pénzügyek ál- vagy valós hírei hallatán.
A
részvételi arányok számottevő növekedése ellenére sem változott a jótékonykodók
társadalmi-demográfiai összetétele. A nők még mindig jobb adományozók, de
kisebb mértékben végeznek önkéntes munkát,
mint a férfiak. A középosztálybeli, a családos, jobb módú, középkorú,
iskolázott emberek jobb adományozók és lelkesebb önkéntesek, mint a fiatalok,
az idősebb korosztály, vagy az alacsonyabb iskolázottságú, alacsonyabb
jövedelemmel rendelkező társadalmi csoportok.” Czike – Kuti (2006) 18. old.
„A
rendszerváltást követő 15 évben kialakultak az önkéntesség civil intézményei, a
2005. évi LXXXVIII. Törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről c. törvény
elismeri az önkéntesség társadalmi értékeit, és lehetővé teszi fejlődését,
támogatását. A legfrissebb kutatási adatok szerint a 14 éven felüli felnőtt
lakosság majd’ 40%-a vesz részt önkéntes tevékenységekben.” Czike – Kuti (2006)
65. old.
„Összességében
a magyar társadalomban a jótékonyság és az önkéntesség legfőbb motivációja még
mindig a szolidaritás érzése. Az önismeretet, a saját tudást építő, a
társadalmi közöshöz való hozzájárulás tudatos szándékával adott támogatás
sokkal kisebb mértékű.” Czike – Kuti (2006) 19. old.
1.
ábra
Forrás:
Czike – Kuti (2006) 43. old.
2.
ábra
„Jóval bonyolultabb, nehezebben
megválaszolható az a kérdés, hogy az SZJA 1% felajánlásának a lehetősége milyen
hatással van az adományozási hajlandóságra. Az új támogatási forma
bevezetésekor számos szakértő és gyakorlati szakember attól tartott, hogy az
1%-os nyilatkozattal az adófizetők egy része „letudottnak” fogja tekinteni a
civil szervezetek támogatását. Ennek veszélyét nehéz lenne tagadni. Ugyanakkor
az is elképzelhető, hogy az 1%-ok megszerzése érdekében intenzíven kampányoló,
az elért eredményeikről rendszeresen beszámoló civil szervezeteknek sikerül oly
mértékben megnyerni támogatóik bizalmát és jóindulatát, hogy azok nemcsak
adófizetőként, hanem adományozóként is hajlandók legyenek részt vállalnia
programok finanszínozásából. Az 1%-os
kampányok jóvoltából szerzett ismertség és jóhír nem is csak a közvetlenül
érintett, hanem más nonprofit
szervezetek adománygyűjtési akcióit
is sikeresebbé teheti.
Mindezeket
[...] figyelembe véve megkockáztatjuk azt a hipotézist, hogy az 1%-os
felajánlások és az adományozási hajlandóság között pozitív a korreláció; aki
adófizetőként támogatja a nonprofit szervezeteket, az saját pénzéből is nagyobb
valószínűséggel hajlandó a jótékonykodásra.
Összefoglalva
és általánosítva: azt feltételezzük, hogy a nonprofit szektor
fejlődése és a civil szervezetek támogatásszerzési erőfeszítései érzékelhető
mértékben befolyásolták a lakossági adományok alakulását.” Czike – Kuti
(2006) 76. old.
3. ábra
Forrás: Czike – Kuti (2006) 92. old.
„Összefoglalva
elmondhatjuk, hogy a magyar lakosság adományozási magatartása az elmúlt
évtizedben nem a célracionalitás, hanem a tradicionális jótékonyság irányába tolódott el.
Ugyanakkor annak is mutatkoznak jelei, hogy az adományozás egyre inkább
társadalmi normaként jelenik meg, s mint ilyennek a társadalmi státus és a
közösségi kapcsolatok kiépítésében is növekszik a jelentősége.” Czike – Kuti
(2006) 123.old. „A személyi jövedelemadó 1%-át felajánlók szintén igen nagy
valószínűséggel válnak adományozóvá. A nyilatkozatót kitöltők 90 százaléka más
formában is nyújt támogatást. Az 1% rendszere tehát nem veszélyezteti a
lakossági adományozás fejlődését.” Czike – Kutii (2006) 136.old.
2.2.
Pénz- és támogatásszerzési, forrásteremtő módszerek
Michael
Norton tanácsai a bőséges nyugati szakirodalomból: a sikeres pénzszerzés tíz
lépése:
1.
Legyenek a tények a kisujjában
2.
Építsek ki jóhírét
3.
Dolgozzon ki nyerő ötleteket
4.
Válassza ki a megfelelő pénzszerzési
stratégiát
5.
Kutassa fel a lehetséges támogatókat
6.
Írjon jó kérvényt, pályázatot.
7.
Tartsa kezében a kérvényezési
folyamatot.
8.
Mondjon köszönetet.
9.
Tartsa a kapcsolatot.
10. Térjen vissza. [Csizmár
- Nemoda (2001)]
Angela
Rosati „tíz alapelve”
1.
Fogalmazzuk meg a szervezet küldetését
és jövőképét
2.
Határoszzuk meg a szervezet
célkitűzéseit.
3.
Határozzuk meg a szervezet feladatait.
4.
Készítsük el az ismertetőt.
5.
Hajtsuk végre stratégiai tervet.
6.
Kezdjük a kézenfekvő adományozókkal.
7.
Szervezzük be a potenciális
adományozókat önkénteseknek.
8.
Kutassuk fel a lehetséges adományozókat.
9.
Kapcsolattartás.
10. Ne ugorjuk át az első kilenc lépést. [Rosati
(1997)]
Módszerek
a támogatások megszerzésére:
1. Személyesen
•
Tagdíjak.
Viszonylag kevés szervezet él ezzel a lehetőséggel (alapítványok sajnos nem is
élhetnek vele), mivel "a tagok már önkéntes munkájukkal is bőven megtették
a magukét", illetve "az embereknek nincs pénzük tagdíjra". Azok,
akik viszont magas tagdíjat szednek, úgy érzik, hogy a szervezet is nyújt
valamit a tagdíjért cserébe (lásd a listát a támogatók indokairól a 3.
oldalon). Itt is fennáll a partneri viszony: a tagok tagdíjat (és esetleg még
önkéntes munkát) adnak, a szervezet viszont különböző szolgáltatásokat nyújt
cserébe (hírlevél, ingyenes előadások, összejövetelek stb.). Egy 60 tagú
szervezet az egységes évi 2000 forintos tagdíjjal 120000 forint éves bevételhez
jut, amivel fedezni tudja irodai működési költségeinek nagy részét.
•
Bekopogtatás.
Ennek a módszernek nálunk sajnos meglehetősen beszűkültek a lehetőségei. A különböző ügynökök, házalók már elég
nagy ellenállást alakítottak ki a bekopogtató, becsöngető emberekkel szemben
ahhoz, hogy nagyobb sikert várhassunk ettől.
•
Utcai meggyőzés.
Sokan próbálják alkalmazni ezt a módszert - főleg nagyobb településeken. A járókelők nagy részét azonban eleve
elriasztják azok a mendemondák és hírek, amelyek szervezetek nevével való
visszaélésekről szólnak. Továbbá ez a módszer meglehetősen nagy személyes
felkészültséget és elszántságot igényel azoktól, akik vállalják.
• Munkahelyi
pénzszerzés. Erre is az előző pontban említettek
érvényesek.
•
Hagyaték.
Ez még ritkaságszámba megy, de már többen próbálkoztak sikerrel értékes
hagyaték (épület, gépjármű stb.) megszerzésével.
2. Postán keresztül
•
Hírlevelek, újságok (pl. hirdetési, előfizetési díjak). Talán
ez az egyik legkézenfekvőbb módszer kiadványok támogatására.
•
Névreszóló
levelek (közvetlen postai adománygyűjtés). A postaládákba naponta
kerülő reklámhordozók
által kiváltott ellenérzés ma már nem sok esélyt ad ennek a módszernek sem. Bár
néhány - főleg nagyobb, országosan ismert szervezet - sikeresen alkalmazza.
3. Rendezvényeken
• Tombola;
• Árverés;
• Bazár;
• Táncos
összejövetel;
•
Kiállítás. Ezek
mindegyikét több-kevesebb sikerrel alkalmazzák a szervezetek. A megtérülési hányados sokszor
elég kicsi. Általában
sok szervezési munkát
igényelnek, pénzbevételük
alacsony, viszont sok
hasznos kapcsolatot alakíthatunk ki a
rendezvények során.
4. Vállalkozással
•
Szolgáltatási díjak.
Ezzel a forrással sokan próbálkoznak, bár adózási, jogi stb. vonzatai sokakat
elriasztanak. Mégis érdemes rajta elgondolkodni, hiszen a szervezet könnyen
találhat magának olyan tevékenységet, ami pénzügyileg kifizetődő lehet.
• Kereskedelem
(pólók,
könyvek, “alternatív áruk” stb.)
•
5. Pályázatírás
Manapság
szinte csak ez a módszer jön szóba a szükséges támogatás megszerzésére. Ez a
lista csak a főbb módszereket tartalmazza. A
technikák és trükkök sora végtelen, és azok legtöbbször a helyi
adottságoktól függnek. Több programot párhuzamosan futtató civil szervezeteknek
ajánlatos a stratégiai tervükkel, program- és projektterveikkel összhangban
lévő éves támogatásszerzési tervet készíteniük. Ez tartalmazza az adott
évben előreláthatóan szükséges (pénzbeli, emberi, természetbeni) forrásokat,
azok vázlatos ütemezését, a megszerzésükhöz használható módszereket, a
lehetséges támogatók körét forrásonként stb. Ezzel a tudatos megközelítéssel
elkerülhető a rendelkezésre álló források kellemetlen és a szervezet
küldetésének elérése szempontjából meglehetősen káros ingadozása.
Az
a szervezet követ hosszú távon sikeres támogatásszerző stratégiát, aki nem
gyors, lerabló módon kezeli forrásait. Különösen igaz ez a jól körülhatárolható
közösségekben végzett támogatásszerzésre (pl. a személyi jövedelemadó 1
százaléknak a begyűjtése) és azon nagyobb forrásokra, ahol figyelmesen követik
az adományozott támogatások sorsát.
Nagyon
fontos a partneri viszony kialakítása és az alapvető etikai szabályok
betartása. Nem árt időnként tájékoztatni a
támogatókat - legyenek azok magánszemélyek, vállalatok, alapítványok -
az elvégzett munkáról, az esetleges lényeges szervezeti változásokról, a
kitűzött célok eléréséhez általuk nyújtott hozzájárulás felhasználásáról stb.
Ha támogatók látják, hogy a szervezetek az adományukat megfelelően kezelik, a
vállalt feladatokat elvégzik, és eredményeiket (vagy esetleg kudarcaikat) a
lehető legelfogulatlanabbul értékelik, nagyobb valószínűséggel fogják
legközelebb is ugyanazt a szervezetet támogatni. [Kosztolányi]
2.3.
Az 1%
A
személyi jövedelemadó 1%-a közcélú felajánlásának lehetőségéről első alkalommal
az 1995. december 12-én elfogadott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi
CXVII. törvény tesz említést, 45. §-ában a következőket rögzítve:
„(1)
A magánszemély nyilatkozatban rendelkezhet az összevont adóalapja adójának az
adókedvezmények levonása után fennmaradt része (befizetett adó) egy
százalékáról, amelyet az APEH a nyilatkozatban megjelölt kedvezményezett javára
utal át.
(2) Az
(1) bekezdésben említett kedvezményezett a közcélú tevékenységet folytató vagy
támogató szervezet, intézmény, alap, alapítvány lehet.
(3) Az
e paragrafusban foglalt rendelkezést megvalósító eljárást és a
kedvezményezettek körét külön törvény szabályozza.”
„Az
azóta már többször módosított, a mindennapi szóhasználatban „1%-os törvényként”
emlegetett jogszabályt nehéz lenne túlértékelni! Megalkotása mindenekelőtt
társadalompolitikai szempontból mérföldkő: az állampolgár dönthet adója – még
ha csak jelképes – egy részének felhasználásáról és mindenkori hatalom helyett.
Nem mások döntenek helyette, hanem ő a döntéshozó.” Bódi (2002) 15.old.
A
rendelkező nyilatkozatot tevő adózók ismétlődő felvetése, hogy nem kapnak
konkrét visszajelzést arról, hogy felajánlott támogatásuk elérkezett-e a
címzett szervezethez. A kedvezményezett szervezet részére az adóhatóság csak a
javára utalt összegekre vonatkozóan ad
tájékoztatást, az összegek mögött álló rendelkezőkre vonatkozóan nem.[...] Ebből
adódóan a kedvezményezett szervezetek valóságosan nem tudhatják, hogy kitől és
milyen összegű 1%-os
támogatást kapnak, tehát
az e témában
névre címzett köszönetnyilvánítások és
beszámolók a kapott
támogatás felhasználásáról csak feltételezésen alapulnak.[...]
A
torvény 6.§ (3) bekezdése rendelkezik az 1%-os támogatás keretében kapott
összegek felhasználásával kapcsolatos kötelező sajtóközleményről, amelyet a
civil szervezeteknek az átutalást követő naptári év október 31. napjáig kell
közzétenni. Bódi (2002) 30-31. old
„Az
öt 1%-os kampány során a civil szervezetek egyre inkább megtalálták célközönségüket,
és markánsan kirajzolódnak azok az értékek és érdekek, amelyekre az 1%-os
kampányukat felépítik:
• A
tagjaikkal és a szolgáltatásaikat igénybe vevőkkel fenntartott kapcsolataikra;
• Egy
köréjük szerveződő (vagy szervezhető) valóságos vagy virtuális közösségre;
• A
rászorulók iránti részvétre, szolidaritásra, az általános emberi értékek iránti
elkötelezettségre;
•
Az állampolgári felelősségérzetre és
racionális megfontolásokra.”
Bódi (2002) 80.old.
„A
legegyszerűbb helyzetben azok a civil szervezetek vannak, amelyek (vagy az az
intézmény, amely érdekében működnek) közvetlen, vagy viszonylag rendszeres
kapcsolatban állnak a potenciális támogatókkal. Tipikusak e tekintetben az
oktatási célú, illetve gyermekintézményekhez (óvoda, bölcsőde) kötődő
alapítványok. Ez utóbbiak esetében a szülő naponta jelenik meg, és
néhány kérlelő, biztató mondaton kívül elegendő a már előre kitöltött
rendelkező nyilatkozat szabványszerű borítékban történő átadása, amelyet már
csak szabályosan záradékolni szükséges. E képlet természetesen csak az eset
leegyszerűsített leírása. Ennél sokkal érdemibb az a motiváció, hogy a
gyermekintézménynek felajánlott támogatás a saját családtag érdekeit is
szolgálja, a hasznosulás nyomon követhető, hiszen egy-egy új játék vagy
felszerelés vásárlásakor tudatosítható a szülőben: ezt az 1%-os felajánlásból
vásároltuk. Hasonló a helyzet az iskolai alapítványok, illetve az alapítványi
iskolák esetében (elsősorban az alsó- és középfokú oktatási intézményeknél),
ahol ugyan a lehetséges támogató nem jelenik meg napi rendszerességgel, de az
intézmény-szülő kapcsolat meglehetősen szoros, közvetítőként, postásként pedig
legtermészetesebb megoldás a gyermek. Bár a képlet egyszerű, az oktatási
alapítványoknál dolgozni is kell a sikerért! A szülői értekezleteken
vissza-vissza kell térni a témára; ősszel beszámolni a beérkezett
támogatásokról és megköszönni ezeket; januárban levélben tájékoztatni a
felhasználásról, és a levélhez csatoltan küldeni kell a kitöltött rendelkező
nyilatkozatot, valamint kérni, hogy a sok megkeresés közül az iskolai
alapítványt részesítse a szülő előnyben.
Bármennyire
is automatikusnak tűnik ez, számos tapasztalat bizonyítja, hogy ahol az újra
ismétlődő gesztusokat nem veszik komolyan, visszaesik a támogatás. Mivel itt
nem kell tízezer forintokat költeni reklámra és szóróanyagokra, a személyes
gesztusokra kell az energiát, a figyelmet fordítani mind az alapítványi
kuratóriumokban és a munkaközösségekben tevékenykedő szülőknek, mind az
intézmények vezetőinek. Ez az előnyös helyzet egyben természetesen korlát is: a
szülő általában csak addig odaadó támogató, ameddig gyermeke az adott
intézményhez kötődik, tehát ezt a kapcsolatot az újonnan belépő korosztályok
hozzátartozóival újra és újra meg kell kötni. A lehetséges támogatók száma nagymértékben függvénye a tanulók létszámának, viszonylag elvétve fordul elő, hogy a szülő
az iskolai alapítványt támogassák gyermekük elballagása után is. Néhány
nagyhírű, patinás „alma mater” viszont következetesen és sikeresen szólítja meg
„öregdiákjai”, de erre valóban csak a kiemelkedőbb „egykori iskolák” képesek. A
gyermek- és oktatási intézmények alkalmazottjai is e szervezetek potenciális
támogatói, és az ő megkeresésük sem igényel különösebb eszközöket és
technikákat.” Bódi (2002) 81.old.
„Az
előző 1%-os adománygyűjtő módszerek azokat a szituációkat jellemezték, amely
esetekben a potenciális támogatókkal gyakori a személyes kontaktus lehetősége,
és az alkalmazott eszközök a verbális kommunikáció kiegészítői vagy
megerősítői. Más a helyzet azoknál a közösségeknél, ahol a tagok ritkábban
(negyedévente, félévente, esetleg évente) találkoznak, de a közös érdek vagy
érdeklődés valódi kohézió. Országos társadalmi szervezetek,
szakmai szervezetek az egyébként is megjelenő lapjaikban és hírleveleikben
természetszerűleg teszik közzé az 1%-os felhívásokat, de itt már tudatosan és
gyakran alkalmaznak más eszközöket is. Újsághirdetések, névre szóló
megkeresések, mail-ek, körtelefonok a bevált és alkalmazott módszerek, és ezek
esetében is lényeges szempont a minél
kisebb költség. Ugyanakkor e szervezetek közül többen is megpróbálnak túllépni
a tagsági kereteken, és igyekeznek a biztos célközönségen kívül megszólítani
más lehetséges támogatókat is. E hirdetések elsődleges színterei a szakmai és
réteglapok. Sajátos és összetett a motiváció az egészségügy és a szociális
ellátás területéhez kötődő 1%-os
felajánlások mögött. Nagyon szép lenne, ha egyértelműen a rászorulók iránti
részvét és szolidaritás eredményének tekinthetnénk az ideirányított
támogatásokat. A valóság az, hogy e szervezetek ténylegesen építenek ezekre az
érzésekre 1%-ps kampányaik során, ugyanakkor célközönségnek tekintik az
egészségügyi, illetve szociális ellátást igénybe vevőket és családtagjaikat is.
