A képzésről

A vidékfejlesztési szociális munka – szakirányú továbbképzés illetve specializáció- 2011 tavaszán indult el a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar Jászberényi Campusán. A képzés egy nyertes  TÁMOP (TÁMOP-5.4.4-09/2-C-2009-0007 ) program[1] keretében valósulhat meg, melyben a SZIE-ABPK főpályázó mellett partnerként a szolnoki AGRARIA-APURE Vidékfejlesztő Egyesület működik közre.

---

 

A képzés társadalmi, oktatási kontextusa

A vidékfejlesztési szociális munka elnevezésű szakirányú továbbképzési[2], illetve minor szak létesítési tervünkkel az a célunk, hogy  igazodjunk a Szent István Egyetem küldetéséhez, erősítsük a szakmák/tudományok együttműködését és a munkaerőpiaci véleményeket hatékonyabban vonjuk be a felsőoktatás világába, illetve segítsük azt a szándékot, amellyel a szociális képzésbe erősebb (jobban látható) profilt teremtünk. Úgy látjuk, hogy az oktatási intézmények számára a társadalmi versenyképesség megtartása a demográfiai hullámvölgy idején a vidék- és humán területi fejlesztés, a munka világa és a humán ismeretek (pedagógiai, andragógiai, szociális képzési ismeretek) az önálló életvezetés e területen is szükséges feltételeit meghatározó hármasságában képzelhető el. Továbbá a változó makrokörnyezet oldaláról fontos az az EU-s megállapítás is miszerint minden felsőoktatási intézménynek meg kell találnia azt az egyensúlyt a képzés, a kutatás és a (társadalmi) innováció között, amely a régióban betöltött szerepének a leginkább megfelel”.

A SZIE Alkalmazott Bölcsészeti Karának ,,beiskolázási” tere ahhoz a földrajzi térséghez (zömmel az Alföldhöz) tartozik, amelyhez az elmaradottság kép erősen hozzátapadt és a régióban általános életérzéssé vált. A vidéki/vidékies térség nem tudott élni, azzal a lehetőséggel, amit egy teljesen új társadalmi-gazdasági környezet, egy új fejlődési út jelentett.

A diplomás szociális, vagy legalább felsőfokú végzettséggel bíró szakemberek a kistelepüléseken hiányoznak a leginkább, amely nagymértékben rontja e települések integrációját, forrásokhoz való jutását és növeli a helyi lakosság megfelelő szolgáltatáshoz jutásának egyenlőtlenségét. Képzési tartalomfejlesztésünk alaphipotézise, hogy (elszórtan ugyan, de) léteznek életképes vidéki közösségek (olyanok, akik önálló akarattal, megélhetéssel és jövőképpel, valamint biztonságérzettel rendelkeznek, akik képesek megvédeni értékeiket és képviselni saját és jövő nemzedékük érdekeit, ezzel erősítve a térség és a település népességmegtartó képességét). A képzési projekt jellegzetessége az, hogy mindez abban a kistérségi centrumban valósul meg, ahol a jász tradíció erős kohéziót jelent.