Természetesen az eszközök is e szerint differenciáltak. A széles társadalmi
szolidaritásra irányulnak az egyre gyakrabban alkalmazott óriásplakátok,
televíziós spotok, rádióreklámok, újsághirdetések, és mivel a minél szélesebb
közönség megnyerése a cél, a kampányok többnyire országos adókon, illetve
lapokon keresztül zajlanak. A 2000. és a 2001. évi adománygyűjtések során
fedezték fel a szervezetek az
internek
előnyeit. Szinte nincs olyan honlap, amely ne tartalmazná az utalást az 1%-os
támogatás lehetőségére, illetve az ehhez szükséges adószámot. Nem számít
ritkaságnak az adóbevallások időszakában a csak erre irányuló weboldal. A szolgáltatást
igénybe vevők 1%-os adóforintjainak megszerzéséhez egyszerűbb és kevésbé
költséges eszközök is elegendők: plakátok az intézmény falain, szórólapok a
váróhelyiségekben, gyógyszertárakban. […] Köztudott, hogy a magyarországi
egészségügyi és szociális intézmények szolgáltatásait igénybe vevők nagy része
átéli azt, hogy adományának helye van. Nem elhanyagolható motiváció az a tudat
sem, hogy valahol a lelke mélyén mindenki érzi, hogy önmaga vagy hozzátartozója
bármikor kerülhet olyan helyzetbe, amikor használója is lehet adománya
eredményének.” Bódi (2002) 82.old.
„Egyértelműbb
a helyzetük azoknak a szervezeteknek, ahol nem, vagy csak elvétve fordul elő a
szolgáltatások igénybevétele: ilyenek a természeti katasztrófák áldozatain
segítő, a környezetvédelemmel, a beteg és kóbor állatokkal foglalkozó
alapítványok és társadalmi szervezetek. Ők egészében a társadalmi
szolidaritásra, együttérzésre építik kampányaikat. Ugyanakkor egyértelmű
tapasztalat: az adójuk 1%-át felajánlók keresik is az e tevékenységgel
foglalkozó szervezeteket, tehát a kérés és a szándék találkozásának komolyak az
esélyei. Hasonló a vezető halálokokhoz, vagy a gyógyíthatatlan betegségekhez
kötődő kutatások területén tevékenykedő alapítványok helyzete is.
A
nagy kérdés: hogyan lehet e szervezetek pontos azonosító adatait a széles közvéleményhez eljuttatni? A költséges
médiakampányokat csak néhány szervezet vállalja, és a tapasztalat azt
bizonyítja, hogy sikerrel. A szervezetek többségének erre viszont nincs megelőlegezhető,
befektetendő pénze. Működnek már segítő mechanizmusok: a Nonprofit Információs
és Oktató Központ Alapítvány e tevékenységével külön fejezet foglalkozik.[…] A médiákban van készség a
különösen jó ügyek felkarolására, az ingyenes vagy kedvezményes
hirdetésekre.” Bódi (2002) 83.old
„A
kampány egyrészt azzal van tele, hogy a szervezet milyen hasznos, nemes stb.
tevékenységet végez, másrész, hogy ehhez nincs elegendő pénze. Konkrét,
nevesített, sőt összegszerűsített célkitűzés viszonylag kevés
felhívásban olvasható. Pedig a realitás komoly vonzerő! […] Természetesen nem
csak konkrét és viszonylag szerény célokra lehet gyűjteni, de a nagy tervek
valóságának alapja is csillanjon fel a mondanivalóban.” Bódi (2002) 85. old.
4. ábra
Forrás: Czike - Kuti (2006) 131.old.
5. ábra
Forrás: Czike – Kuti (2006) 132.old.
Az
üzenet, a megkeresés mondanivalóján túl a szervezetek számára komoly dilemmát
okozó kérdés a megkeresés időzítése is. Három dátumra szükséges
figyelemmel lenni:
• az
egyéni vállalkozók adóbevallásainak leadási határideje,
• az
önadózók adóbevallásainak leadási határideje,
• munkáltatói
elszámolások határideje.
„Az
időzítés nem minden, de fontos körülmény. Látszólag nem az 1%-os kampányhoz
kötődik, valójában mégis hatással van rá az az ötlet, hogy több szervezet az
egyébként bármikor megrendezhető, nagy figyelmet kiváltó rendezvényét, akcióját
erre az időszakra időzíti. Nincs szó direkt módon az 1%-ról, de a rendelkezések
időszakában „nagyon jelen van” a médiákban, és „véletlenül” még az adószáma is
megtudható.” Bódi (2002) 85. old.
„A
kötelező – törvény szerinti – reagálásnak bő másfél évvel később (az átutalást
követő év október 31-ig) kell a sajtóban megjelenni. A törvény csak a kapott
összeg felhasználásának és esetleges tartalékolásának közlését teszi
kötelezővé, a köszönetmondást nem. […]
Semmi
sem tiltja, hogy a szervezetek két nappal az adóhatóság értesítése vagy a pénz
átutalása után a médiákban világgá kiáltsák, hogy mennyire örülnek a kapott
adománynak, és mire fogják azt felhasználni, mégis csak elvétve volt található
erre példa az elmúlt öt esztendőben.” Bódi (2002) 85. old.
6. ábra
Forrás: Czike – Kuti (2006) 133.old.
|
Az 1%-os
felajánlások elnyeréséhez e
speciális körülmények figyelembevétele elengedhetetlen, sőt
elsődleges feltétel:
•
Nem újabb adományt
kérünk, hanem arra hívjuk fel a lehetséges támogatót, hogy a már
– általában – befizetett adójának 1%-áról rendelkezzen;
•
Az előzőből fakadóan nemcsak az
adományozhat, aki „megengedheti magának”, hanem mindenki, aki adót fizet; ez a rendelkezés nem jelent újabb kiadást, de
jelent egy kis pluszmunkát, amelyet a jogszabályban előírt módon kell
elvégezni ahhoz, hogy a támogatás célhoz érjen;
•
az 1%-os felajánlás nem tehető meg
bármikor, csakis az adóbevallások készítésének időszakában, tehát megszerzésére
csak két és fél hónap áll rendelkezésre;
•
az adózó állampolgárt e rövid időszak
alatt több szervezet is megkeresi az 1%-os támogatásért, és az adományozónak
egy támogatott mellett kell döntenie, hiszen felajánlását nem oszthatja meg;
•
az 1%-os rendelkezés megtételéhez a
szervezet tevékenységének isemretén túl olyan adat (adószám) ismerete is
szükséges, amely nem általánosan köztudott;
•
tudatosítanunk kell, hogy szervezetünk
megfelel az 1%-os jogszabály törvényi feltételeinek;
•
az adótitok védelméből fakadóan csak
valószínűsíthetjük, de biztosan nem tudhatjuk, hogy kik voltak korábbi 1%-os
támogatóink. Bódi (2002) 80. old.
„Az
1%-os adománygyűjtés tízparancsolata:
1. Szervezetünk
tevékenysége, működése legyen folyamatosan követhető és érzékelhető a közvélemény
számára, ne csak az 1%-os kampány időszakában „bukkanjunk” fel!
2. Rendelkezzünk
átfogó adományszerzési koncepcióval, amelynek része az 1%-os támogatások
elnyerése!
3.
Az 1%-os felajánlások begyűjtéséhez
rendelkezzünk speciális mondanivalóval!
4. Tekintsünk
mindenkit lehetséges támogatónak, de legyen meghatározott célközönségünk.
Hagyományos adományozóink mellett törekedjünk új támogatók megnyerésére!
5.
Az 1%-os támogatások megszerzésére
differenciált eszközöket alkalmazzunk!
6.
Ismerjük pontosan a hatályos 1%-os
jogszabályt és alkalmazzuk helyesen azt!
7.
Beszámolóink, visszajelzéseink ne
legyenek formálisak!
8.
Értékeljük, elemezzük az 1%-os kampány
során kifejtett tevékenységünket, az alkalmazott eszközöket és az elért
eredményt!
9.
Az 1%-os támogatások elnyeréséért minden
évben újra és újra keményen meg kell dolgozni!
10. Ne
tekintsük az 1%-os kampányt egyszeri befektetésnek!” Bódi (2002) 147. old.
2.4.
Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK)
„A
NIOK-ot 1993-ban alapította a Nonprofit Kutatócsoport Egyesület azzal a céllal,
hogy a civil társadalom Magyarországon a nonprofit szervezetek munkája által is
erősebbé váljék, és kialakuljon egy háttérbázis, amely a nonprofit szervezetek
hosszú távú működését elősegíti. A NIOK olyan programokat alakít ki, amelyek a
szervezetek munkáját, annak szakszerűségét javítják, illetve erősítik a
nonprofit szektornak a helyi önkormányzatokhoz, az üzleti szférához és a
társadalom egészéhez fűződő kapcsolatait. Itt valósul meg a Soros Alapítvány
nonprofit szféra fejlesztésére működtetett programja is.” NIOK beszámoló (1999)
A
NIOK Alapítvány az egyetlen olyan nonprofit szervezet, mely nem saját magának
gyűjt felajánlásokat, hanem átfogó kampányával az ország összes civil szervezetét
próbálja egy helyen elérhetővé tenni, s ezáltal támogatni.
Adjon
egy részt a civileknek! 1% Legyen jó, tegyen
jót! 200kampány
A
Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) Alapítvány 1997 óta, az ún.
1%-os törvény működésének kezdetétől fogva szervezi meg információs- és
médiakampányát, mellyel az 1%-os adományozás jelentősségére hívja fel a
figyelmet, valamint segíti az adófizetők tájékozódását, és a civil szervezetek
munkáját. 2006-os kampányukban internetes portáluk 1%-os oldalán és civil
szervezeteket tartalmazó adatbázisukban megközelítőleg 132.000 látogatót
mértek, 4000-en hívták telefonon az információs szolgálatukat, 2.400 látogatás
történt a wap szolgáltatáson. Mindez azt jelenti, hogy a látogatók számából
kiindulva nagyságrendileg 730 millió forintnyi felajánlás megszületését
segítették elő.
A NIOK Alapítvány 2006-ban tizedik alkalommal szervezte
meg kampányát, amely az ún. 1%-os törvény sikeres működését, és az 1%-os
felajánlások számának növekedését hivatott elősegíteni.
A
2006-os kampány céljai a korábbi évekhez hasonlóan a következők voltak:
• felhívni
a figyelmet a civil társadalomra, a civil mozgalmakra, melyekről az év során
talán nem is veszünk annyira tudomást.
• a
kampánnyal is fejleszteni kívánták az adományozási kultúrát az országban,
hiszen az szja 1+1%-ának felajánlása egyszerű és kézenfekvő módja az
adományozásnak.
• az 1%-ukat felajánló adófizetők számának növelése, így
az 1%-ból befolyó támogatások összegének növelése, hiszen az
Nemzeti Civil Alapprogram révén a szektor számára ezúton juttatott támogatás
megduplázódik.
• információs szolgáltatásainkkal növelni szeretnék
a helyesen kitöltött 1%-os nyilatkozatok számát.
A kampány elemei:
1. ,,Adjon egy részt a civileknek! 1% - Legyen jó, tegyen jót!”
médiakampány
A
média kampány célja, hogy mind a szlogennel, mind pedig a kreatív anyagokkal felhívják az emberek figyelmét arra, hogy
dönthetnek adójuk, pénzük 1%-ának sorsáról, és ha élnek ezzel a döntési
joggal sok területen segíthetnek vele. Éppen ezért igyekeztek minél szélesebb
körben elhelyezni hirdetéseiket, felhívásaikat, bannereiket stb. A médiakampány
hirdetéseinek vásárlásához az OTP Bank Rt. járult hozzá.
2. Nonprofit Önarckép, ingyenes és nyitott adatbázis
A
nonprofit.hu a
leglátogatottabb hazai civil információs portál, amelyről 2005-ben összesen
csaknem 7 millió oldalt töltöttek le a látogatók, ebből az 1%-os időszak alatt nagyjából 3 milliót. A portálon található a
legnagyobb hazai nyilvános, több mint 10 ezer szervezet adatlapját
magába foglaló civil adatbázis a Nonprofit Önarckép, melyben már csaknem 8000 olyan szervezet adata található meg,
amelyik várja az 1%-os felajánlásokat. Az adatbázist ingyenesen
használhatja bárki, akinek bármely szervezetről, vagy annak adószámáról
információkra van szüksége, valamint a civil szervezetek számára is nyitott, ingyenesen regisztrálhatják magukat. Elérhető a
NIOK által működtetet www.nonprofit.hu
oldalon keresztül, ahol más hasznos információk is
megtalálhatóak az 1%-al kapcsolatban.
3. Ingyenesen hívható információs szolgálat
Január
végétől, az első adócsomagok kiküldésétől kezdve május 22-ig a Magyar Telekom
támogatásával ingyenesen hívható információs zöld számot (06 80 200 074)
működtettek, ahol hétköznapokon 9 és 17 óra között a NIOK munkatársai
segítettek megkeresni a választott civil
szervezetet, felvilágosítást adtak az adó- és technikai számokkal, valamint a felajánlás
gyakorlati kérdéseivel kapcsolatban. A civil szervezeteket tartalmazó
adatbázisukat a wap.nonprofit.hu oldalról is letölthetővé tették.
4. Útmutatás, tanácsadás, segédanyagok
Mind
az adófizetőknek, mind a civil szervezeteknek szerettek volna segíteni, hogy
eligazodjanak az 1%-al kapcsolatos jogi kérdésekben és gyakorlati
tudnivalókban. Éppen ezért Útmutatóikat elérhetővé tették az interneten
keresztül is, melyben az érdeklődők az 1% felajánlásával és fogadásával
kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat ismerhetik meg. A felajánlások
megkönnyítését segítendő portálukon kinyomtatható formában letölthetővé tették
az 1%-os nyilatkozatot is.
5. Adjon
egy részt a civileknek! 1% játék
2006-ban
először egy internetes játékot is fejlesztettek, mellyel még érdekesebbé
szeretették volna tenni a kampányt, valamint újabb csatornákat nyitni az
adófizetők felé. A játék, amellett hogy
szórakoztat, azt is bemutatja, milyen egyszerűen gyűlik össze sok-sok 1%-ból
az a nagy összegű támogatás, mellyel minden évben segítik az adófizetők a civil
szervezetek munkáját. Ezzel azt is szeretnék kommunikálni, hogy bár az szja
1%-a látszólag nem tűnik nagy segítségnek, de összegyűjtve igenis az, és minél
többen „tesznek a kalapba”, annál többet kaphatnak a nonprofit szervezetek. A
játékot egy pontgyűjtő verseny is kísérte, melynek öt győztese 1%-os pólót
kapott a NIOK Alapítványtól ajándékba.
Mindezek
eredményeképpen:
• 32
újságcikkben, interjúban, közleményben, nyilatkozatban stb. jelentek meg,
• 65-ször
vetítették TV spotjukat a különböző kereskedelmi és közszolgálati csatornák
(MTV1, MTV2, Duna TV, RTL Klub, TV2),
• legalább
42-szer hangzott el a különböző rádióadókon, de volt olyan adó, amelyik
folyamatosan sugározta (Magyar Rádió Kossuth,
Petőfi, Bartók, Danubius, Civil Rádió),
• 11 hirdetésük jelent meg nyomtatott sajtóban (METRO
Hírújság, Heti Válasz, Tallózó),
• legalább 16
weboldalon, portálon jelent
meg a bannerük,
ebből az egyik
fő médiatámogató az [origo] oldalán 5 milliószor, az iwiw oldalain pedig
3 milliószor,
• 45
ezer szórólapjukat helyezte el az APEH a városi és vidéki ügyfélszolgálati
irodákban,
• 100
db. A/2-es plakátot helyeztettek ki fitness termekben, bárokban és klubokban,
• játékukkal
3 hét alatt több, mint ezer játékot játszottak.
Idén
az érdeklődők az APEH honlapjáról, illetve az adócsomagban található borítékról
értesültek elérhetőségeikről, továbbá az origo portálon keresztül, és a
hirdetésekből, az interjúkból, a spotokból, a plakátokról stb. kaptak
információt a NIOK kampányáról és szolgáltatásairól. A NIOK számításai szerint
sikerült legalább 138.000 adózónak segíteniük, hogy felajánlhassák adójuk 1%-át
a civil szervezeteknek, egyházaknak, vagy a kiemelt költségvetési előirányzatok
valamelyikének. Előzetes számításaik szerint így a civil szektort 730.000.000
forinthoz tudták segíteni. (Adjon egy részt a civileknek! 1% – nonprofit.hu)
A
NIOK Alapítvány tizenegy éve szervezi az "Adjon egy részt a civileknek!
1%" című információs- és médiakampányát. Ennek keretében alapítványunk
munkatársai az adózási ciklusban ingyenes felvilágosítást nyújtanak
06-80-200-074-es zöldszámon, valamint irodánk elérhetőségein a civil
szervezetek adószámaival kapcsolatban. Emellett országos megjelenésekkel
igyekszik biztosítani, hogy minden adófizető állampolgár értesüljön az 1%-os
adományozás voltáról, valamint a NIOK Alapítvány biztosította információs
adatbázis használatának lehetőségéről. 2006-ban is minden felajánlott 1% duplán
számít, hiszen a Nemzeti Civil Alapprogram
az 1%-ból befolyó adományoknak megfelelő összeget tesz be egy, a civil
szektor számára fenntartott pályázati alapba.
2.5.
Nem kell hősnek lenned!
„Három
országos jelentőségű civil szervezet, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, a
United Way Magyarország és a WWF Magyarország fogott össze az adó 1%-ot
felajánlók évről
évre csökkenő számának megállításáért. A „Nem kell hősnek lenned” című
kampányt, amely az eddigi legnagyobb adó 1% felajánlást népszerűsítő
reklámkampány, a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) támogatja, összesen 73 millió
Ft-tal. Az adóhivatal adatai szerint a személyi jövedelemadójuk 1 százalékát
civil szervezetnek felajánlók száma 2003 óta folyamatosan csökkent: míg
2003-ban még elérte az 1 millió 440 ezer főt, addig 2006-ban csupán 1 millió
340 ezer magánszemély rendelkezett érvényesen személyi jövedelemadója civil 1
százalékáról. Mindeközben az érvénytelen nyilatkozatok
száma az elmúlt 3 év során folyamatosan emelkedett: 2006-ban már 124 ezer darab
hibás rendelkező nyilatkozatot regisztráltak. Ezért döntött úgy az NCA, hogy
minden eddiginél nagyobb szabású reklámkampánnyal népszerűsíti az adó 1%
felajánlást.
A
kampány célja, hogy az adó 1 százalékáról érvényesen rendelkező magánszemélyek
száma ismét növekedésnek induljon. Ezt szolgálja a kampány fő üzenete: Ahhoz,
hogy segíteni tudj, nem kell hősnek lenned, hiszen adód 1%-a is szupernagy
segítség. Ezt az üzenetet hirdetik a kampány mellé állt hírességek, Kovács Kokó
István olimpiai- és világbajnok bokszoló, a Náksi vs. Brunner DJ-páros és
Kovács Ági olimpiai bajnok úszó is. Ők ugyan a maguk területén valóban hősök,
mégis vallják: az adó 1% felajánlásához senkinek nem kell hősnek lennie.
A teljes körű kommunikációs kampány kreatív anyagai
kereskedelmi, illetve közszolgálati tévé- és rádiócsatornákon, újságokban,
mozikban, óriásplakátokon, ingyenes képeslapokon és Interneten
keresztül jutnak el a potenciális adó 1% felajánlókhoz. A kampányhoz külön
weboldal is tartozik, amely praktikus információkkal szolgál minden
érdeklődőnek. Ez a www.nemkellhos.hu, ahol a hasznos segítségek mellett játszani is lehet,
és a látogatók akár azt is megoszthatják egymással, kinek és
miért ajánlják fel személyi jövedelemadójuk 1 százalékát.” (www.nemkellhos.hu)
„A
potenciális felajánlók több mint fele nem rendelkezik adója 1 százalékáról
semmilyen civil szervezet számára. Egy nemrégiben végzett felmérésben feltett
„Miért nem rendelkezett az elmúlt évben
személyi jövedelemadójának 1 százalékáról?” kérdésre a nem rendelkezők
bő egyharmada nem tudott válaszolni, vagy nem akarta negatív viselkedését
megmagyarázni, közel 20 százalékukat nem érdekelte ez a lehetőség, vagy
bevallottan lustaságból nem cselekedtek, 5 százaléknyian pedig még mindig nem
tudtak a rendelkezés lehetőségéről.” (www.nemkellhos.hu)
Ez
általánosságban is igaz az adományozásra:
3.
táblázat
A nem adományozók által választott okok megoszlása
Indokok
|
1*
|
2
|
3
|
4
|
5
|
Mag
am is támogatás ra
s zorulok
|
20,5
|
7,9
|
8,3
|
7,4
|
55,9
|
A családon
belüli támogatásra fordítja a pénzét
|
58,9
|
7,5
|
8,4
|
4,9
|
20,3
|
Nin
c s id e je rá
|
58
|
8,1
|
15,7
|
6
|
12,2
|
Senki
s em kért ilyen s
eg íts éget
|
51,1
|
7,9
|
15,7
|
6,2
|
19,1
|
Nem his z a támogatás
ok has znos s ágáb an
|
44,3
|
7,6
|
23,6
|
9,9
|
14,6
|
Zavaróak az ilyen típus ú kérés ek
|
49,3
|
6,3
|
18,3
|
10
|
16,1
|
Sok
a s zélhámos
|
33,8
|
6,2
|
18,3
|
13,9
|
17,8
|
Nem bízik a támogatás adott célra történő felhasználásában
|
33,8
|
7,9
|
23,8
|
13
|
21,5
|
Nem
vo lt különös ebb
oka
|
54,7
|
6,8
|
18,3
|
5,5
|
14,7
|
*1 =
egyáltalán nem jellemző, 5 = teljes mértékben jellemző
Forrás: Czike – Kuti
(2006) 41.old.
Ezt
az alapítványt 1994-ben alapították, egy óvoda működésének támogatására (XIV.
Bánki Donát Park). Tevékenységi körének az egészséges életmódra nevelést
jelölték meg. Célja az óvodás korú gyermekek egészséges életmódra nevelésének
gyakorlati megvalósításában való segítségadás.
Mint
gyermekintézményekhez kötődő alapítványnak, elvileg könnyű dolga van az 1%-ok
megszerzése tekintetében. Hiszen a szülő naponta jelenik meg; láthatják,
tudhatják, mire fordítják az alapítvány pénzét.
Ennek
ellenére soha nem hangsúlyozzák ki, hogy melyik kirándulás, bábelőadás vagy
sporteszköz vásárlása történt alapítványi pénzből, ami szerintem hiba. Mi
szülők csak annyit látunk, hogy ekkor vagy
akkor bábelőadás volt, ez gyerekenként x összegbe került – de érdekes
módon nem szedik be a pénzt. Tehát valószínűsíthetjük, hogy ez is alapítványi
pénzből ment. Mivel az alapítványról csak a beiratkozáskor és az első szülői
értekezleten beszélnek, illetve a szülői szervezet megbeszélésein, ahol csak
csoportonként kb. 2 szülő van jelen; korántsem biztos, hogy minden szülő tudja,
hogy egy alapítvány támogatja az óvoda működését, és hogy nekik is
felajánlhatják az adójuk 1%-át. (Nekem se rémlene különösebben az alapítvány
egyébként, sőt én arra sem emlékszem, hogy egyáltalán szóba került volna a beiratkozásnál, az első szülői
értekezleten még talán, de ott nem biztos, hogy minden szülő jelen
volt.)
Magáért
az 1%-ért folyó kommunikáció sem kielégítő szerintem, mindössze egy-egy kitöltött rendelkező nyilatkozatot tűznek ki mind
a négy csoport hirdető táblájára év elején. És ott van május végéig.
Megszokja a szem, átsiklik rajta. A reggeli és délutáni rohanásban, a gyerek
gyors öltöztetése alatt tényleg csak azt veszi észre az ember, ami nagyon
feltűnő. Változtatni kéne néha rajta valamit, színesen bekeretezni, színes
papírra fénymásolni vagy a gyerekek apró rajzaival díszíteni, és akkor jobban
észrevennék a szülők.
Minden
év októberében megköszönik a felajánlásokat a Zuglói Lapokban, elvileg a szülői
értekezleten (nekem nem rémlik), a szülői szervezet ülésén (zárt kör). Ez
szintén nagyon kevés! Tisztában vagyok azzal, hogy semmilyen anyagi eszköz sem
áll a rendelkezésükre, de ott van előttük a nagy lehetőség: a gyerekek
kreativitása. Úgyis alkotnak mindig valamit, csinálhatnának egy kiállítást
olyan témájú rajzaikból, hogy milyen programokon vettek részt mostanában vagy
az elmúlt évben, vagy milyenen szeretnének részt venni, és egy pár köszönő szó
a rajzok közé elrejtve sokkal többet érne el, mint bármi más. És sokkal jobban
emlékeznének a szülők a következő évi felajánláskor. De össze is lehet kötni a
felajánláskérést a köszönetmondással, ahogy sok szervezet is teszi, úgy még
hatásosabb lenne.
A
lehetséges támogatók száma nagymértékben függvénye a gyerekek létszámának. Az óvodai
létszám mindig állandó, 96 fő. A gyermek- és oktatási intézmények alkalmazottai
is e szervezetek potenciális támogatói, és az ő megkeresésük sem igényel
különösebb eszközöket és technikákat, őket is el lehet érni ugyanazokkal a
módszerekkel, mint a szülőket. Az ő létszámuk is állandó, 16 fő.
Mivel
a támogatói bázis változatlan, és sajnos a támogatásszerzés módszere is, ezért
a befolyt 1%-os felajánlásoknál is csak egészen apró eltérés várható.
4. táblázat
„A mi házunk, a mi várunk” kapott támogatásai 2003-2006
|
1%
|
Egyéb
|
Összesen
|
2003
|
262 905
|
0
|
262 905
|
2004
|
0
|
145 000
|
145 000
|
2005
|
229 121
|
20 000
|
249 121
|
2006
|
221 105
|
0
|
221 105
|
Összesen
|
713 131
|
165 000
|
878 131
|
Valóban,
az eredmények megfelelnek a vártnak. Ez 1%-os felajánlásoknál minimális eltérés
látszik. A 2004. évben nem lehetett felajánlani 1%-ot az Alapítványnak, mert
nem küldték vissza a regisztrációhoz szükséges papírt idejében az APEH-nak,
ezért látható ott 0, viszont a szülők (egy része) ehelyett év közben fizetett
be, ez látható az egyéb támogatásnál. A 2005. évi 20.000 Ft az előző évről
átcsúszott egyéb támogatás (nem érkezett meg a 2004. évi beszámoló elkészültéig
az APEH-től).
Tehát
elmondhatjuk, hogy az Alapítvány bevételét az elnyert pályázati pénzeken,
önkormányzati és esetleges állami támogatáson kívül a támogatott óvodába járó
gyermekek szüleinek felajánlásai jelentik. Ezekért a felajánlásokért az
Alapítvány szinte semmit nem tesz. Sokkal több lehetne az 1%-os felajánlás, és
ha konkrét célokra „kérnének” felajánlásokat, biztosan lenne évközbeni
támogatás is, főleg akkor, ha az 1% kapcsán már minden szülővel megismertették
az Alapítványt. Kommunikálni kell az óvoda dolgozói (elsődlegesen az óvónők)
felé, hiszen az ő lehetőségeik is
bővülhetnének az óvodai nevelés terén az Alapítványhoz befolyó több pénzből.
Minél
többen ismerik az óvodai alapítványt, annál többen tudják továbbadni a hírét.
Közvetlenül csak a gyerekek legközelebbi hozzátartozóit érik el, de
szájról-szájra terjedve eljuthatnak a szélesebb családhoz, barátokhoz,
munkatársakhoz is. Mindössze annyit kell tenniük, hogy jobban felhívják magukra
a figyelmet, és továbbra is magas színvonalon végzik a munkájukat – mert csak
az elégedett szülő fogja messzire vinni a hírüket.
A Nagycsaládosok Országos
Egyesülete (NOE) 1987.
október 24-én alakult
meg Budapesten, mint pártoktól, felekezetektől, ideológiáktól független
nonprofit szervezet. A megalakulásra serkentő okok az ország szomorú
demográfiai helyzete, a családok megoldatlan érdekvédelme (az új, nem éppen
családbarát adórendszer bevezetése a küszöbön állt), valamint a nagycsaládokat
érintő előítéletek voltak. Az Egyesület 1998. január 1-től kiemelten közhasznú
minősítést kapott.
Az
Egyesület rendes tagjai lehetnek olyan természetes személyek, akik saját
háztartásukban legalább három gyermeket nevelnek vagy neveltek fel, és hasonló
személyekből álló jogi személyiségű egyesületek.
A NOE azonban nem akarja az embereket pusztán
megszületett gyermekeik száma alapján kategorizálni. Pártoló
tagként szívesen fogadjuk sorainkba mindazokat, akik a NOE céljait helyeslik és
támogatják, ha nincs is három gyermekük.
A
NOE tagjait arra ösztönzi, hogy lakóhelyükön alakítsanak közösségeket, helyi
egyesületeket vagy csoportokat, amelyek a valódi egyesületi élet színterei. Az
Egyesület arra hívja fel a társadalom figyelmét, hogy a több gyermeket
tudatosan vállaló családok a nemzet számára pótolhatatlan értéket jelentenek.
Meggyőződésük, hogy ezt az értéket többen vallják, mint az a médiában
érzékelhető.
A
NOE működésének különös jelentőséget ad az ország népességének hosszú ideje
tartó, folyamatos csökkenése. A nagycsaládok e fogyó népességű hazában
pótolhatatlan értéket hordoznak. Ma sok ember anélkül él, hogy bízna a jövőben.
A nagycsaládosok, a gyermeket tudatosan elfogadók a jövőbe vetett hit jelei, s
gyermekeik révén a jövendő letéteményesei társadalmunkban. Az általunk
megtestesített értékek mással nem helyettesíthetők.
Gyermekeink
iránti szeretetünk és felelősségünk a pillanatnyi megoldások keresése és a
mának élés helyett hosszú távú befektetésekre késztet. Ehhez - ma talán még
inkább, mint bármikor - tartásra, szilárd értékrendre, optimizmusra - és
sokszor áldozatok vállalására is szükség van. [NOE honlapja]
A
Nagycsaládosok Országos Egyesületének célja:
1.
az élet és az anyaság tiszteletére
nevelés, a házasságért és a jövő generációjáért érzett felelősség erősítése;
2.
a nagycsaládosok sajátos érdekeinek
képviselete és szolgálata;
3.
felmutatni a
társadalomnak azokat az
értékeket, amelyeket a
nagycsaládok képviselnek;
4.
a nagycsaládok egymást ismerő és segítő
közösségekké szervezése.
Az
Egyesület feladatai (a fentebb meghatározott cél érdekében):
1. szorgalmazza
és segíti a helyi tagegyesületek és csoportok létrejöttét és működését,
valamint
tapasztalatcseréjét, a helyi tagegyesületek és helyi csoportok közötti
megfelelő információáramlást és együttműködést;
2.
elősegíti a
nagycsaládosok valós társadalmi helyzetének felmérését és bemutatását;
3.
javaslatokat terjeszt elő az illetékes
állami, politikai és társadalmi szervekhez és szervezetekhez a családokat,
különösen a nagycsaládokat érintő ügyekben;
4.
törekszik a nagycsaládok
politikai, gazdasági, társadalmi és erkölcsi jelentőségének megismertetésére
és elismertetésére;
5.
ösztönzi az egymást követő nemzedékek
harmonikus viszonyának kialakítását, segíti a több generáció együttélési
feltételeinek megteremtését.
Az
Egyesület közhasznú tevékenységet folytat az alábbi területeken:
a.) gyermekes családok, ill. a nők és férfiak,
valamint hátrányos helyzetű
csoportok társadalmi
esélyegyenlőségének elősegítése b.) családokkal kapcsolatos emberi és
állampolgári jogok védelme c.)
családsegítés, családok számára szociális ügyekben tanácsadás, jogsegélyszolgálat
d.) gyermek- és
ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági érdekképviselet
e.) munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek,
különösen a gyermeket nevelő
szülők
foglalkoztatásának elősegítése
f.) családi életre nevelés
g.) egészségügyi
felvilágosítás
h.) környezeti nevelés
i.) ismeretterjesztés
j.) határon túli magyar családszervezetek
működésének segítése
Ezek
a szolgáltatások ingyenesek, és egyesületi tagságtól függetlenül minden három-
és többgyermekes családnak rendelkezésére állnak. Lehetőség szerint az
Egyesülethez forduló kisebb családokat is segíteni kell. Az Egyesület
családoknak szóló országos folyóirat(ok)ban évente legalább egyszer közzéteszi
nyilvános szolgáltatásait és azok igénybevételének módját.
Az
Egyesület célját és feladatát elsősorban az alábbi eszközökkel valósítja
meg:
a.) anyagi, szellemi, szervezési erőforrások
felkutatásával és felhasználásával a
nagycsaládosok
gondjainak enyhítése érdekében;
b.) felvilágosító munka végzésével a családok
törvényes lehetőségeiről;
c.) gazdasági társaságok létrehozásával és
fenntartásával;
d.) előadások, tanfolyamok, kongresszusok és
egyéb fórumok szervezésével;
e.) külföldi
és belföldi intézményekkel és
a külföldön és
belföldön élő
nagycsaládokkal és
szervezeteikkel történő kapcsolatok kialakításával és az együttműködésből
eredő lehetőségek kihasználásával;
f.) folyóiratok és más kiadványok
közzétételével;
g.) ösztöndíjak alapításával, pályázatok
kiírásával;
h.) érdekképviseleti feladatkörében illetékes
szervekhez történő javaslatok előterjesztésével és
egyedi kérelmek támogatásával, valamint
egyéb érdekképviseletekkel rendszeres kapcsolattartás, konzultáció,
koordináció s lehetőleg közös fellépés
útján;
i.) a nagycsaládok fogyasztóvédelmével;
j.) ifjúsági tagozatok létrehozásával.
Az
Egyesület tevékenységének és gazdálkodásának legfontosabb adatait országos vagy
helyi sajtó útján is nyilvánosságra hozza.
Az
Egyesület vagyoni-pénzügyi forrásai
■
a tagdíjak;
■
a pártoló tagok
juttatásai;
■
közérdekű kötelezettség-vállalásból és
egyéb forrásokból (pl.
banki kamatból, pályázatok elnyeréséből) származó vagyoni értékek
juttatások;
■
az
Egyesület által folytatott tevékenység nyereségéből származó hozzájárulás.[NOE Alapszabálya]
Az
Egyesület közhasznú tevékenységének legjelentősebb pontjai:
•
érdekvédelem (segítség konkrét
ügyekben, ill. konzultáció minisztériumokkal,
önkormányzatokkal és egyéb hatóságokkal);
• tanácsadó szolgálatok (jogi, szociális, életvezetési, nevelési,
egészségügyi, építési);
•fogyasztóvédelem (tanácsadás, egyeztetés fogyasztóvédelmi szervezetekkel,
közérdekű információk
megjelentetése a NOE Levelekben és önálló kiadványban);
• segélyakciók
lebonyolítása (ruházat, élelmiszer, bútor, háztartási felszerelés);
• véradások szervezése;
• drogmegelőzés;
• környezeti nevelés;
• anyanyelvápolás;
• ingyenes
és olcsó színház- és hangverseny-látogatások szervezése;
• olcsó üdülések szervezése, közvetítése;
• helyi
nagycsaládos vezetők továbbképzése, közéleti tevékenységre nevelés;
• kapcsolattartás
külföldi családszervezetekkel;
• kárpát-medencei
magyar családszervezetek és családmozgalmak szemináriumának
megrendezése.
A
Titkárságot személyesen hetente közel 30 fő keresi fel érdekvédelmi, szociális
ügyekben, ez évente közel 1 600 ügyfelet jelent. A jogsegélyszolgálatra hetente
átlag 6 fő jelentkezik, ehhez jönnek még a levelezések. Közel 3 000 szociális
segítséget vagy információt kérő levelet
fogadnak. Telefonon napi 30-50 közötti a tanácsot vagy segítséget kérők
száma, ez közel 12 000 válaszadást jelent.
A
fenti szolgáltatásokban nem csak a NOE tagjai részesültek. [NOE közhasznú
jelentés] Ezeken kívül sajtótájékoztatókat, érdekegyeztető tárgyalásokat
tartanak, tiltakoznak Kormány családokat veszélyeztető intézkedései ellen.
Széleskörű társadalmi
kommunikációt folytatnak.
A
NOE jelenleg egyike az ország legnagyobb civil szervezeteinek, tagjait
168 (jogi személyiségű) helyi egyesület, 203 (jogi személyiséggel nem
rendelkező) helyi csoport és a szintén jelentős létszámú egyéni tagság alkotja
(utóbbi kettő a tagság közel 40%-át
képezi).
A taglétszám összesen körülbelül húszezer család. Az átlagos gyermekszám
családonként 4. [A NOE honlapja]
Az
Egyesület vezető tisztségviselői semmiféle juttatást nem kaptak, egyesületi
feladatukat társadalmi munkában végzik.
Indulásuk
óta adják ki újságukat, NOE Levelek címen. 2005. novemberétől megújulva,
színesben és A/4-es formátumban jelenik meg; addig egy színnel, esetleg
színezett papírra nyomott, tűzés nélküli A/5-ös volt. A honlapjuk nagyon jól
kezelhető, látványos, minden információ megtalálható rajta – ez is része a
tervezett arculatváltásnak. Mivel idén 20 éves a Nagycsaládosok Országos
Egyesülete, arculatváltást és erősebb PR-t terveznek ebből az alkalomból. Egy
kis színes tájékoztató füzetet már adtak is ki, sok programmal ünneplik meg a
kerek évfordulót.
Az
Egyesület állami támogatáson és pályázatokon nyert támogatásokon kívüli
legjelentősebb bevétele a tagdíjakból származik.
5. táblázat
Tagdíjak és taglétszámok a
nagycsaládosok egyesületeinél 2002-2006
Év
|
Tagdíj
ö ssz e g e
|
Hányan
fizettek
|
Taglétszám
|
egyéni
|
helyi
egy.
|
egyéni
|
helyi
egy.
|
2002
|
2
500
|
3
556
|
?
|
7
025
|
10
000
|
2003
|
2
500
|
4
009
|
?
|
8
229
|
10
700
|
2004
|
3
600
|
4
333
|
?
|
7
340
|
9
200
|
2005
|
3
600
|
4
732
|
?
|
7
059
|
7
500
|
2006
|
3
600
|
5
573
|
?
|
6
159
|
6
200
|
Forrás: NOE
A
helyi egyesületek önállóan szedik a tagdíjakat, önállóan gazdálkodnak, a
tagjaik vélhetően inkább nekik és nem az Országos Egyesületnek ajánlják fel az
1 %-ukat. Taglétszámukat csak az általuk megrendelt újságok számából tudja
kitalálni a NOE.
A
Nagycsaládosok Országos Szövetsége állandóan anyagi gondokkal küzd, hiszen a
felajánlott összegek minél nagyobb részét a tagok segítésére próbálja
fordítani. A NOE vezetősége
és munkatársainak egy része társadalmi munkában végzi tevékenységét. Az 1%-os
kampányra sem szoktak költeni, a NOE levelekben jelent meg eddig a felhívás,
ill. egy kitöltött rendelkező nyilatkozat, itt köszönték is meg mindössze a
korábbi évek felajánlásait. Próbáltak
keresni ingyenes hirdetési lehetőségeket, de nem nagy intenzitással. Idén
az Echo TV-ben és a HírTV-ben is sikerült elérniük ingyenes megjelenést,
illetve a Magyar Nemzetben jelenik meg két hirdetésük (kb. 2x25 eFt értékben),
jól időzítve, a februári és a májusi adóbevallási határidő előtti szombaton.