 Munkaerőpiaci kapcsolódás

A magasabb színvonalú, integrált szociális szolgáltatások megvalósítása ma a hátrányos rétegek felzárkóztatását célzó programok központi eleme az Európai Unióban, amelyhez a hazai szociális munkás képzésnek is fel kell zárkóznia. Ezt támasztja alá az elöregedő társadalmak növekvő aránya, a szociális munka folyamatos devalválódása - amely megnehezíti a munkavállalók szektorba csábítását- , valamint az inaktív, leszakadó rétegekhez tartozók számának fokozott növekedése. Ezek a jelenségek új kihívást jelentenek a szociális szakma számára is. Amennyiben nem következik be az erőforrások jobb és integráltabb felhasználása a munkaerő-piaci és foglalkoztatási rendszerrel, valamint a társterületekkel (pl. bűnmegelőzés, szociális informatika, neveléstudomány, alkalmazott társadalomkutatás, gerontológia, munkaerőpiaci ismeretek, felnőttképzés, romológia) csökkenti a társadalmi befogadás sikeres megvalósítását is. Véleményünk szerint a szakokat elvégző hallgatók munkaerőpiaci „értéke” megnövekszik: a képzés során kifejlesztett kompetenciák és tudástartalmak alkalmazásával hatékonyan tudnak majd a térség fejlesztési szereplőinek (Pl. Leader akciócsoportok, önkormányzatok, civil szervezetek, teleházak, szociális földprogramok, családsegítők, kistérségi társulások, önkormányzati intézmények, TISZK-ek, kis-és középvállalkozások) tevékenységében közreműködni. A szociális szakemberek alkalmazási körülményeiről rendelkezésre álló források (KSH OSAP 2003) alapján az állapítható meg, hogy a szociális munkakörökben a szakemberek csak negyede tölti be felsőfokú szakirányú végzettséggel az álláshelyet. Lényegesen alacsonyabb az adekvát szociális végzettséggel rendelkező szakemberek aránya a szociális ágazaton kívüli területeken, mint pl. a közoktatás, egészségügy, foglalkoztatás, igazságszolgáltatás stb. A szociális és gyermekvédelmi ellátásokban dolgozó szakemberek megközelítőleg 1/3-a nem szakirányú végzettséggel, ¼-e középfokú végzettséggel rendelkezik. A diplomás szociális, vagy legalább felsőfokú végzettséggel bíró szakemberek a kistelepüléseken hiányoznak a leginkább, amely nagymértékben rontja e települések integrációját, forrásokhoz való jutását és növeli a helyi lakosság megfelelő szolgáltatáshoz jutásának egyenlőtlenségét. A szociális képzések létezésük óta azonban csak részben tudtak eleget tenni a szociális ellátás mennyiségi és minőségi követelményeinek. Az EU-ban ismeretes mutatók is a szociális szakmák iránti növekvő szakember igényekről tanúskodnak, ez a tendencia az EU-hoz való csatlakozással Magyarországon is kiemelkedő kérdés, azaz a képzéseknek számolniuk kell a megváltozott szociális terület munkaerő-piaci szükséglettel (Európa Tanács ajánlása 2001).

A térségében nagyon magas arányban találunk elöregedő aprófalvakat. Az alapellátásokkal kapcsolatos problémák hatványozottan vannak jelen ezekben a térségekben. Egyre inkább elöregedő korstruktúra jellemzi a kistelepülések többségét, ahol forráshiány miatt nagyon problematikus az egyre növekvő települési igények kielégítése. A roma lakosság számának növekedése, a kumulálódó szociális problémák egyre nehezebben megoldható feladatok elé állítják a helyi önkormányzatokat. Az alacsony foglalkoztatottság mellett tartósan magas munkanélküliség alakult ki és konzerválódott e területeken. Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb egy település és minél távolabb van a kistérségi centrumtól, annál nagyobb a mezőgazdaság szerepe a foglalkoztatásban.A térségben alacsony szintű a foglalkoztatottság, ami a munkanélküliek, inaktív keresők, eltartottak magasabb arányát eredményezi. Mindez alacsonyabb jövedelmi színvonal mellett nagyobb fokú eltartási kötelezettséget, alacsony egy főre jutó jövedelmet eredményez. Észak-Alföld, Dél-Alföld, Észak-Magyarország háztartásaiban az egy főre jutó személyes jövedelem az utóbbi években is az országos átlag 85-88 %-a volt. A gazdaságilag szerényebb teljesítményt nyújtó régiókban (Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld) jóval az átlag fölötti a kulturális esélyegyenlőség problémaként való megélése. Így ahogy erre az előzőekben is utaltunk, egy-egy település, kistérség vagy akár régió életében is meghatározó jelentőséggel bírnak azon intézmények (szocializációs terek), amelyek különböző rendezvények/programok/képzések stb. keretében alkalmat kínálnak a helyi lakosságnak a kulturált formában történő szórakozásra, szabadidejük hasznos eltöltésére, az életen át tartó tanulás eszméjének befogadására

A fentiekből következő általános célok[3] (hatásmutatók):

1. Térségi jellegzetességet közvetítő, kompetencia alapú (táv)oktatási modellek meggyökeresítése, a life long learning eszméjének terjesztése,

2. A vidék felzárkóztatásának elősegítése, humán erőforrás-fejlesztés támogatása,

3. A foglalkoztatási szint emelése, a munkaerő versenyképességének javítása,

4. A társadalmi beilleszkedés elősegítése, helyi konfliktusok csökkentése, a társadalmi párbeszéd növelése,

5. A régió kulturális sokszínűségének megőrzése, értékeinek megismertetése, a régióhoz kapcsolódó identitás erősítése a pedagógia programok és a projektalapú gondolkodás segítségével.