Vannak
olyan cégek, amelyek rendszeresen ajánlanak fel természetbeni adományokat az
Egyesületnek, ezeket szétosztják a tagok között. A támogatásoknál sajnos nem
tudjuk különválasztani a magánszemélyektől érkezőket.
6. táblázat
NOE kapott támogatások (1%
nélkül) 2002-2006
|
Pénzbeli
|
Valorizát természetbeni
|
Összesen
|
2002
|
622 132
|
18 332 578
|
18 954 710
|
2003
|
14 071 948
|
13 527 084
|
27 599 032
|
2004
|
9 900 000
|
6 142 000
|
16 042 000
|
2005
|
2 426 000
|
12 728 000
|
15 154 000
|
2006
|
9 829 000
|
61 594 000
|
71 423 000
|
Összesen
|
36 849 080
|
112 323 662
|
149 172 742
|
Forrás: NOE
7. táblázat
NOE kapott támogatások + 1%
2002-2006
|
1%
|
Egyéb
|
Összesen
|
2002
|
3 126 411
|
18 954 710
|
22 081 121
|
2003
|
3 217 514
|
27 599 032
|
30 816 546
|
2004
|
3 935 737
|
16 042 000
|
19 977 737
|
2005
|
2 337 607
|
15 154 000
|
17 491 607
|
2006
|
2 437 563
|
71 423 000
|
73 860 563
|
Összesen
|
15 054 832
|
149 172 742
|
164 227 574
|
Forrás: NOE
De
így is látható, hogy semmilyen összefüggés nem figyelhető meg az 1%-os
felajánlások és az év közben beérkező felajánlások között (akár a pénzbeli,
akár a természetbeni felajánlásokat nézzük).
A
Nagycsaládosok Országos Szövetségének tagjai nagy számát tekintve elenyésző
rész ajánlja fel az adója 1%-t, illetve nagyon kevés az adója 1%-a (ha a
GYED-en, GYES-en lévőkre gondolunk pl.). A kevés számú felajánlás oka talán
abban keresendő, hogy a gyermekek oktatási intézményei is nyilván bombázzák a
szülőket, hogy nekik ajánlják fel 1%-aikat, és természetesen oda adják, ahol
gyakorlati hasznát is tapasztalhatják. Nem
tagok pedig valószínűleg nagyon ritkán ajánlják fel adójuk 1%-át
nagycsaládosoknak, ennek okai a következők lehetnek:
A
fő ok elsősorban a magyar társadalomban keresendő, amely erős előítéletekkel rendelkezik
a 2-nél több gyermeket vállalókkal szemben (etnikai, erkölcsi stb.). Először ezen
kellene valahogy változtatni...
Másrészt
az emberek felajánlásai célok szerint a következőképp oszlanak meg:
8. táblázat
Az emberek legszívesebben a
következő célokra ajánlják fel adójuk 1%-át
|
%
|
Valamilyen
egészségügyi cél
|
30
|
Egy konkrét iskolát, oktatási intézmény
|
17
|
Gyermekjóléti, gyermekélelmezési cél
|
16
|
Fogyatékkal élők
|
14
|
Egyéb cél
|
5
|
Egyéb jótékonysági cél
|
4
|
Sport
cél
|
4
|
Kulturális cél
|
4
|
Környezetvédelmi cél
|
3
|
Nem
tudja, nem válaszolt
|
3
|
Forrás:Marketing
Centrum felmérése
Ahogy
a Nagycsaládosok Országos Szövetségének egyik tagja megfogalmazta: „nálunk
nincs fogyatékos, nagybeteg, se kutya, ezért sem kapunk pénzt”.
Amikor az emberek szabadon rendelkezhetnek adójuk
1%-ával, akkor megpróbálják olyan helyre tenni, ahol úgy
érzik, a legnagyobb haszna van. Akinek nincs nagy családja, és nem tapasztalja a saját bőrén, hogy mennyit segít
vagy tudna segíteni a NOE, az előrébbvalónak érzi a rákbetegek
gyógyítását vagy a gazda nélkül maradt kutyák sorsát.
Nem
tudom, hogy a NOE és tagegyesületei hogyan tudnának változtatni a társadalmi
hozzáálláson, főleg szűkös anyagi kereteikkel. Talán még több ingyenes hirdetés
kellene keresni, intenzívebben kellene sugallania az alapszabályában is
leírtakat, hogy a sok gyermek nem hátrány és a nagy család jó. A mai szemléletmód
szerint egy gyermeknek valaki akkor tud megadni mindent, ha megvesz mindent,
pedig a szülői és testvéri szeretetet, az összetartozás élményét, a közös
élményeket nem lehet pénzért megvenni. A szemléletmód-váltás nem egyedül a NOE
feladata, ez társadalmi szintű felelősség.
Más
nonprofit szervezet is felismerték, hogy milyen jellegű szervezetek kapnak
általában az 1%-os felajánlásokból, csak bátrabban (és nyilván több pénzzel)
mernek kampányolni:
(SOS Gyermekfalu Alapítvány)
|
1. kép
„A
Fővárosi Bíróság által bejegyzett Gyermekétkeztetési Alapítványt 1993-ban
alapította Dr. Fekete Eszter ügyvéd abból a felismerésből kiindulva, hogy a
rendszerváltás során bekövetkezett változások miatt sok család anyagi helyzete
vált tarthatatlanná, jövedelmük a létminimumot sem közelíti meg, így gyermekeik
testi fejlettsége az éhezés miatt létüket veszélyezteti. Ebben az anyagi
helyzetben a családok természetesen nem engedhetik meg maguknak azt sem, hogy
gyermekeik továbbtanuljanak, ezért a még oly tehetséges fiatalok is már 14 - 16
éves korban dolgozni kényszerülnek.” [Gyermekétkeztetési Alapítvány honlapja]
Az
alapítvány célja:
- Hozzájárulni
azon gyermekek iskolai étkezési költségeihez, akiknek szülei nem, vagy csak
részben tudják kifizetni azt.
- Meleg
étel szolgáltatása azok számára, akik anyagi helyzetük miatt maguk és/vagy
családjuk fenntartására nem képesek, s ennek folytán fizikai állapotuk
folyamatos romlásnak van kitéve.
- Segíteni
az iskolaközösségeket korszerű taneszközök beszerzésében.
- Segíteni
a szülőket a tehetséges gyermekek iskolán túli oktatásában.
- Olyan
alapítványi vagyon létrehozása, mely segítségével az Alapítvány elsődleges
céljainak megvalósítása hosszú távon eredményes lehet.
- Hasonló
célú szerveződések támogatása.
- Az
olyan sokszorosan hátrányos helyzetű diákok támogatása, akiknek nemcsak
étkezése, hanem megélhetése, tanulása, vagy akár az életfenntartáshoz szükséges
lakáshelyzete is megoldatlan.
- Segíteni
a közösségeket, az arra rászoruló gyermekeket, nagycsaládok megfelelő lakáshoz
jutását. A gyermekek tanulásának, étkeztetésének biztosítása érdekében megtenni
mindent, hosszú távon is a közösségek, a gyermekek érdekét szolgálni.
- Az
alapítvány vagyonának olyan módon való kamatoztatása, melyből a gyermekek,
családok, kis- és nagyközösségek, családok támogatása biztosítva legyen,
amelyről törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály
rendelkezése szerint valamely állami szervnek vagy helyi önkormányzatnak
kellene gondoskodnia. [Gyermekétkeztetési Alapítvány Alapító Okirat]
Hazai
és nemzetközi intézmények felmérései szerint jelenleg Magyarországon 20.000
gyermek éhezik, 120.000 alultáplált, java részük olyan körülmények között él,
hogy az egyetlen étkezési lehetősége az óvodai, iskolai napközi.
A
Gyermekétkeztetési Alapítvány - célkitűzéseinek megfelelően - élelmiszerek
eljuttatásával segít az éhező gyermekeken, illetve egyes, célzott intézmények
gyermekei számára gyűjt adományokat; másrészt segítséget nyújt a gyermekek
iskolán túli képzésében. Az alapítvány több országos tanulmányi versenyt is
szervezett az évek során, melyet a patrónus cégek jóvoltából tudott
finanszírozni. Az összegyűlt több millió forintot az intézmények közvetlenül
kapták meg, melyet a tanulók továbbképzésére, ösztöndíjaira fordíthattak.
A
Gyermekétkeztetési Alapítvány kuratóriuma az elsőrendű cél megvalósítására azt
a megoldást tartotta legcélravezetőbbnek,
hogy az éhező gyermekek számára az óvodai és az általános iskolai
napközis étkeztetést teszi lehetővé. 1993-as megalapítása óta az Alapítvány
számos akciójával több száz település több tízezer gyermekének nyújtott
segítséget. A hiányos táplálkozás – esetenként éhezés – következtében a
legyengült szervezetű gyermekek állandó egészségügyi problémákkal küszködnek,
melyek későbbi életükre is hatással vannak.
Hazai
és nemzetközi intézmények felmérései szerint jelenleg Magyarországon 120.000
gyermek alultáplált, java részük olyan körülmények között él, hogy az egyetlen
étkezési lehetősége az óvodai, iskolai napközi. E gyermekek számára a
legveszélyeztetettebb időszak a hétvége és az iskolai szünetek tartama.
A
Gyermekétkeztetési Alapítvány négy nagyobb programot bonyolít évente:
• Az első
program keretében 2006-ban a GYEA 213 település 3.258 rászoruló gyermeke
számára szállított minden hétvégére ennivalót.
A program célja, hogy
hazánk településein ne csak az iskolaidő alatt, hanem azon kívül hétvégeken,
iskola szünetekben minden óvodás és általános iskoláskorú gyermek rendszeresen
táplálkozzék.
• A
másik programban 315 település 133.788 rászorultja (kisnyugdíjasok,
munkanélküliek, nagycsaládosok, létminimum alatt élők) számára 2006-ban kb.
8.000.000 kilogramm ennivalót juttattak el.
• A
harmadik program pedig az előző években is óriási sikerrel megvalósított
karácsonyi csomagosztás, melynek keretében 2005-ben 527 iskola 30.000 db
élelmiszercsomagot vehetett át, így 700.000 kg élelmiszer került kiosztásra.
•
2004-től működik országos ellátó
programjuk „Mindenki ebédel” néven. Hazánkban jelenleg 120.000 alultáplált és
20.000 éhező gyermek él. 2005-ben a GYEA 79 településen 1.241 gyermeket tudott
bekapcsolni a „Mindenki ebédel” programba. 2006-ban már 213 település 3.258
rászoruló gyermeke számára szállított minden hétvégére ennivalót.
A
Mindenki Ebédel kedvezményezettjei azok az óvodás illetve általános iskolás
korú gyermekek, akiket a pályázó települések oktatási intézményei jelölnek ki.
Egy-egy gyermek ellátására az alapítvány havonta átlagosan 5.000 forintot
fordít. [GYEA
workshop anyaga alapján]
1994
óta a Gyermekétkeztetési Alapítvány az SZJA 1%-ból befolyó összegeket
elsősorban alapvető élelmiszerekre fordítja a karácsonyi csomagosztáshoz azért,
hogy a téli iskolaszünetben ne kelljen nélkülözniük a rászoruló gyermekeknek.
Az
Alapítvány ismertsége növekedésének köszönhetően több nagy hirdető vállalat is
felajánlotta segítségét: az Intermédia Csoport, a Multireklám Kft., a
Metróreklám Kft. majd 1.500 hirdetési felületet (óriásplakát, buszmegállókban
elhelyezett citylight poszter, metró mozgólépcsőkön lévő plakáthelyek) ad
általában, a vidéki és országos rádió- és tévécsatornák, helyi és országos
lapok a hirdetések megjelentetéseire adnak sokszori alkalommal ingyenesen
lehetőséget. De még így is 2006-ban 13.000.000 Ft-ot költöttek az 1%-os
kampányra! Elmondásuk szerint az idei összeg is kb. hasonló lesz (egyébként
évről évre folyamatosan növekedett eddig ez az összeg).
Az
eredmény sem marad el természetesen, a Gyermekétkeztetési Alapítvány évek óta a
legnagyobb 1%-os támogatásban részesült nonprofit szervezetek között van.
2006-ban a 3. volt, 2005-ben és 2004-ben a 2. (2005. és 2006. lista a
Mellékletben) Céges támogatóik száma meghaladja a tízezres, magán adakozóik
pedig a húszezres számot.Odafigyelnek a köszönetmondásra is. A Gyermekétkeztetési
Alapítvány a törvény adta kereteken belül azzal tudja honorálni segítői nagylelkűségét,
hogy cégük nevét havi rendszerességgel közzéteszi a megyei (budapesti)
napilapokban, és a kiküldött élelmiszercsomagok, illetve készételek
csomagolásán. A fenti feltételeknek
megfelelő igazolást az alapítvány eljuttatja a támogatónak. (Mindenki ebédel) Támogatói
számára hálája jeléül az alapítvány évente, a támogatások felhasználásáról szóló jelentés
megküldésével egyidejűleg egy jelképes ajándékkal kedveskedik. Minden támogató számára megküldi a közhasznúságot
igazoló határozat alapján kiállított igazolást, hogy az adakozó
csökkenthesse adófizetési kötelezettségét. 1996-ban is megismételte az
alapítvány karácsonyi élelmiszercsomag küldő akcióját.
Vagy
akár csak így:
2. kép
A
GYEA ismertsége, népszerűsége
„A
Marketing Centrum először 2004. októberében készített felmérést az SZJA 1%-ának
felajánlásával kapcsolatban. Az
elkövetkezendőkben
bemutatott felmérés 2005. decemberének első hetében készült.
A
felmérésekre a Marketing Centrum úgynevezett omnibusz kutatásainak keretében
került sor.
A kérdések egy része mindkét kérdőíven szerepelt, így megfigyelhetjük az
időbeli változásokat is.
A
2004-es kutatás keretében 1200, a
2005-ös keretében pedig 1500
országszerte véletlenszerűen – úgynevezett véletlen sétás mintavételi
eljárással - kiválasztott felnőtt válaszolt a kérdésekre. A véletlen
mintavételi eljárás következtében a legfontosabb társadalmi-demográfiai jellemzők (nem, életkor, iskolai végzettség)
eloszlása kismértékben eltér a valós arányoktól. Ezeket a kisebb
aránytalanságokat az adatfeldolgozás során – a KSH 2001-es népszámlálása alapján – többszempontos súlyozással
korrigálták. A súlyozás után az alapbecslések bizonytalansága kisebb,
mint ±3%.
A
megkérdezett felnőtt magyarok 9 százaléka azt állította, hogy támogatta már a
Gyermekétkeztetési Alapítványt. Ha mindenki igazat mondott, akkor ez kb. 720
ezer embert jelent. A megkérdezettek további 42 százaléka ez idáig még nem
támogatta az alapítványt, ám azt állította: ismeri a GYEA tevékenységét. Végül
a megkérdezettek 31 százaléka nem ismeri az alapítvány tevékenységét, de
hallotta már annak nevét.
Mindent
egybevetve tehát a felnőtt magyarok 82 százaléka számára ismerősen cseng a Gyermekétkeztetési
Alapítvány neve.
A
legmagasabb pontátlagot (61 pont) természetesen azok körében találták, akik
legszívesebben gyermekjóléti, gyermekétkeztetési célt támogatnának az SZJA 1
százalékával. Ezen kívül életkor és iskolai végzettség szerint is szignifikáns
különbséget találtak a GYEA ismertségben: Az érettségi nélküliek 40 pontjával
szemben a diplomások átlaga 62 pont, illetve a 30-59 évesek 51 pontjával
szemben a 18-29 évesek átlaga 45 pont, a 60 évnél idősebbeké pedig csak 41
pont.Ami a Gyermekétkeztetési Alapítvány népszerűségét illeti, nincs okuk
panaszra. Az SZJA fizetők 8 %-a azt mondta: biztos a Gyermekétkeztetési
Alapítványt fogja támogatni az adója 1
%-ával, 37 %-uk pedig elképzelhetőnek tartja ezt, ha többet fog tudni az
alapítvány tevékenységéről. Azok aránya, akik teljesen elzárkóztak a
GYEA támogatásá-tól, mindössze 23 %. Ugyanakkor az SZJA fizetők 26 %-a azt
mondta: szimpatikus nekik a GYEA, de mást kívánnak támogatni az 1 %-kal; a
hiányzó 6 % pedig kitérő választ adott. Azok körében, akik először azt
nyilatkozták, hogy 2006-ban is azt az alapítványt, illetve civil szervezetet
kívánják támogatni, amelyiket 2005-ben is támogattak, szintén 8 % ígérte
biztosra a GYEA preferálását. Ugyanakkor azok körében, akik még nem döntöttek,
62 % tartja ugyanezt legalábbis elképzelhetőnek.” [GYEA workshop anyaga]
Könnyű
ismertnek lenni, ha az ember lépten-nyomon a Gyermekétkeztetési Alapítvány hirdetéseibe
botlik... Az előző évek kampányaihoz képest az idei (2007) kicsit más. Eddig
professzionalista módon, szinte sokkolóan szólították meg a társadalmat. Nagyon
racionálisan egy irracionális elemre, az érzelemre építettek a képi
megjelenésében és mondanivalójában is felkavaró óriásplakátokkal,
ciylightokkal, hirdetésekkel.
Most
nem kavarnak fel, meghökkentenek, elgondolkodtatnak. Utazunk, és meglátunk egy
hiányos feliratot egy óriásplakáton: KENYÉ, vagy egy másikat: SZALÁM. Először mindenki elhűlt szerintem, hogy mi történhetett a
plakát nyomtatásakor, meg egyáltalán mi ez az egész. De ha
hozzákapcsoljuk a TV-s spotot, és hogy „adója 1%-ával segítsen kiegészíteni!”,
akkor nagyon ötletes. Szerintem üde színfoltok az idei 1%-os plakátok
rengetegében, ahol mindenki minél megrázóbb és az érzelmeinkre ható képeket és
szövegeket próbált feltenni a hirdetési felületére... (Pl. Rex Kutyaotthon
Alapítvány, Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Alapítványa).
3.
kép
Óriásplakát
2003.
4.
kép
Óriásplakát
2004.
7. kép - Citylightok 2007 [GYEA adatszolg.]
9. táblázat
GYEA kapott támogatások + 1% 2002-2006
|
1%
|
Egyéb
|
Összesen
|
2002
|
86 853 106
|
402 343 000
|
489 196 106
|
2003
|
48 291 216
|
305 525 000
|
353 816 216
|
2004
|
105 651 128
|
258 286 000
|
363 937 128
|
2005
|
144 445 722
|
375 233 000
|
519 678 722
|
2006
|
91 960 647
|
|
91 960 647
|
Összesen
|
477 201 819
|
1 341 387 000
|
1 818 588 819
|
Forrás:
GYEA
Az
év közbeni felajánlások változásai egy töréstől eltekintve nagyjából követik az
1%-os felajánlások változásait. Sajnos a 2006. évi közhasznú beszámoló még nem
készült el a dolgozat leadásáig, pedig érdekes lenne a még hiányzó adat. Vajon
kevesebb volt a 2006. évi felajánlás a 2005. évinél? Ha igaz a feltételezésem,
akkor annak kellene lennie. Csökkentik-e az emberek az 1% felajánlása folytán
keletkezett kognitív disszonanciájukat azáltal, hogy egyéb felajánlásokkal is
segítik szervezetet? Az kétségtelen, hogy a lelkiismeretes
emberben meglehetősen nagy kognitív disszonancia keletkezik, ha adójának 1%-át
egy hirtelen döntéstől vezérelve ajánlja fel egy szervezetnek. Utána
önigazolást kell keresnie, és ennek egyik módja az, hogy más felajánlásokat is
tesz, mert ő igenis nem
véletlenül választotta ki az utolsó pillanatban ezt a
szervezetet, komoly támogatója szeretne lenni. Aki pedig
hosszas mérlegelés eredményeként választotta ki a szervezetet, ezzel már
valamennyire elköteleződött. „Az eszkaláció olyan folyamat, amely folytonosan
önmagából táplálkozik. Ha valaki egyszer némileg elkötelezi magát, akkor ezzel
egyre nagyobb elkötelezettségnek készíti elő a talajt. A viselkedés igazolásra
szorul, ezért megváltoznak az attitűdök, az attitűdváltozás pedig a további
döntéseket és viselkedéseket befolyásolja.” [Aronson (1998) 127. old.]
Azt kell mondanom, hogy
a Gyermekétkeztetési Alapítvány számaiból ítélve meg lehet figyelni némi ilyen
hatást.
A
három nonprofit szervezetet két hipotézisemnek megfelelően vizsgáltam:
1. Minél
többet kommunikálnak a szervezetek, annál nagyobb lesz a kapott támogatás
összege.
2. Eszkalációt
feltételeztem, tehát azt, hogy amely szervezetnek felajánljuk adónk 1%-át,
annak a szervezetnek hajlamosabbak vagyunk év közben is egyéb felajánlásokat
tenni.
A szervezetektől kapott számadatokból dolgoztam. Az
1. hipotézisem nagyjából beigazolódott.
- „A
mi házunk, a mi várunk” Alapítvány bevételét jelentősen meg lehetne emelni egy
hatékonyabb kommunikációval.
- A
Nagycsaládosok Országos Egyesülete esetében kicsit bonyolultabb a helyzet.
Igaz, nagyon kevés az 1%-os kampányban kifejtett erőfeszítésük. Több
kommunikációval valamennyivel több bevételt tudnának elérni, de túl nagy
változást nem lehet várni a társadalomban mélyen gyökerező előítéletek,
meggyőződések, téveszmék miatt.
- A
Gyermekétkeztetési Alapítvány esetében kitűnően látható, hogy nagyon
professzionális szinten kommunikálnak, ezért óriási bevételekre tudnak szert
tenni. Persze a pénz nem minden, frappáns ötletek is kellenek. (A 2006. évi
kampánynál a GYEA azt hitte, hogy nagyon új kreatív anyagokkal jött elő. De az
adózók nem így értékelték, nem volt elég sokkoló a kisgyermek látványa, nem
lehetett elsőre felismerni a háttérben és a ruháján a nyomort, az éhezést; vagy
már egyszerűen csak elegük volt az embereknek a sok sajnálatot kicsikarni akaró
plakátból. Lehet, hogy idén ezért váltottak, semmi sokkolás, semmi kép az
óriásplakátokon...)
2. hipotézisem
- Az óvodai alapítvány esetében minden bizonnyal
megfigyelhető lenne az eszkaláció, ha megfelelően kommunikálnának, konkrét
célokat jelölnének meg, amire fogják fordítani az év közbeni
felajánlásokat. De ehhez már az 1%-nál kellőképpen ismertté kell tenni az
alapítványt a szülők körében. Tehát visszatértünk az 1. hipotézishez.
- A
NOE esetében nem igazán figyelhető meg eszkaláció, legalábbis a pénzbeli
felajánlásokra
vonatkozóan; az önkéntes munkáról nincsenek adatok. Ez azért alakul így, mert
vagy alacsonyabb jövedelműek (pl. GYES-en, GYED-en lévők) ajánlják fel 1%-ukat,
ők biztosan nem fognak év közben adományokkal segíteni az Egyesületet, vagy
mert év közben sok másra kell a pénz egy nagy családban, az 1% pedig már úgysem
náluk van. - A GYEA esetében a számok alapján megfigyelhető az eszkaláció
jelensége.
Tehát
valóban megfigyelhető az eszkaláció folyamata az adományozás terén olyan célú
szervezet esetében, amelyet szívesen támogatnak az emberek. Nagyon fontos
(lenne) ezért, hogy elérjék a potenciális támogatóikat a személyi jövedelemadó
1%-ának felajánlásánál, mert ekkor szinte semmit sem kell tenniük az embereknek
az adományozásért, nem a saját zsebükre megy. De ha ekkor bevonódnak, valóban
hajlamosak lesznek később is adományozni az ekkor megismert szervezetnek.
Általánosságban elmondhatjuk azt, hogy a nonprofit
szervezeteknek van még mit tanulniuk a kommunikációról.
Mivel bevételeik jelentős része adományozóktól származik, előbb-utóbb muszáj
lesz nagy előrelépést tenniük a kommunikáció terén, mert csak így növelhetik
támogatótáborukat.
Czike
Klára – Kuti Éva (2006): Önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció
(Nonprofit Kutatócsoport és Önkéntes Központ Alapítvány, Budapest)
Bódi
György (2002): Hogyan szerezzük meg az állampolgárok adójának 1%-át? (KJK-Kerszöv,
Budapest)
Csizmár
Gábor – Nemoda István (2001): Hogyan szerezzünk pénzt? (KJK-Kerszöv, Budapest)
Rosati,
Angela (1997): Adománygyűjtési technikák itthon és külföldön (NIOK–Soros,
Budapest)
1995. évi CXVII.
törvény
Nonprofit Információs
és Oktató Központ (NIOK) 1999. évi beszámoló
Nemzeti Civil
Alapprogram honlapja (www.nca.hu – 2007.05.06. 19:45)
Nagycsaládosok Országos
Egyesülete honlapja (www.noe.hu – 2007.05.06. 17:55)
Nagycsaládosok Országos
Egyesülete 2002. és 2003. évi közhasznú jelentése
Nagycsaládosok Országos
Egyesülete Alapszabálya (1987. október 24-én elfogadott, azóta többször,
utoljára 2006. május 27-én módosított szöveg.
Gyermekétkeztetési
Alapítvány honlapja (www.gyea.hu – 2007.05.06. 21:23)
Gyermekétkeztetési
Alapítvány Alapító Okirat (1993. július 14.)
Gyermekétkeztetési
Alapítvány 2006. augusztus 31-én tartott workshop anyaga ("a
profitorientált cégek és a civil szféra kapcsolódásának hasznossága az
üzletmenetben" címmel támogatói és jövőbeni partnerei részére a Hilton
Budapest WestEnd-ben)
Aronson, Elliot (1998):
A társas lény (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó)
A korábbi önkéntességgel kapcsolatos kutatások kevésbé
foglalkoztak azokkal az ellentmondásokkal, amelyeket az önkéntesek számának
alakulásával kapcsolatosan, illetve a különböző motivációk feltérképezése során
találtak. Az önkéntesek számának megítélésében számos szerző (illetve sok civil
szervezet is) azon a véleményen van, hogy az önkéntesek száma mindenütt a
világon csökken. A csökkenés indokául a társadalmi értékek megváltozását, az
információs technológia vívmányainak (TV, számítógép, stb.) térhódítását szokás
emlegetni (többek között PUTNAM, 2000). Ugyanakkor, ezzel szemben, az
önkéntesek számának növekedése is számos kutató végkövetkeztetése. A növekedést
érzékelő civil szervezetek, és a növekedést kimutató kutatók érvei között
szokott szerepelni, hogy egyre jellemzőbb tendencia, hogy újfajta önkéntes
tevékenységek jelennek meg, és az önkéntes tevékenységeket fiatalok, vagy pl. a
forprofit vállalkozások munkatársai végzik, s ez hosszú távon az önkéntesek
számának növekedését idézte elő.
Az ellentmondások csak látszólag azok, ugyanis feltevésünk szerint
az eredmények mindkét oldalon igazolhatók, két szempont figyelembevételével:
1. az önkéntesség nem homogén tevékenység, és
2. az önkéntesek nem képeznek homogén társadalmi csoportot,
ahogyan ezt korábban feltételezni lehetett.
„Általában a középkorú, magasabb
végzettségű, stabil családi háttérrel rendelkezők vállalnak önkéntes munkát. A
nyugdíjasok is kiveszik részüket, bár nem olyan mértékben, mint az
feltételezhető lenne szabadidejüket tekintve.”
„A legjobb adományozók a középkorú, 30
és 60 közötti emberek. A legjobb önkéntes segítők viszonylag fiatalabbak: a 18
és 50 közöttiek lényegesen nagyobb arányban végeznek önkéntes munkát, mint az
idősebbek. A nők jobb adományozók, de kevésbé vállalnak önkéntes munkát, mint a
férfiak.”
„Több ezer önkéntesünk nagyobb részét a
60 év feletti nők adják.”
A legutolsó reprezentatív vizsgálat szerint -
amelyet a Nonprofit Kutatócsoport végzett 1994-ben -, az önkéntesek motivációja
általában a „segítségnyújtás öröme” volt, amelyet kiegészített az
az általánosnak tekinthető meggyőződés, hogy a „gyerekeken, öregeken, súlyos
betegeken segíteni erkölcsi kötelesség” (a szegényeken, menekülteken
való segítés már kevésbé találtatott annak). A vizsgálat eredményeiben valószínűleg
nagy szerepet játszottak a kilencvenes évek radikális társadalmi változásai, a
nehéz helyzetek napvilágra kerülése, a szegénység hirtelen láthatóvá válása.
Emellett a Nonprofit Kutatócsoport kutatásának célja nem feltétlenül a
motivációk vizsgálata volt, így a zárótanulmány sem tér ki részletesen arra,
hogy a különböző korcsoportok, illetve például a férfiak és a nők motivációiban
találhatóak–e különbségek. (Annyi bizonyos, hogy az azóta eltelt 10 évben is
nagy társadalmi változások zajlottak, érdemes volna tehát a kutatást
megismételni, hogy láthatóvá váljanak e változások hatásai az önkéntes
tevékenységekre.)
Vizsgálódásunk
szempontjából fontos R. D. PUTNAM 2000-ben megjelent Bowling Alone című
munkája, amelyben a szerző egy tudományos módszerekkel, statisztikákkal
alaposan alátámasztott számítási módszert dolgozott ki arra, hogy megvizsgálja,
hogy a társadalmi változások milyen arányban hatottak az emberek civil
társadalomban való aktivitására (pl. önkéntes tevékenységeikre), illetve hogy
milyen százalékban csökkentették ezt a részvételt. Vizsgálódása során úgy
találta, hogy számos ilyen ok fedezhető fel az utóbbi évtizedek amerikai
társadalmának fejlődésében. Ezen okok közé sorolja az idő és a pénz egyénekre
gyakorolt nyomását, a gazdasági nehézségeket, a családok szerepének
változásait, a földrajzi mobilitást, a televízió és az elektronikus forradalom
hatásait, a globalizációs hatásokat, a jóléti állam növekedését, a polgári
jogok forradalmát, és az 1960-as évek társadalmi történéseinek befolyását.
Számításai minden esetben statisztikákon, másodelemzéseken alapulnak, a
vizsgálat végén körvonalazódott számok alapján becsüli meg az egyes történések
százalékos arányát a társadalmi mozgalmakban, civil megmozdulásokban való
részvétel csökkenésének egyes okaira vonatkozóan. Összefoglalva a lehetséges
okokat, az alábbi ábrát rajzolja fel:
1.ábra
A civil megmozdulásokban való részvétel
csökkenésének lehetséges okai az USA-ban
forrás:
Putnam 2000:284
A
kötet empirikus igazolására jelent meg 2002-ben a Democracies in Flux című
kötet, amely kiváló összefoglalását adja a társadalmi tőke európai és amerikai
alakulásának, amelynek szerves részét képezik az önkéntességgel kapcsolatos
megállapítások is.
A
kötetben számos ország elemzése található a civil megmozdulások és a bizalom
alakulása, az önkéntesség mibenléte stb. szempontjából.
A
bizalom terminusának a társadalmi tőkéhez hasonló, jól körülírt változatai
léteznek a társadalomtudományokban. A téma egyik legjelesebb feldolgozója
SELIGMAN (2000), aki a bizalmat a szolidaritás fontosságával veti össze. A
bizalom alapja lehet vallásosság (pl. Németország) vagy a család szentsége (pl.
Japán). A szerző a bizalmat a durkheimi organikus szolidaritás modern formájának
tekinti. A bizalom olyan általános értelemben vett csereüzlet, amely
egyértelműen megkülönböztethető a speciális piaci csereüzlettől. Ha ez az
általános csereüzlet jól működik egy társadalomban, akkor alapjául szolgálhat a
bizalomnak és a szolidaritásnak. A M. MAUSS-féle ajándéktól és a
LÉVY-STRAUSS-féle csereüzlettől az különbözteti meg, hogy a cserének
nincs azonnal várható vagy időben ugyanattól a személytől később visszakapható
jellege. SELIGMAN és PUTNAM is használják azt a példát, hogy a zsidó közösség
temetési szertartásában 10 fő imája szükséges a halottól való búcsúhoz. Így az
ima, melyet ‘odaajándékozunk’ egy ismeretlen temetésén, akit nincs ki
eltemessen, olyan ‘kölcsönné’ válik, amely nem kapható vissza attól akinek
adtuk. Ugyanakkor a közösség tagjaként biztosak lehetünk abban, hogy hozzánk
hasonlóan lesznek majd mások, akik részt vesznek majd a mi temetésünkön.
LUHMANN
(1979; 2000) kétféle bizalmat különböztet meg egymástól. A bizalom (trust)
csak személyek felé lehetséges, míg a megbízhatóság (confidence) az
intézményekben való bizalmat jelöli. A bizalom olyan fogalom, amely csak
interperszonális kapcsolatokban értelmezhető. A bizalom kérdése akkor válik
élessé, amikor egy személy úgy kerül bele egy szituációba, hogy a helyzetre
közvetlen ráhatással nem rendelkezik, nincs lehetősége megérteni, felfogni,
vagy ellenőrizni a másik ember cselekedetét. Ebben az esetben nincs tehát
választási lehetősége, csak bizalma (SELIGMAN 2000).
Ahol
a civil élet és a civil kezdeményezés erős, ott az állampolgárok elköteleződnek
közügyek mellett, de nem személyeskedéssel vagy patrónus-kliens viszonyban. A
polgárok bíznak egymás cselekedeteinek tisztességében és abban, hogy
kölcsönösen betartják a törvényeket. A vezetők ezekben a régiókban aránylag
tisztességesek. Hisznek a kormányzatban és hajlandóak politikai ellenfeleikkel
kompromisszumokat kötni. Az embereknek és vezetőiknek azonos kötelezettségeik
és jogaik vannak. A társadalmi és politikai hálózatok horizontálisan és nem
vertikálisan szervezettek. A közösség értékei közé tartozik a szolidaritás, a
civil kezdeményezés, az együttműködés és az őszinteség. A kormányzat dolgozik.
Ahol
a civilitás gyenge, ott egy-két ember hoz döntéseket a közjót illetően, kevesek
számára adatik meg, hogy a folyamatban részt vegyen. A politikai részvétel
személyi függőségeken vagy magánérdekeken nyugszik, nem kollektív célok
vezérlik. A szociális és kulturális megmozdulásokban való részvétel minimális.
A magán kegy áll szemben a közösségi célokkal. A korrupció normaként elfogadott
a politikusok körében is, akik a demokrácia alapelveivel kapcsolatosan
meglehetősen cinikusan nyilvánulnak meg. A kompromisszumnak negatív felhangja
van. A törvényeket - mindenkivel egyetértésben - megszegik, de a mások
törvénytelenségétől való félelmükben az emberek egyre szigorúbb szabályokat
követelnek. E csapdában majdnem mindenki megéli a tehetetlenséget, a
kisemmizettséget és boldogtalanságot. Mindent figyelembe véve nem meglepő, hogy
a kormányzat ebben a helyzetben kevésbé hatékony, mint a civilségben fejlettebb
közösségekben lenne (PUTNAM, LEONARDI 1993:113).
A
megbízhatóság az intézményi hatékonyságot növelő, javító feltétel. Ha a
társadalom tagjai megbíznak abban, hogy a köztisztviselők nem élnek vissza a
rájuk bízott egyéni (pl. személyes adatok) vagy közjavakkal (pl. közpénzek),
akkor az ügyek intézése sima, gyors, és egyszerű lesz a hivatalokban.
Hasonlóan, ha a bankkártyával való személyes és Internetes vásárláskor az
egyéneknek van bizalmuk a rendszerben, akkor a vásárlás gyors és egyszerű.
Ebben az esetben a rendszer szereplői hisznek abban, hogy senki nem él vissza a
helyzettel, az eladó nem fél attól, hogy a kártya hamis, a vevő pedig nem hiszi
azt, hogy vásárláskor lemásolják a kártyáját és később visszaélnek vele. Ebben
a rendszerben hatékony, gyors és olcsó a kereskedelem.
Ha
a bizalomnak ezek a formái nem működnek egy társadalomban, akkor csak azt lehet
tudni, és abban lehet megbízni, amiről az egyénnek személyes relációin
keresztül közvetlen tapasztalata van. Ebben az értelemben a trust típusú
bizalom nem alapozza, hanem pótolja a confidence hiányát.
Az
ipari társadalomból az információs társadalomba való átmenet a Gemeinschaft-ból
a Gesellschaft-ba való átmenethez hasonlítható (FUKUYAMA 2000). Akkor a
mezőgazdasági társadalom alakult át iparivá, most az ipari társadalom válik
információs társadalommá, ahol a fizikai munka szellemi munkává, a termék
információvá, a termelés szolgáltatássá változik. E változás során átalakulnak
a közösségek is. A modernitás előtti társadalomban a bizalom alapvető jelenség
volt a közösség személyes kapcsolatrendszerében. A kapcsolatokban lehetett
érzelmi intimitás, de nem ez volt a feltétele a bizalom fenntartásának (TÖNNIES
1983).
A
bizalomnak ez a formája a mai közösségekben már nem létezik, mert a bizalom
szubjektívvé, átpszichologizálttá vált (LUHMANN 2000). A modern élet váratlan
struktúrák és változó kondíciók tömege. A nagy társadalmi rendszerekben a
bizonyosság és a bizalom egyaránt fontos tényező. Ha nincs bizonyosság, a
társadalom tagjai elidegenednek egymástól, a kiilleszkedés (exclusion)
nagy méreteket ölt. Ha nincs bizalom, akkor az egyén személyes tapasztalása,
cselekvései átkerülnek a magánéletbe, a környezet és az együttműködések
elenyésző szerephez jutnak.
WEBERnél
(1989) a modernitás lényege a racionális, hierarchikus tekintély társadalmat
összetartó ereje volt. Mára ez megváltozni látszik, és a spontán, közösségi
megmozdulások ennél jóval erősebb kötések létrehozására képesek. Bizalom híján
egy társadalomban nincsenek prevenciós, csak korrekciós megoldások, csökken a
köz érdeklődése a közös dolgok iránt, csökken az újítás, a reprodukció, a
fejlődés szerepe.