6. A fenntartható fejlődés elősegítése, a természeti értékek nemzeti kincsként (kulturális örökségként) való tudatosítása, az egészséges életmód terjesztése

7. A közoktatás-politikák meglévő térségi innovációs elképzelései (pl. TISZK-ek) között együttműködés kialakítása, a szinergiák, a multiplikátor hatás erősítése,

8. A világ és a társadalom problémái iránt nyitott és érzékeny, a problémákra megoldást kereső és találó, és azok megoldásában aktív szerepet vállaló értelmiséggé válás segítése, kompetencia-fejlesztés.

A képzés célrendszere

A határozottabb tartalmú szociális munka meggyökeresítésének célja tehát az, hogy a vidéki térségekben érvényesülni szándékozó, humán szakmákban tevékenykedő (meglévő és leendő) diplomások számára koherens tudásanyagot adjunk át azokból a tudományágakból, amelyek a vidéki térségek fejlesztésnek kulcsterületeit jelentik.

           

Konkrét képzési céljaink:

-          a vidékies térségek megtartó erejének erősítése, a preventív és az együttműködő szemlélet támogatása

-          a segítő, humán szakmák és a támogatott közösségek közötti szinergia erősítése

-          a meglévő, az agráriumra, kistelepülésekre alapozott innovációk (pl. szociális földprogram, Leader program szakértői számára, illetve teleház vezetők) kiegészítése a társadalmi együttműködés és a társadalmi mechanizmusok jobb megértése érdekében

-          mélyülő társadalmi konfliktusok és gazdasági nehézségek következményeinek enyhítése

-          az élet minden területén hiányoznak azok a helyi szakemberek, akik átfogó és biztos multidiszciplináris ismereteikre alapozva képesek a vidék problémáit együttesen (fejlesztői és segítő szemmel) kezelni

-          különféle tudások integrálásával új minőségű, szakismeret biztosítása

-          LLL (életen át tartó tanulás) eszméjének megerősítése a vidékfejlesztésben dolgozók és a vidéki térségek szociális, közművelődési, közoktatási szakemberei körében

 Képzési módszerek

A képzési folyamatot abba az irányba mozdítjuk el, hogy kialakítjuk a konstruktív tanuláshoz szükséges környezetet, elősegítjük a reflektív gondolkodást, támogatjuk a terepen való önálló tevékenységet. Ezek az elvárások azonban csak a személyiséget önállóan figyelembe vevő (kiscsoportos, tutori rendszerű) képzési rendszerben alakulhatnak ki és a tömegoktatás keretében nem. Összeségében tehát képzésünk módszertana a klasszikus szociális munka gyakorlat-terep-eset - orientált jellegére épít: mintatantervünkben 65 százalékos arányban jelenítettünk meg gyakorlati tanegységeket.

Képzési kompetenciák a tanterv moduljainak tükrében

Társadalomismereti modul (14 db tárgy) ----társadalmi összefüggések felismerése, a komplex gondolkodás meggyökeresítése

Vidékfejlesztési modul (5 db tárgy) ----a vidék problematikájának megismerése, az alrendszerek összefüggéseinek feltárása

Készségfejlesztési modul (3 db tárgy) ----a konfliktuskezelési, kommunikációs és szabadidős kompetenciák emelése

Gyakorlati modul (2 db tárgy) ---a projektalapú gondolkodás megismerése, a vidékfejlesztési szociális munka szakosok és képzők számára tereptanári kézikönyv kialakítása

Élhetőbb világ modul (6 db tárgy) ---a fenntarthatóság problematikájának megismerése

---

[1] A projekt szakmai vezetője: Dr. Barkó Endre, projektmenedzser: Dr. Szarvák Tibor

[2] Szakirányú továbbképzés formájában a már diplomával rendelkező hallgatókat képeznénk, a minor szak (specializáció) felvételét pedig a rendszerben lévő, diplomával még nem rendelkező nappali illetve levelező tagozaton tanuló diákok számára javasoljuk. A képzés tartalma, célja megegyezik a szakirányú továbbképzés és a minor szak esetében: egy képzés, egy curriculum két formai realizációjáról beszélünk.

[3] A célrendszert kiegészítik bizonyos horizontális célok, úgymint a nők és férfiak esélyegyenlőségének biztosítása, illetve a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok esélyegyenlőségének általános érvényesítése.