Az
információs társadalmakban csökkent a bizalom az emberekben az állam, a
politika, és a nagy társadalmi intézmények iránt, és ez - több szerző szerint
is - a civil társadalom előtérbe kerülését eredményezte. A folyamat részben
Kelet-Európában is megfigyelhető. Magyarországon részben a regisztrált civil
szervezetek és szerveződések számának hirtelen növekedése láttatja a
jelenséget, ugyanakkor e növekedés jelenkori stagnálása hívja fel a
figyelmet egy ellenkező irányú folyamatra.
A
PUTNAM (2002) által szerkesztett kötet egyik szerzője, Peter A. HALL (2002)
megállapítása szerint Nagy-Britanniában azért nem csökkent a társadalmi tőke és
ezzel együtt az önkéntesség, mert a közép- és felsőoktatás egyre szélesebb
rétegek számára vált hozzáférhetővé (számos statisztika támasztja alá, hogy az
önkéntes tevékenységet végzők nagyobb arányban találhatóak a magasabb iskolai
végzettségűek körében). A másik ok, hogy a kormányzat ösztönző munkája eléggé
kiterjedtnek tekinthető ezen a területen. Az általános bizalom, amely fontos a
társadalmi tőke építéséhez és így az önkéntesség elterjedéséhez is, csökkent
Nagy-Britanniában az utolsó 20-30 évben, de a civil szervezeti tagság nőtt.
Hall elemzése szerint az angol nemzet kettéválasztható a társadalmi
intézményekhez jól kapcsolódó, és kapcsolódni nem tudó csoportokra. A
kapcsolódni nem tudó csoportok főként a fiatalok és az alacsonyabb végzettségű
fizikai dolgozók csoportjai. A társadalom e két rétege közötti szakadék az
ötvenes évek óta növekszik.
Hasonló
kérdés foglalkoztatja a kötet másik szerzőjét, Robert WUTHNOW-t, (2002) aki az
amerikai társadalomról ír ebben a témakörben. Az ő felvetése, hogy a társadalmi
tőkének híd szerepet kellene betöltenie a privilegizált és a marginalizált
társadalmi csoportok között. Tanulmányában kifejti, hogy az önkéntesség a
társadalmi tőke megnyilvánulásának egyik legjobban fejlődő módja. 1970-ben a
felnőtt lakosság 26%-a mondta kérdésre válaszolva, hogy részt vesz
adományozásban, vagy önkéntes munkában, 1990-ben már 46% vallotta magát
adományozónak, vagy önkéntesnek. Ugyanakkor a civilség más formái, tehát pl. a
szervezeti tagság valóban csökkent ugyanebben az időszakban.
Hipotéziseink,
és jelen kutatásunk eredményeivel cseng össze a szerző megállapítása, hogy az
önkéntesség a Vöröskereszt típusú nagy szervezetek esetében csökken, míg a
fiatalok, tanulók bevonása pl. a helyi közösségi feladatok ellátásába újabban
nem okoz nehézséget (1985:27%, 1992: 55%). A munka világának változásai, az
élethosszig tartó tanulás elve, a gyakorlati tudás előtérbe kerülése újra
helyzetbe hozta az új típusú önkéntességet, amely tevékenység során a
tudás az iskolarendszeren kívül válik megszerezhetővé. A fiatalok számára
ugyanis a munka (legyen az fizetett, vagy önkéntes) az önfejlesztés részévé
vált, és az önkéntesség nem feltétlenül jelent elsősorban altruista
jótékonykodást.
Ezen
túl, az önkéntes tevékenységeknek ez a típusa könnyebbé teszi az egyik
élethelyzetből a másikba (a gyermekek kirepülése vagy nyugdíjba kerülés
alkalmával) illetve az egyik szakmából a másikba való átmenet időszakát is.
Claus
OFFE és Suzanne FUCHS (2002) tanulmánya a németországi társadalmi tőke
fejlődéséről ad képet. Németországban is növekedést mutat az önkéntesek száma
(1991-92:17%, 1994:27%).
A
német adatok szerint a férfiak önkéntesek inkább (ez Magyarországon is így van
az utolsó adatok szerint, mert az egyesület, alapítványi vezetői szerepek
betöltői általában férfiak). Ugyanakkor a nők száma is szép számmal növekszik.
A
kötetben egyetlen tanulmány, a svéd helyzetelemzés számol be az önkéntesek
számának csökkenéséről. Azonban azt tudjuk, hogy a skandináv országokban a
jóléti állam fejlettsége, szerepvállalása okán jóval kevesebb civil
kezdeményezést találunk mint Európa más országaiban, mivel az állami
szerepvállalás kevesebb fehér foltot hagy a civilek számára pl. a szociális
szektor működtetésében.
Hazai
adatokkal 2000-ig rendelkezünk ezen a területen (1. táblázat), és ezek az
adatok is ellentmondanak egymásnak, és csak részben az egymástól eltérő
elemzési szempontok miatt. Lehetetlen ugyanis, hogy az önkéntesek száma ekkora
amplitúdóval változott volna az évek során.
1. táblázat Az önkéntesek által végzett
munka értéke és mennyisége
1993-2000
Önkéntesek száma
|
Önkéntesek munkaórája
|
A munka értéke
|
1993
|
418 739
|
106,5 millió óra
|
14 milliárd Ft
|
1995
|
506 142
|
39 millió óra
|
n.a.
|
1996
|
400 206
|
20,3 millió óra
|
n.a.
|
1997
|
381 221
|
19 millió óra
|
n.a.
|
1998
|
379 393
|
n.a.
|
n.a.
|
1999
|
313 000
|
30 millió óra
|
12 milliárd Ft
|
2000
|
400 000
|
35 millió óra
|
18 milliárd Ft
|
|
|
|
|
|
|
A Központi Statisztikai Hivatal felmérései szerint az informális
(nem szervezethez kapcsolódó) önkéntesek száma 1995-ben meghaladta a 2 263
780 főt (a felnőtt korú népesség 29%-a). A formális szervezetekben
önkéntes munkát végzők száma ugyanekkor 400 207 fő, a felnőtt korú népesség
5%-a. A formális önkéntes munkáról azóta is készültek felmérések, ezek szerint
az önkéntesek száma 1995 óta folyamatosan csökken, némi növekedést tapasztalunk
1999 és 2000 vonatkozásában. A lakosság körében 1995 óta sajnos nem volt újabb
felmérés, így azt nem tudjuk, hogy az informális önkéntesség esetében is
elmondható-e ez a tendencia.
Ugyanakkor, ha a szervezeti statisztikát nézzük, akkor az derül
ki, hogy a szervezetek 16,6 %-a (8 012 szervezet) foglalkoztat fő-, mellék-, és
részállásban munkaerőt. Mivel a civil szervezetek megfelelő számban nem
engedhetik meg maguknak a fizetett, bejelentett munkaerőt, céljaik
megvalósítása érdekében megbízási szerződéses munkaerőt vagy önkénteseket kell
alkalmazniuk. A megbízásos szerződéses kifizetéseket tevő
szervezetek száma 10 307, ami a szervezetek 21,4%-át jelenti. A szervezetek
elég alacsony százaléka fizet valamilyen formában az elvégzett munkáért. Az
adatok szerint tehát a szervezetek többségének céljaik megvalósítása érdekében
önkénteseket kell alkalmazniuk.
A
következő táblázat szerint az Egyesült Királyságban a felnőtt lakosság 48%-a
végez önkéntes munkát a formális szervezetek valamelyikében, az informális
önkéntes tevékenység 78%-os.
2.
táblázat Nemzetközi adatok az önkéntesek munkájáról, 2000
Ország
|
Formális szervezetben
|
Informálisan
|
A felnőtt lakosság százalékában
|
Egyesült Királyság
|
48 % (1999)
|
78 % (1999)
|
Dánia
|
28 % (1993)
|
31 % (1995)
|
Hollandia
|
32 %
|
n.a.
|
Németország
|
34 % (14 év felett, 1999)
|
n.a.
|
Svédország
|
48 % (16 év felett, 1999)
|
52% (16 éves felett, 1999)
|
Magyarország
|
5 % (1995)
|
29 % (1995)
|
forrás: Az Önkéntesség és az állam
szerepe c. konferencia záróanyaga, Utrecht. Nederlandse Organisaties
Vrijwilligerswerk. 2000.
E táblázatból azonban nyilvánvaló, hogy
az önkéntesek száma és munkája elég kis szerepet játszik Magyarországon más
európai országokkal való összehasonlításban. (Az eredmények között szereplő
országok között Lengyelország kivételével más kelet-európai ország nem
szerepel, az e kérdésre adott válaszok között lengyel adatok sincsenek, így a
kelet-európai régióra vonatkozóan ezekből az adatokból nem vonhatók le
következtetések). Annyi azonban a lengyel adatokbólis
kiderül, hogy a civil szervezetek többsége - a magyarországi adathoz nagyon
hasonlóan - 47-63%-ban nem alkalmaz fizetett munkaerőt.
A kutatásnak ebben a felében 112 szociális civil
szervezetben tevékenykedő önkéntessel készített kérdőívet dolgoztunk fel. A
megkérdezettek 21,4%-a férfi, 88%-a nő. A korábbi kutatások megállapításai
szerint a nők kisebb számban végeznek önkéntes munkát mint a férfiak, akik
leginkább egyesületek, alapítványok kuratóriumában, elnökségében végeznek
önkéntes tevékenységet.
A nők hagyományos szerepeik okán azonban inkább a kliensekkel
közvetlenül dolgozó szervezetekhez, illetve a szervezeten kívüli
tevékenységekhez kapcsolódnak. Mivel a minta a szociális szektorban
tevékenykedő szervezetek önkénteseiből tevődik össze, ezért egyértelmű, hogy a
nők a mintában felülreprezentáltak. Örömteli ugyanakkor, hogy a megkérdezettek
egyötöde férfi, hiszen a minta véletlenszerűen alakult így, tehát a kis esetszám
miatt ugyan óvatosan, de kimondható, hogy a szociális területen dolgozó civil
szervezetek önkénteseinek kb. egyötöde férfi.
3. táblázat
Az
adományozók és az önkéntes segítők felnőtt népességen belüli aránya nemek
szerint
Természetbeni
|
Pénzbeli
|
Önkéntes segítők
|
Nem
|
Adományozók
|
a felnőtt népesség %-ában
|
Férfi
|
31
|
42
|
31
|
Nő
|
37
|
48
|
28
|
Együtt
|
34
|
45
|
29
|
|
|
|
|
|
|
|
forrás: KSH 1993:18
A mintánkban szereplő adatok szerint az
önkéntesek 36,6 %-a 26 év alatti (ez a határa az Európai Uniós pályázatoknak a
fiatal korosztály tekintetében). A Nonprofit Kutatócsoport reprezentatív
kutatása szerint a legjobb önkéntes segítőknek a 21 és 50 közötti korosztály
tagjai tekinthetők. A mi mintánk szerint magas az önkéntesek száma a fiatalok
körében és az idősek körében is. A táblázatból jól látható, hogy a 27-35
közötti korosztály kisebb aktivitású, valószínűleg ebben az időben a
leggyakoribb a fiatal családok gyermekvállalása, ami átmenetileg nem teszi
lehetővé az önkéntes tevékenységek végzését. Figyelemreméltó az időskori
önkéntesség alacsony száma is, ami egyértelműen fejlesztendő területnek számít,
hiszen az idős emberek elmagányosodásához, mentális és egyéb betegségeinek
elszaporodásához vezet, ha a nyugdíjba vonulást követően nem kapcsolódnak
közösségekhez, hanem hirtelen lesznek passzívvá a munka világában és ezen
keresztül a társadalomban is.
2.ábra Az önkéntesek
életkori megoszlása a mintában
(esetszám)
4.táblázat
Az
adományozók és az segítők felnőtt népességen belüli aránya életkor szerint
Életkor
|
Természetbeni
|
Pénzbeli
|
Önkéntes segítők
|
|
Adományozók
|
|
A felnőtt népesség %-ában
|
|
-20
|
31
|
40
|
31
|
|
21-30
|
34
|
45
|
34
|
|
31-40
|
40
|
46
|
38
|
|
41-50
|
40
|
47
|
33
|
|
51-60
|
35
|
47
|
26
|
|
61-70
|
28
|
45
|
21
|
|
71-
|
21
|
41
|
11
|
|
Együtt
|
34
|
45
|
29
|
|
A mintánkban található önkéntesek iskolai végzettsége
kiegyensúlyozottnak tekinthető, mivel egyharmad-egyharmad-egyharmad tartozik a
8 általánost, a középiskolát és a felsőfokú képesítést szerzettek csoportjába.
A reprezentatív mintában ez az arány az egyetemet, és főiskolát végzettek felé
tolódik el, bár nem jelentősen.
Mintánk a foglalkozási státuszok
tekintetében már nagyban eltér a reprezentatív eredményektől, elsősorban
amiatt, hogy az csak a felnőtt, azaz 18 éven felüli lakosság véleményét
összesíti, míg a mi mintánkban jelentős a középiskolás tanulók száma is.
3.ábra Az önkéntesek és
foglalkozási státuszuk
(esetszám)
A település tekintetében a mi mintánkba
véletlenszerűen került önkéntesek többsége városokban lakik (76,8%), amellett,
hogy a szervezeti mintavételnél kiemelt fontosságú volt, hogy a községek is
bekerüljenek a mintába. Ez több okból is így van, részben a források elsősorban
a városokba koncentrálódnak, ezért a civil szerveződések is itt jegyeztetik be
magukat, másrészt az informális önkéntesség jóval nagyobb hányadot képvisel a
községekben, ezért nehéz tulajdonképpen „tetten érni”. A reprezentatív kutatás
eredményei is hasonló arányú következtetésekre jutottak.
5.táblázat
Az önkéntesek
és lakóhelyük
Település
|
Esetszám
|
Százalék
|
Megyeszékhely/főváros
|
45
|
40,2
|
Város
|
41
|
36,6
|
Nagyközség
|
9
|
8,0
|
Község
|
17
|
15,2
|
Összesen
|
112
|
100,0
|
A kutatás során nagy hangsúlyt
fektettünk olyan kérdések feltételére is, amelyek a korábbi kutatásokban nem,
vagy csak ritkán szerepeltek. Így került be a mi kérdőívünkbe az „Első
önkéntes tevékenység éve” illetve az „Első önkéntes tevékenység
kapcsolódása szervezetekhez” elnevezésű kérdés is. Az első kérdés esetében
a mintában jól látható, hogy az önkéntességet általában 35 év alatt már
elkezdik azok, akik számára ez fontos, akár a jótékonyság, akár az
ismeretszerzés szempontjából. Ez az adat felhívja a figyelmünket arra, hogy az oktatásnak
nagyon nagy szerepe lehet a társadalmi integráció és a társadalmi tőke fejlesztésében.
6.táblázat
Az első önkéntes tevékenység éve
Életkor
|
Esetszám
|
Százalék
|
17 év alatt
|
45
|
40,2
|
18-35
|
40
|
35,7
|
36-45
|
16
|
14,3
|
46-60
|
9
|
8,0
|
61 felett
|
2
|
1,8
|
Összesen
|
112
|
100,0
|
Az adatok szerint az első önkéntes tevékenység a minta majd’ 80%-a
esetében szervezethez kapcsolódva történt. Ez összhangban van azzal a korábbi
állításunkkal, hogy a mintánk nagy része városi önkénteseket összesít, akik
minden korábbi kutatás eredménye szerint is általában kapcsolódnak
szervezetekhez, az informális önkéntesség inkább a községekre jellemző.
Az első önkéntes tevékenység típusát
firtató kérdéseinkre adott válaszok szerint az önkéntes tevékenységek
meglehetősen heterogén skálán mozognak.
4. ábra Az első önkéntes
tevékenység típusa
(említések száma)
A válaszok szerint az önkéntesek 87,5%-a
egyesület tagja. A mintának mindössze 17%-a dolgozik alkalmazottként civil
szervezetben. A válaszoló önkéntesek számos fórumról értesültek az önkéntesség
lehetőségéről.
7. táblázat
Az
önkéntességgel kapcsolatos információ forrása
Információforrás
|
Esetszám
|
Százalék
|
családi hagyomány
|
29
|
25,9
|
barátok
|
30
|
26,8
|
civil szervezet
|
23
|
20,5
|
média
|
6
|
5,4
|
iskola
|
22
|
19,6
|
több válasz
|
2
|
1,8
|
Összesen
|
112
|
100,0
|
A válaszok szerint, a családi hatás és a kortársak hatása
ugyanakkora mértékben információforrás, valamint az iskola és a civil
szervezetek is fontos ösztönzőnek számítanak. A média szerepe meglehetősen
alacsony, amit interjúalanyaink is több esetben kiemeltek, azaz a TV-ben,
rádióban, újságokban megjelenő hirdetések inkább negatív hatásúak, illetve
kevés bennük a ténylegesen használható információ. Főként fiatalok véleménye
volt, hogy az önkéntes munkalehetőségek meglehetősen korlátozottak, és a
lehetőségekről való információk hozzájuk nem jutnak el megfelelő mértékben.
A válaszadók által megjelölt motivációk alapján saját kategóriákat
képeztünk az önkéntesség típusára vonatkozóan.
A válaszadásnál 8 lehetőség közül lehetett választani, ezek:
1. szegényeken való segítés
2. tapasztalatszerzés
3. vallás, hit fontossága
4. kihívás, szakmai fejlődési lehetőség
5. erkölcsi kötelesség
6. a szabadidő hasznos eltöltése
7. új barátok szerzése
8. közösséghez tartozás
A régi típusú önkéntesség motivációinak a fenti elméleti
keret felvázolása után az alábbiakat tekintettük:
• szegényeken való segítés,
• vallás, hit fontossága
• erkölcsi kötelesség
• közösséghez tartozás
5.ábra
Az önkéntes tevékenységek típusai a motiváció alapján
(esetszám)
Az új típusú önkéntesség motivációinak a fenti elméleti
keret felvázolása után az alábbiakat tekintettük:
• tapasztalatszerzés
• kihívás, szakmai fejlődési lehetőség
• a szabadidő hasznos eltöltése
• új barátok szerzése
Inkább régi típusnak tekintettük,
ha a válaszok többségben régi típusú értéket választottak, és inkább újnak tekintettük,
ha a válaszadás során az új típusú válaszok kerültek többségbe. A vegyes típusban
ugyanolyan arányban találunk régi és új típusra utaló válaszokat.
Az eredmények alapján jól látható, hogy a mintában a régi típusú
önkéntesség (45,5%) képviselői vannak többen, hiszen ahogyan a bevezetőben
említettük, mégis csak a szociális szektorban tevékenykedő civil szervezetek
önkénteseiről van szó. Emellett azonban az új típusú önkéntesség is
kimutatható, mégpedig 37,5%-os arányt képviselve. A vegyes csoport mindössze
12%-ot tesz ki a mintában.
Ezek az adatok tehát mindenképpen igazolják azt a feltevésünket,
hogy többféle önkéntesség létezik, hiszen egyértelmű, hogy más módon
kell toborozni és másfajta tevékenységet kell kínálni annak, aki
a szegényeken való segítést tekinti elsődleges célnak , mint annak aki a
tapasztalatszerzés fontossága miatt vállal önkéntes munkát.
A jelenlegi önkéntes tevékenység típusa kérdésre az alábbi
válaszokat kaptuk:
6.
ábra A jelenlegi önkéntes tevékenység típusa
(esetszám)
Az ábrából jól látható, hogy az önkéntes munka elég sokféle
formája jelent meg. A mintában szereplő válaszadók mindössze 4,5%-a ad vért,
amely ellentmond annak a hiedelemnek, hogy aki civil szervezetekben aktív, az
általában vért is ad, és fordítva. Ugyanakkor az első önkéntes tevékenység
kérdezésekor a véradók száma a minta 10,75-át jelentette, ami jelentheti, hogy
a véradás kismértékben belépés a civil világba.
A kérdések kidolgozásánál arra is kíváncsiak voltunk, hogy az
önkéntesek mennyire keresik önkéntes közvetítéssel foglalkozó szervezetek
segítségét az önkéntesként való elhelyezkedés során. Arra a kérdésre, hogy „Felvette-e
a kapcsolatot az Önkéntes Központ Alapítvánnyal, vagy más közvetítő
szervezettel”, a válaszadók 27,7%-a válaszolt igennel. Ez azt jelenti, hogy
az önkéntesként való elhelyezkedés nagyobbrészt (72,3%) saját erőből történik,
illetve a nagyobb, ismert szervezetek megkeresésén keresztül.
Megkérdeztük a válaszadókat, hogy részesültek-e a tevékenység
megkezdése előtt képzésben, hiszen az önkéntes munkavégzésnek írott és íratlan
szabályai vannak, az önkéntes és az önkéntes tevékenységet kínáló szervezet
között szerződésnek kell létrejönnie, amelynek tiszta elvárásokat, felelősségi
köröket, jogokat kell tartalmazniuk. A válaszadók 35,7%-a válaszolt igennel,
51,8% nemmel, és 12,5% nem válaszolt a feltett kérdésre. Megállapítható, hogy
az önkéntes tevékenységek végzéséhez a szervezetek még nem tudnak képzéseket is
csatolni, vagy úgy gondolják, hogy a tevékenység végzéséhez nincsen szükség
képzésre.
Az
elismerést firtató kérdéseinkre a válaszadók 89,5%-a mondta azt, hogy a
szervezete munkatársaitól kapott elismerést, jó szót, oklevelet, kitüntetést
munkájáért. A válaszadók 82,1%-a elismerést a közösség tagjaitól is kapott, az
előzőkhöz hasonló módon.
A
válaszadó önkéntesek 86,6%-a vont be családtagot, barátot, ismerőst az
önkéntességbe.
A
kérdőív utolsó negyedében arra kértük az önkénteseket, hogy becsüljék meg, hány
önkéntes dolgozik ma Magyarországom, milyen korcsoport végez inkább önkéntes
munkát, az önkéntesek inkább nők, vagy inkább férfiak, illetve milyen típusú
munkákat lehet végezni?
7.ábra
Az önkéntesek száma Magyarországon az önkéntesek becslései szerint
(az
önkéntesek becslései szerint)
Az ábra alapján látható, hogy a minta 37%-a szerint 10 000 alatti
az önkéntesek száma. A statisztikai adatok szerinti érték valahol 400 000 és
500 000 közé tehető, ezt a számot csak nagyon kevesen gondolták valósnak. Úgy
tűnik tehát, hogy az, aki önkéntes tevékenységet végez, még mindig
megszállottnak, elhivatottnak vagy szentnek számít, és a társadalomnak ez a
sztereotípiája jelenik meg az önkéntesek identitásában is.
8.
táblázat Az önkéntesek Magyarországon a leginkább…
(önkéntesek
becslései szerint)
Korcsoport
|
Esetszám
|
Százalék
|
Nincs válasz
|
2
|
1,8
|
14-18 évesek
|
2
|
1,8
|
19-30 évesek
|
24
|
21,4
|
31-60 évesek
|
53
|
47,3
|
61 év felettiek
|
10
|
8,9
|
Több válasz
|
21
|
18,8
|
Összesen
|
112
|
100,0
|
A válaszadók egyértelműen a 31-60 évesek tevékenységének gondolják
az önkéntességet, pedig a minta 35,7%-a 26 év alatti fiatal!
9.táblázat
Az önkéntesek neme Magyarországon
(az
önkéntesek becslései szerint)
Nem
|
Esetszám
|
Százalék
|
Nincs válasz
|
2
|
1,8
|
Férfi
|
11
|
9,8
|
Nő
|
96
|
85,7
|
Nem jellemző
|
3
|
2,7
|
Összesen
|
112
|
100,0
|
A válaszadók a nőket gondolják inkább önkénteseknek, ami részben
azért lehet, mert a szociális szektorban a kliensekkel dolgozók többsége nő, és
az önkéntesek látókörében inkább ők vannak. Ugyanakkor érdekes, hogy a
statisztikai adatok szerint az önkéntesek körében még mindig a férfiak vannak
túlsúlyban a kuratóriumi/elnökségi tagságok következtében. Ha azt a
kereszttáblát nézzük meg, amely a nemek szerint csoportosítja ezeket a
válaszokat, akkor azt találjuk, hogy a férfiak többsége is a nők számát becsüli
nagyobbra az önkéntesek kötött.
10.táblázat
Az önkéntes munka lehetséges típusai
(az
önkéntesek felsorolása szerint)
|
Esetszám
|
Százalék
|
Nincs válasz
|
46
|
41,1
|
Régi
|
40
|
35,7
|
Új
|
2
|
1,8
|
Vegyes
|
24
|
21,4
|
Összesen
|
112
|
100,0
|
Az új típusú kategóriába osztályozásunk szerint azok a
tevékenységek kerültek, amelyek szaktudást is igényelnek, illetve a szaktudás
megszerzésére irányulnak, vagy nem elsősorban az embereken való segítés vágya
motiválja őket, így:
•
Szemétszedés
•
Kortárs egészségnevelés (kábítószer, alkohol, stb.)
•
Saját szakmához kapcsolódó szakmai segítségnyújtás (pl. könyvelés, kutatás,
ápolás, kommunikáció, stb.)
•
Állatgondozás
•
Programok szervezése
A
régi típusba azok a tevékenységek kerültek, amelyek a klasszikus jótékonysági
feladatok ellátásával voltak kapcsolatosak, így:
•
a ruhaosztás,
•
a beteglátogatás és ápolás,
•
az ételosztás,
•
a véradás, stb.
A
táblázat szerint a régi típusú munkák még mindig népszerűbbek, és jobban
előtérben vannak mint az új típusúak.
Kor szerinti megoszlás
A kor vizsgálatakor két változóval is ellenőrizhetjük a régi és az
új típusokhoz kapcsolódó kutatási hipotézisünket, az egyik, az önkéntesek
motivációi alapján osztályozza a válaszokat, a másik változó az önkéntes
munkavégzés típusa szerint végzi el ezt a kategorizációt.
8.ábra Az önkéntes
tevékenységek típusa az önkéntesek motivációja alapján
(esetszám)
A két fenti ábrából jól látható, hogy a két különböző változó
nagyjából hasonló eredményeket mutat a korcsoportok összehasonlítása során,
mely szerint a fiatalabb korcsoportokban (26 alatt) az önkéntesek inkább új
típusú önkéntes tevékenységeket végeznek (a minta több mint felében), azonban
az élethelyzetek változásával, a kor előrehaladtával a tevékenységek a régi
típusúak felé tolódnak el. Ez a megállapítás igaz a motiváció szerinti és a
tevékenységek szerinti kategorizáció alapján is. A kategória szerint képzett
vegyes csoportok minimális nagyságrendet képviselnek, tehát a két fő csoportot
egymástól egyértelműen el lehet különíteni.
10.ábra Az önkéntes
tevékenységek típusa és az önkéntesek motivációi alapján képzett kategóriák
(esetszám)
A két változó vizsgálatakor látható, hogy a régi típusú
motivációval rendelkező önkéntesek általában régi típusú tevékenységeket
végeznek (72%), míg az új típus motivációival bíró csoportok inkább az új
típusba sorolható tevékenységeket végzik (53%). Továbbra is igaz, hogy a
mintában túlsúlyban a régi típusú tevékenységeket végzők, és így az ezzel a
motivációval rendelkezők vannak, hiszen a felmérés mintájául a szociális
szektor civil szervezetei szolgáltak.
Nemek szerinti megoszlás
11.ábra Az önkéntesség
motivációjának vizsgálata az önkéntesek neme szerint
(esetszám)
A 11.ábrából jól látható, hogy a mintában szereplő férfiak is
inkább régi típusú motivációkkal rendelkeznek, ennek oka valószínűleg az, hogy
a minta a szociális civil szervezetek önkénteseit vizsgálta. A nők hagyományos
szerepeik okán is, inkább a régi típusú motivációk birtokában végeznek önkéntes
tevékenységeket.
11. táblázat Az önkéntesség
tevékenységeinek vizsgálata az önkéntesek neme szerint
(esetszám, %)
Motiváció
|
Férfi
|
Nő
|
Összesen
|
Régi típusú tevékenység
|
9
|
49 (55,7 %)
|
58
|
Új típusú tevékenység
|
13 (54,1 %)
|
29
|
42
|
Vegyes tevékenység
|
2
|
10
|
12
|
Összesen
|
24 (100 %)
|
88 (100 %)
|
112
|
Ha az önkéntes tevékenységek típusa szerint vizsgáljuk a nemek arányát,
akkor nagyjából ugyanezt az összefüggést találjuk.
Iskolai végzettség szerinti megoszlás
12.táblázat Az önkéntes
tevékenységek típusa az önkéntesek motivációi alapján, iskolai végzettség
szerint
(esetszám, %)
Iskolai végzettség
|
Régi
|
Új
|
Vegyes
|
Összesen
|
8 általános és alacsonyabb
|
13
|
23
|
5
|
41
|
Szakmunkásképző
|
2
|
1
|
0
|
3
|
Érettségi
|
16
|
14
|
3
|
33
|
Főiskola, egyetem
|
19
|
13
|
3
|
35
|
Összesen
|
50
|
51
|
11
|
112
|
A 8 általánossal rendelkezők közötti új típusú motivációk száma
azért ilyen magas (23 fő, 56 %), mert a mintában a középiskolába járó fiatal
korosztály felülreprezentált, ahogyan azt az alábbi táblázat is mutatja:
13.táblázat A megkérdezettek
iskolai végzettsége és kora
(esetszám)
Iskolai végzettség
|
26 alatt
|
27-35
|
36-45
|
46-60
|
61 felett
|
Összesen
|
8 általános és alacsonyabb
|
28
|
0
|
6
|
4
|
3
|
41
|
Szakmunkásképző
|
0
|
0
|
1
|
1
|
1
|
3
|
Érettségi
|
9
|
5
|
8
|
11
|
0
|
33
|
Főiskola, egyetem
|
4
|
2
|
11
|
10
|
8
|
35
|
Összesen
|
41
|
7
|
26
|
26
|
12
|
112
|
Egyébként az előbbi táblázat adatai szerint az iskolai végzettség
alapján nem lehet az új és a régi típusú motiváció szerint csoportokat alkotni,
mivel általában minden végzettségi kategóriában nagyjából azonos számú önkéntes
jelenik meg az új és a régi típusban.
14. táblázat Az önkéntes
tevékenységek típusa az önkéntesek által végzett tevékenységek alapján, iskolai
végzettség szerint
(esetszám, %)
Iskolai végzettség
|
Régi
|
Új
|
Vegyes
|
Összesen
|
8 általános és alacsonyabb
|
17
|
17
|
7
|
41
|
Szakmunkásképző
|
3
|
0
|
0
|
3
|
Érettségi
|
17
|
15
|
1
|
33
|
Főiskola, egyetem
|
21 (60%)
|
10
|
4
|
35 (100 %)
|
Összesen
|
58
|
42
|
12
|
112
|
A táblázat adatai szerint nagyjából a motivációk vizsgálatához
hasonló eredményeket kapunk, érdekes adat, hogy a főiskolát, egyetemet
végzettek között a régi típusú tevékenységeket 60%-ban inkább végeznek az
önkéntesek.
Családi állapot szerinti jellemzők
15.táblázat Az önkéntesek
motivációs típusai családi állapotuk szerint
(esetszám, %)
Családi állapot
|
Régi
|
Új
|
Vegyes
|
Összesen
|
Egyedülálló, nőtlen,
hajadon
|
9
|
36 (73,4)
|
4
|
49 (100 %)
|
Házas
|
28 (66,6)
|
9
|
5
|
42 (100 %)
|
Elvált
|
7
|
5
|
0
|
12 (100 %)
|
Özvegy
|
6 (66,6)
|
1
|
2
|
9 (100 %)
|
Összesen
|
50
|
51
|
11
|
112
|
16.táblázat Az önkéntesek
tevékenységi típusai családi állapotuk szerint
(esetszám,
%)
Családi állapot
|
Régi
|
Új
|
Vegyes
|
Összesen
|
Egyedülálló, nőtlen,
hajadon
|
14
|
27 (55,1)
|
8
|
49
|
Házas
|
31 (73,8)
|
9
|
2
|
42
|
Elvált
|
5
|
5
|
2
|
12
|
Özvegy
|
8 (88,8)
|
1
|
0
|
9
|
Összesen
|
58
|
42
|
12
|
112
|
Mindkét táblázatból hasonló eredmények olvashatóak le, azaz az
önkéntesek között inkább új típusú motivációval rendelkeznek, és így új típusú
tevékenységeket is végeznek a nem családos önkéntesek, míg ugyanez igaz a régi
típusú motivációkra és tevékenységekre a családos illetve az özvegy családi
állású önkéntesek esetében. Az elváltak csoportja mindkét típusban ugyanolyan
nagyságrendben vesz részt.
17.táblázat Az önkéntesek
motivációs típusai gyermekeik száma szerint
(esetszám,
%)
Gyermekek száma
|
Régi
|
Új
|
Vegyes
|
Összesen
|
Nincs
|
11
|
36 (70,6)
|
4
|
51 (100 %)
|
Egy
|
9
|
7
|
1
|
17 (100 %)
|
Kettő
|
11
|
4
|
3
|
18 (100 %)
|
Három vagy több
|
19 (73 %)
|
4
|
3
|
26 (100 %)
|
Összesen
|
50
|
51
|
11
|
112
|
18.táblázat Az önkéntesek
tevékenységi típusai családi állapotuk szerint
(esetszám, %)
Gyermekek száma
|
Régi
|
Új
|
Vegyes
|
Összesen
|
Nincs
|
17
|
26 (51 %)
|
8
|
51 (100 %)
|
Egy
|
10
|
6
|
1
|
17 (100 %)
|
Kettő
|
13
|
4
|
1
|
18 (100 %)
|
Három vagy több
|
18 (69,2 %)
|
6
|
2
|
26 (100 %)
|
Összesen
|
58
|
42
|
12
|
112
|
A táblázatok szerint tehát, minél nagyobb családban élnek az
önkéntesek, minél több gyermek iránt vállalnak felelősséget, annál inkább régi
típusú motivációkkal rendelkeznek az önkéntes munka területén. A
gyermektelen/fiatal csoport inkább új típusú motivációkkal bír, tapasztalatot
szeretne gyűjteni, tanulni vágyik, kihívásokat keres. Ugyanez igaz, ha a tevékenységeket
csoportosítjuk régi és új kategóriákba.
Francis FUKUYAMA (2000): A Nagy Szétbomlás. Európa Könyvkiadó.
Budapest.
Peter A. HALL (2002): Great Britain: The Role of Government and
the Distribution of Social Capital. In: Democracies in Flux. Oxford University
Press. Oxford. pp. 21-57.
Niklas LUHMAN (1979): Trust and Power. John Willey and Sons. New
York.
Robert D. PUTNAM (2000): Bowling Alone - The Collapse and Revival
of American Community. Simon and Schuster. New York.
Robert D. PUTNAM (ed.) (2003): Better Together. Restoring the
American Community. Simon&Schuster. New York.
Adam B. SELIGMAN (2000): The Problem of Trust. Princeton
University Press. Princeton, New Jersey.
Claus OFFE – Susan Fuchs (2002): A decline of Social Capital? In:
Democracies in Flux. Oxford University Press. Oxford. pp. 189-243.
Max WEBER (1989): A politika mint hivatás. Medvetánc Füzetek.
Budapest.
Robert WUTHNOW (2002): The United States: Bridging the Privileged
and the Marginalised? In: Democracies in Flux. Oxford University Press. Oxford.
pp. 59-102.
APRIL L. DIPIZIO: Az önkéntesek szervezése
a hospice-ban és a palliatív gondozásban: az amerikai modell*
Az Amerikai Egyesült Államokban a hospice-ok működése
nagyrészt az Államokban igen preferált önkéntes szolgálaton alapul. Az
önkéntesek toborzása, megfelelő képzése, koordinációja és a tevékenységükkel
kapcsolatos értékelő munka, valamint a szolgálatért nyújtott megbecsülés
kifejezése fontos részét képezi a hospice irodák tevékenységének Jelen
tanulmány alaposan elemzi az önkéntesek koordinációját kézben tartó munkatársak
feladatait, s mindazokat a tényezőket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek
ahhoz, hogy az önkéntesek munkájukat a legmagasabb színvonalon végezhessék.
Az
önkéntesek az Egyesült Államokban
döntő szerepet játszanak a hospice programok működtetésében. Szerepük
kifejezettebb, mint a legtöbb amerikai segítőszervezetben (Pearson Scott and
Caldwell 1996). Az első többlet a teljes idejű hospice alkalmazottak és
önkéntesek számában mutatkozik meg, a gondozás típusának viszonylatában. Ebből
kitűnik, hogy a hivatalos hospice programokban az aktuális alkalmazottaknál
valamivel több az önkéntes. Mivel az Egyesült Államokban az egész hospice
mozgalom a tehetségüket és idejüket önkéntesen feláldozó személyekre épül,
érthető az a központi szerep, amelyet az önkéntesek a hospice-ok folyamatos
fejlődésében betöltenek. Néhány hospice még most is teljesen önkéntes alapon
szerveződik, bár ezek száma csökkenőben
April L. DiPizio a New York
Állambeli Buffalo Hospice központjának önkéntes szolgáltatási részlegének koordinátora. Több mint 9 éve dolgozik
a szervezettel, és jelenleg 560 önkéntes toborzását, képzését és
koordinálását végzi. Ezt a tanulmányt a zágrábi, A palliatív gondozás
kulcskérdései és megoldásai a családi orvoslásban konferencián [Conference on
Key Issues in Palliative Care and Its Solutions
in Family Medicme] adta elő, 2002. március 21-én. Eredeti címe: The management
of volunteers in hospice and palhative care: the U.S.A. model].
A közösségek szakemberei érdeklődést
tanúsítottak a hospice mozgalom iránt, és időt szenteltek ezeknek a kis hospice
programoknak a megvalósítására. Általánosságban, minél kisebb egy hospice, annál több
önkéntest alkalmaznak a munkatársak között.
Az amerikai hospice-ok többségében mindazonáltal nem ez a
helyzet. A fizetett szakemberek, beleértve az önkéntesek koordinátorát, az
önkéntesekkel együtt juttatják el a hospice szolgáltatásait a
közösségeknek. A nagyobb hospice-ok az önkéntesek révén bővítik az általuk
nyújtott szolgáltatásokat. Az önkéntes hospice-szolgáltatásokra fontos szerep
hárul a betegeknek és családtagjaiknak nyújtott gondozás minőségi javításában, amely ezáltal
bátorítja a közösségi részvételt a teljes hospice programban. Az önkéntesek segédkeznek a programkoordinációban
és a fejlesztésben, a gyakorlatban pedig a betegnek
nyújtott baráti segítségben (NHPCO 1995). E tevékenységeken keresztül az önkéntesek
a csapatban dolgozó szakmabelieket is támogatják. Az önkéntesek időt tudnak
szentelni a hospice klienseinek, osztatlan figyelemben részesítik őket, meghallgatják az aggodalmaikat és a félelmeiket,
és megnyugtató jelenlétet biztosítanak a számukra. A szakmabeliek - nővérek,
doktorok, szociális munkások és lelkészek - ezáltal sokkal konkrétabban
összpontosíthatnak a diagnózis felállítására, a kezelés tervezésére, a fájdalom kezelésére, valamint a pszicho-szociális
és spirituális kérdésekre. Ezáltal az Egyesült
Államokban az önkéntesek fontos szerepet játszanak a hospice és palliatív gondozás
csapatközpontú megközelítésében. Bár a hospice önkéntesekről szóló eszmecserékben ritkán említik, tény, hogy az
önkéntesek alkalmazása Amerikában nem pusztán eredményes, hanem hatékony is. Az
Egyesült Államokban a mintegy 202 080 hospice önkéntes közel 3 132 080
dollár megtakarítást jelent.
Még ha minden hospice program egyedi is, van néhány közös
vonás abban, ahogy az önkénteseket szervezik. Az önkéntesekkel való munkához
négy fő célterületet kell számba venni, a toborzást, a képzést, a megtartást és a
koordinálást {Colé and Fisher 1993). Ahhoz, hogy egy önkéntes
program sikeres legyen, a hospice irodáknak világosan át kell látniuk, hogy
hogyan működik az önkéntesek alkalmazása. Az irodáknak annak fontosságát is meg kell érteniük,
hogy egy meghatározott személyt jelöljenek ki az önkéntes részleg átfogó irányítására. Amikor otthoni látogatásokat
tesznek, a hospice önkéntesei az iroda jó hírnevét erősítik vagy kockáztatják.
így aztán a jó szupervízió a legkevesebb. A koordinátor részt vehet a
döntéshozatali folyamatban is, amely a teljes irodára hatást gyakorol. Az önkéntesek
vezetőjének hangja és nézetei épp olyan fontos, mint klinikai társaié. Mihelyst
a koordinátor szerepet kap az iroda működéséről szóló döntések
meghozatalában, az önkéntesek munkájával kapcsolatos tevékenységek: a toborzás, képzés, és az iroda
programjaiban való részvétel az iroda életének egyik alapjává válik.
A
hospice önkéntes oldalának kiépítéséhez az
első lépés annak világos meghatározása,
hogy mit várunk az önkéntesektől. Mihelyst az iroda meghatározza az önkéntesekre
való igényt, munkaleírásokat kell készítenie, mellyel a jövőbeli önkénteseket
tájékoztatja az elvárásairól. Az önkéntesnek a munkájával hozzá kell járulnia a célokhoz, és támogatnia kell az iroda
célkitűzéseit. Ugyanilyen életbevágóan fontos, hogy a fizetett munkaerő
megértse és elfogadja az önkéntes összetevő relevanciáját és fontosságát.
Mihelyst ezek a tényezők a helyükre kerülnek, az önkéntesek által betölthető szerepek a hospice növekedésével maguk is
növekedésnek indulhatnak, és egyre szélesebb klientúra kiszolgálását
teszik lehetővé. A hospice számtalan módon használ önkénteseket. A lehetséges
önkéntes szerepek magukban foglalják az
otthoni gondozást, a befekvő/korházi részleget, a gyászolást részleget, a nővérotthont, az adminisztratív szolgáltatást és
az anyagi háttér biztosítását. Az önkéntes e területek mindegyikében
számos lehetséges szerepet tölthet be. Az önkénteseket koordináló személy
fontos feladata, hogy a létező lehetőségekről tájékoztassa az önkéntest, és mindegyik önkéntest a saját
érdeklődési köréhez és kompetenciájához illeszkedő feladattal lássa el.
A
munkakörleírások létrehozása segít az
önkénteseket koordináló személynek akkor,
amikor a toborzásra, a képzésre, a megtartásra és az irányításra összpontosít.
Oly sok hasznos szervezet van,
amelyek mindegyike elszántan verseng ugyanazon önkéntes társaságért. Az
önkénteseket koordináló személy feladata, hogy a lehetőségeket a lehető
leghívogatóbb módon mutassa be. Az önkéntesek toborzása sokban ugyanolyan, mint
az irodák szolgáltatásainak marketingje. A hospice programok önkénteseinek
hatékony toborzásához a megszólítottaknak világosan meg kell érteniük a hospice
küldetését, és magukévá kell tenniük a hospice filozófiáját. A lehetséges
önkéntesek nem mindig a legaltruistább motívumokkal érkeznek. Az emberek
sokszor azért választják az önkéntességet,
hogy eleget tegyenek bizonyos szükségleteiknek (Cnaan et al. 1996). Az önkénteseket koordináló személy felelőssége, hogy
megértse a lehetséges önkéntesek szükségleteit
és igényeit, és hogy kreatív módon illessze be ezeket az ügynökség szükségleteibe. Az önkénteseket irányító személy
az iroda marketingstratégiájának felelősségét az iroda többi alkalmazottaival
együtt viseli. A klubok és csoportok számára a hospice küldetésről rendezett bemutatók húsbavágóak a toborzáshoz, és
ahhoz, hogy a hospice iránt érdeklődést mutató emberek elköteleződjenek a
küldetés iránt.
Mindezeket figyelembe véve, az első kérdés az, hogy hol
találunk önkénteseket? Ennek
többféle útja-módja van, az igényelt önkéntes típusának és a szükséges elkötelezettségnek függvényében. A Róbert Wood
Johnson Foundation egy országos felmérést
készített a hospice önkénteseiről és személyzetéről. Az eredmények segíthetik az önkénteseket koordináló személyt abban, hogy
megtalálja a toborzásra legmegfelelőbb helyeket.
A hospice önkéntesek 80%-a nő, átlagos életkoruk 55 év, és több mint 30%-uk 63 éves vagy idősebb. A hospice önkéntesek fele
rész- vagy teljes munkaidőben dolgozik.
Mihelyst
a hospice filozófia
nyilvános oktatása elindul egy közösségben, az önkéntesek toborzása is
könnyebbé válik. Az Egyesült Államokban többször eredményesnek bizonyult
általános felhívást megjelentetni a helyi vallásos kiadványokban, hírlevelekben és újságokban. Számos vallásos tan alapul
azon a tételen, hogy „segíts felebarátaidon". Az önkénteseket
koordináló személy a vallásos közösségeken
belül kis csoportokkal és szervezetekkel találkozik, ezek számára ad tájékoztatást
a hospice-ról és a szolgálati lehetőségekről, és így motiválja az
önkéntességet.
A toborzás másik kitüntetett helye a főiskola és az egyetem,
különösen azok az iskolák, amelyek nővéri, szociális munkási, orvosi és
terapeutikai képzést nyújtanak. A fokozatuk megszerzésével a hallgatók
versengeni kezdenek az állásokért. Az első kézből származó tapasztalat a
diákoknak felbecsülhetetlen jövőbeli pályafutásuk szempontjából. Amikor a
fájdalom kezelése és a palhatív gondozás az egészségügy homlokterében áll, a betegekkel és családtagjaikkal való
közvetlen kapcsolat csak gazdagítja az ember önéletrajzát.
A hivatalos nyugdíjas szervezetek szintén az önkéntesek
aranybányái. A nyugdíjba vonult
szakmabeliek, különösen azok, akiknek egészségügyi, szociális munkás,
tanácsadói vagy spirituális gondozási tapasztalatai vannak, az önkéntes
oldalnak egy teljesen új dimenziót
adhatnak. Miközben közülük sokan dolgoztak már páciensekkel vagy kliensekkel, a hospice
önkénteseket koordináló személy a holisztikus, multidiszciplináns csapatmunka egyedülálló tapasztalatát kínálhatja
nekik azáltal, hogy a haldokló személyekkel és családtagjaikkal
foglalkozhatnak.
Végül, a közösség azon tagjai is potenciális hospice
önkéntesek, akik családja vagy barátai
már igénybe vették a hospice szolgáltatásait. Nekik első kézből származó tapasztalatuk van arról az egyedülálló, értékes és
fontos szolgáltatási csomagról, amelyet a hospice nyújtani képes. Ezek a korábbi ápolók és/vagy barátok
egyfajta lojalitást és büszkeséget is
éreznek, hogy visszaadhatnak valamit annak a szervezetnek, amely segített nekik
életük egyik embert próbáló időszakában.
Az
önkéntesek felelősségteljes és
megbízható közegben való toborzása megkönnyíti
a későbbi munkát. Az Országos Hospice és Palliatív Gondozás Szervezet (The
National Hospice and Palliative Care Organization) minden betegekkel és családjaikkal dolgozni kívánó önkéntestől
megköveteli, hogy jelentkezés után sikeresen elvégezzen egy jól
felépített tájékoztatón alapuló képzést, amely a következő alaptudnivalókat
foglalja magában:
•
bevezetés a hospice-ba
•
az önkéntes szerepe a hospice-ban
•
a halál és haldoklás fogalma
•
kommunikációs készségek
•
kényelmi összetevők
•
a betegség előrehaladása és az orvosi tünetek
•
a halállal és a haldoklással kapcsolatos pszichoszociális
és spirituális kérdések
•
családdinamika
•
gyász
•
fertőzés elleni védekezés
•
titoktartás
•
biztonság és csapás
•
tuberkolózis
•
egészségügyi megbízatás
•
a páciensek jogai.
A tájékoztatást és képzést az önkénteseket koordináló
személy szervezi, és az interdiszciplináris team adja elő. A képzést
dokumentálják, és részévé válik az önkéntes állandó dossziéjának. Ez a dosszié,
mely az önkéntesek irodájában kerül elhelyezésre, magában foglalja még az
önkéntes jelentkezési lapját, két ajánlást, részvételt a későbbi képzésen és
szupervízión, valamint egy éves értékelést. A képzési szakaszokban való
részvétel biztosítása az önkénteseket koordináló személy kiugróan fontos
felelőssége. Ez az
első, mélységébe hatoló kapcsolat, amelyet a koordináló személy a leendő önkéntesekkel létrehoz. A részvétel lehetővé
teszi, hogy az önkénteseket koordináló személy jó képet kapjon az
önkéntesek motivációiról, és az iroda iránti elkötelezettségükről.
Amikor eljön az önkéntes elhelyezésének az ideje, ez a megértés lényegbevágó.
Azok az önkéntesek maradnak az adott hospice irodánál, akik úgy érzik, hogy
megértésre és megelégedettségre találtak.
A
toborzás és a képzés csak kettő azok közül
a feladatok közül, amelyet az önkéntesek
koordinátorának el kell látnia. Egy másik feladata: az önkéntesek megtartása. Emlékezetben
kell tartani, hogy a hangsúly a „nem fizetett" jelzőn van. Az
önkénteseknek érezniük kell, hogy a csapat szerves részei. Érezniük kell, hogy az
irodával személyes kapcsolatban állnak, és tudniuk kell, hogy az önkéntes tevékenységgel töltött idejüket őszintén
megbecsülik, és nem pazarolják. Az önkéntesek elismerésének van néhány
jól bevált módja. Az Egyesült Államokban minden év áprilisában megrendezik a Nemzeti Önkéntesek Hetét, amikor minden
szervezet és iroda, amely a közösség
számára nyújtott szolgáltatásuk és küldetésük érdekében önkéntesekre támaszkodik, ezt egy speciális állófogadással vagy
ebéddel ünnepli meg. Ez is egy fontos rituálé, de még fontosabb és
hatásosabb az az elismerés és odaadás, amelyet az önkéntesek az őket koordináló
irodától nap mint nap megkapnak. Az önkéntesek bevonása a döntéshozatali folyamatba közvetlen tükrözi azt a
megbecsülést, amelyben az irodák
részesítik őket. Minden önkéntes személynek megvan a maga saját gyakorlata és élettapasztalata,
mely az ügynökség programjainak és szolgáltatásainak erősítésre fordítható.
Az önkénteseket tájékoztatni kell a hospice, az egészségügy
és a palliatív gondozás változásairól, mert ezek a változások elkerülhetetlenül
befolyásolják a tevékenységüket. Nagyobb valószínűséggel értik meg a
saját munkájuk jelentőségét, ha látják, hogy az hogyan illeszkedik be az átfogó hospice és palliatív
gondozás nagy „képébe". Az önkéntes tevékenységre fordított idő
költségkímélő tényezőként való pontos nyilvántartása
és kiszámítása egy olyan fontos információ, mely gyakran kevesebb figyelemben
részesül, mint amennyit érdemelne. Ezen információk, valamint a pénznövelő
erőfeszítések ismerete segít abban, hogy az önkéntes sikeresnek érezze magát, és hogy nagyobb valószínűséggel folytassa
önkéntes tevékenységét. Végül, a hospice
irodának érzékeltetnie kell az önkénteseivel, hogy értékeli őket annyira, hogy
igyekszik az önkénteseknek és az önkéntes programoknak forrásokat elkülöníteni.
Az önkénteseket koordináló személyeknek a felelőssége az
önkéntesek felé, hogy hatékonyan
kommunikáljanak, iránymutatással, bátorítással, együttérzéssel és támogatással szolgáljanak irányukban. Emellett
tartaniuk kell az egészséges távolságot, és biztosítaniuk kell a
szükséges iránymutatást a kiégés elkerülése céljából. Az önkénteseket koordináló személy az előnyére
fordíthatja az éppen folyamatban lévő képzéseket
és oktatási lehetőségeket, hogy javítsa személyes interakciós készségeit.
Az önkéntesek megtartásának a legfontosabb aspektusa az
önkénteseket koordináló személy
„nyitott ajtó" politikája. Az irányító személynek könnyen elérhetőnek kell
lennie, érdeklődnie kell az önkéntesei
iránt, és képesnek kell lennie arra, hogy az önkénteseinek megfelelő
körülményeket biztosítson. Az egyszerű dolgok jelentik a legtöbbet. Egy
születésnapi vagy újévi képeslap, egy kézzel írott köszönet vagy bármilyen más
elismerés az önkéntesek számára azt mutatja, hogy ők éppoly különlegesek, mint
amennyire megbecsültek.
A toborzás, képzés és megtartás erőfeszítései mellett az utolsó
lépés az általános irányítás.
A legeredményesebb kimenetel érdekében az önkénteseket éppolyan hatékonyan kell koordinálni, mint a fizetett
társaikat. A hospice önkéntesek irányítása során az egyik legfontosabb: mindegyikük átfogó ismerete. Az
önkénteseket irányító személy felelőssége, hogy megnyugtassa a betegeket
és családtagjaikat, hogy egy megfelelően képzett és együttérző önkéntest
kaptak. Az önkéntesek közvetlen megfigyelése
az egyik legjobb módszer értékelésükhöz. Ha az önkéntest irányító személy
képes az önkéntest közvetlenül
bemutatni a jövőbeli betegnek és a családjának, ez lehetőséget ad az önkéntes interakcióinak közvetlen megfigyelésére. Egy
alternatív megoldás, ha egy, a
beteget korábban már látogató csapattag mutatja be az önkéntest. Ez több célt is szolgálhat. Egyrészt biztosíthatja a
családot és a beteget, hogy a számukra kijelölt
önkéntes megfelel a feladatra. Másrészt az önkéntes meg tudja figyelni a
csapatag interakcióját, és azt, hogy
hogyan kezeli a beteg igényeit és a családtagok gondjait. Az önkéntesek, mint
aktív csapattagok így közvetlen támogatást kapnak, a csapat és az önkénteseket
koordináló személy pedig világos képet kaphat az önkéntes képességeiről.
Ha
mindezeket célokat
előírják és megvalósítják, az önkénteseket koordináló személy egyfajta bizalmat érez minden egyes önkéntes iránt. A
„problémás önkéntesek", vagy
azok, akiknek olyan mögöttes motívumaik vannak, amelyek nem kerültek felszínre a
képzési folyamat során, tudni fogják, hogy szemmel lesznek tartva. Miután az önkénteseket kijelölik a hospice irodák fogadó
személyzeteként, részt vesznek a beteg gondozásának dokumentálásában. Ez
tulajdonképpen kettős célt szolgál. Egyrészt biztosítja a hospice-beteg
gondozásának folytonosságát azáltal, hogy rögzíti az önkéntesnek a beteg
életminőségének javítása céljából nyújtott szolgáltatásait. A dokumentálás másik célja, hogy lehetőséget adjon
az önkéntesek ellenőrzésére és kiértékelésére. A betegekkel való munkára
kijelölt, azzal egyetértő önkéntesek kötelességeinek általában van egy sémája,
melyet követniük kell. Akár a gondozót mentesítse
egy rövid ideig, akár a bevásárlást intézze egy egyedülálló beteg számára, az önkéntesnek
előre eltervezett szerepe van. Az önkéntes által leadott dokumentáció lehetővé
teszi az önkénteseket koordináló személy és a csapat számára, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az eredeti igények
ki lettek-e elégítve: az önkéntesek ellátták-e
kötelezettségeiket, és az interakcióik megfelelőek voltak-e.
Az önkéntesek éves, vagy kétéves értékelése segít mind az
önkéntesnek, mind az önkénteseket
koordináló személynek abban, hogy tisztázzák elvárásaikat. Az önkénteseket értékelni lehet azon munkakörleírás
alapján, amellyel egyetértettek, amikor az önkéntes megbízatásukat először
elfogadták. Ez segít kivédem az önkéntes és az önkénteseket koordináló személy
között fellépő esetleges félreértéseket.
Az önkéntesek alkalmazása segít megőrizni a hospice
központi értékeit, mitöbb, ezen értékeknek az önkéntesség a lelke. Az önkénteseket
igazgató személy feladata, hogy
biztosítsa, hogy a családok képzett,
erősen motivált segítőket kapjanak. Szintén a koordináció feladata meggyőződni
arról, hogy az önkéntesek megfelelően képzettek-e, és könnyen el tudják-e látni
azokat a feladatokat, amelyeket el kell látniuk. Ha az önkénteseket hatékonyan
és eredményesen kezelik, mindenki nyer! Az ügynökség és a betegek éppúgy, mint
maga a hospice-mozgalom.
Cnaan,
Ram, Fermida Handy and Margaret Wadsworth 1996.: Defining Who is a Volunteer: Conceprual
and Empincal Considerations. Nonprofit and Voluntary Sector Quarterlyu
25. (3) 364-383.
Fisher,
James C. and Kathleen M. Colé
1993.: Leadership and Management of Volunteer Programs:A
Guidefor Volunteer Administrators. San Francisco,
Jossey-Bass
National Hospice and Palhative Orgamzation (NHPCO) 1995.: Standards of a
Hospice Program of Care. <www.NHPCO.org>
Pearson
Scott, Jean and Jackie Caldwell 1996.: Needs and Program Strengths: Perceptions
of Hospice Volunteers. The Hospice Journal, 11.(1) 1996.19-30. Róbert Wood Johnson Foundation: www.rwjf.org
The
Hospice Professional. A quarterly pubhcation of the
National Council of Hospice
Professionals. Published
by National Hospice and
Palliative Care Orgamzation (NHPCO)
Volunteer
Management Associates. A certification Program, founded in
1975 providing
training and resources for volunteer
management.
<wwwvolunteermanagement,com/videos.htm>
Washington State University Volunteer Management Certification Program. A
web-based learming opportumty that
covers the trainmg,
recruitment, management and recogmtion of volunteers. <http://vmcp.wsu.edu>
The
Volunteer Management Report. A monthly newsletter that is a source of ideas for
those who manage volunteers. Published by Stevenson
Consultants, Inc. 3133 Floyd Blvd, Sioux City, IA 51108, USA.
(Fordította:
Veszelka András)
Lakossági
adományok és az önkéntes munka. Nonprofit Kutatócsoport Egyesület-Központi
Statisztikai Hivatal, Budapest, 1995. 18.o.
