„Adományokon mindazokat a természetben és pénzben nyújtott támogatásokat értjük, amelyeket az egyének minden ellenszolgáltatás nélkül ajánlanak fel nonprofit vagy egyházi szervezetek, közintézmények, illetve a családi és baráti körükön kívüli magánszemélyek számára.” Czike – Kuti (2006) 13. old.

„Az utóbbi több mint másfél évtizedben az önkéntesség és a jótékonyság is igen nagy számszerű-mennyiségi, illetve strukturális-minőségi változásokon esett át. A részvételi arányok minden területen számottevően növekedtek.” Czike – Kuti (2006) 17. old. „A jótékonyság mára már nem csak utcai vagy templomi adakozást jelent, hanem az egyének tudatos, rendszeres, adott esetben nagyobb összegű segítségnyújtását is. [...] Az önkéntes tevékenység lassanként rendszeresebbé is válik. Szintén egyre gyakoribb, hogy ugyanaz a személy több különböző formában is segítséget nyújt.

Figyelemre méltó, hogy mindezen változások olyan társadalmi környezetben következtek be, amely nem kedvezett a bizalom épülésének. Az adományok adókedvezményei szép lassan eltűntek a rendszerből, és az egyének bizalmatlansága nőttön-nőtt a különböző alapítványi/egyesületi pénzügyek ál- vagy valós hírei hallatán.

A részvételi arányok számottevő növekedése ellenére sem változott a jótékonykodók társadalmi-demográfiai összetétele. A nők még mindig jobb adományozók, de kisebb mértékben végeznek önkéntes munkát, mint a férfiak. A középosztálybeli, a családos, jobb módú, középkorú, iskolázott emberek jobb adományozók és lelkesebb önkéntesek, mint a fiatalok, az idősebb korosztály, vagy az alacsonyabb iskolázottságú, alacsonyabb jövedelemmel rendelkező társadalmi csoportok.” Czike – Kuti (2006) 18. old.

„A rendszerváltást követő 15 évben kialakultak az önkéntesség civil intézményei, a 2005. évi LXXXVIII. Törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről c. törvény elismeri az önkéntesség társadalmi értékeit, és lehetővé teszi fejlődését, támogatását. A legfrissebb kutatási adatok szerint a 14 éven felüli felnőtt lakosság majd’ 40%-a vesz részt önkéntes tevékenységekben.” Czike – Kuti (2006) 65. old.

„Összességében a magyar társadalomban a jótékonyság és az önkéntesség legfőbb motivációja még mindig a szolidaritás érzése. Az önismeretet, a saját tudást építő, a társadalmi közöshöz való hozzájárulás tudatos szándékával adott támogatás sokkal kisebb mértékű.” Czike – Kuti (2006) 19. old.

1. ábra

Forrás: Czike – Kuti (2006) 43. old.

2. ábra

„Jóval bonyolultabb, nehezebben megválaszolható az a kérdés, hogy az SZJA 1% felajánlásának a lehetősége milyen hatással van az adományozási hajlandóságra. Az új támogatási forma bevezetésekor számos szakértő és gyakorlati szakember attól tartott, hogy az 1%-os nyilatkozattal az adófizetők egy része „letudottnak” fogja tekinteni a civil szervezetek támogatását. Ennek veszélyét nehéz lenne tagadni. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy az 1%-ok megszerzése érdekében intenzíven kampányoló, az elért eredményeikről rendszeresen beszámoló civil szervezeteknek sikerül oly mértékben megnyerni támogatóik bizalmát és jóindulatát, hogy azok nemcsak adófizetőként, hanem adományozóként is hajlandók legyenek részt vállalnia programok finanszínozásából. Az 1%-os kampányok jóvoltából szerzett ismertség és jóhír nem is csak a közvetlenül érintett, hanem más nonprofit szervezetek adománygyűjtési akcióit is sikeresebbé teheti.

Mindezeket [...] figyelembe véve megkockáztatjuk azt a hipotézist, hogy az 1%-os felajánlások és az adományozási hajlandóság között pozitív a korreláció; aki adófizetőként támogatja a nonprofit szervezeteket, az saját pénzéből is nagyobb valószínűséggel hajlandó a jótékonykodásra.

Összefoglalva és általánosítva: azt feltételezzük, hogy a nonprofit szektor fejlődése és a civil szervezetek támogatásszerzési erőfeszítései érzékelhető mértékben befolyásolták a lakossági adományok alakulását.” Czike – Kuti (2006) 76. old.

3. ábra

Forrás: Czike – Kuti (2006) 92. old.

„Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a magyar lakosság adományozási magatartása az elmúlt évtizedben nem a célracionalitás, hanem a tradicionális jótékonyság irányába tolódott el. Ugyanakkor annak is mutatkoznak jelei, hogy az adományozás egyre inkább társadalmi normaként jelenik meg, s mint ilyennek a társadalmi státus és a közösségi kapcsolatok kiépítésében is növekszik a jelentősége.” Czike – Kuti (2006) 123.old. „A személyi jövedelemadó 1%-át felajánlók szintén igen nagy valószínűséggel válnak adományozóvá. A nyilatkozatót kitöltők 90 százaléka más formában is nyújt támogatást. Az 1% rendszere tehát nem veszélyezteti a lakossági adományozás fejlődését.” Czike – Kutii (2006) 136.old.

2.2. Pénz- és támogatásszerzési, forrásteremtő módszerek

Michael Norton tanácsai a bőséges nyugati szakirodalomból: a sikeres pénzszerzés tíz lépése:

1. Legyenek a tények a kisujjában

2. Építsek ki jóhírét

3. Dolgozzon ki nyerő ötleteket

4. Válassza ki a megfelelő pénzszerzési stratégiát

5. Kutassa fel a lehetséges támogatókat

6. Írjon jó kérvényt, pályázatot.

7. Tartsa kezében a kérvényezési folyamatot.

8. Mondjon köszönetet.

9. Tartsa a kapcsolatot.

10. Térjen vissza. [Csizmár - Nemoda (2001)]

Angela Rosati „tíz alapelve”

1. Fogalmazzuk meg a szervezet küldetését és jövőképét

2. Határoszzuk meg a szervezet célkitűzéseit.

3. Határozzuk meg a szervezet feladatait.

4. Készítsük el az ismertetőt.

5. Hajtsuk végre stratégiai tervet.

6. Kezdjük a kézenfekvő adományozókkal.

7. Szervezzük be a potenciális adományozókat önkénteseknek.

8. Kutassuk fel a lehetséges adományozókat.

9. Kapcsolattartás.

10. Ne ugorjuk át az első kilenc lépést. [Rosati (1997)]

Módszerek a támogatások megszerzésére:

1. Személyesen

• Tagdíjak. Viszonylag kevés szervezet él ezzel a lehetőséggel (alapítványok sajnos nem is élhetnek vele), mivel "a tagok már önkéntes munkájukkal is bőven megtették a magukét", illetve "az embereknek nincs pénzük tagdíjra". Azok, akik viszont magas tagdíjat szednek, úgy érzik, hogy a szervezet is nyújt valamit a tagdíjért cserébe (lásd a listát a támogatók indokairól a 3. oldalon). Itt is fennáll a partneri viszony: a tagok tagdíjat (és esetleg még önkéntes munkát) adnak, a szervezet viszont különböző szolgáltatásokat nyújt cserébe (hírlevél, ingyenes előadások, összejövetelek stb.). Egy 60 tagú szervezet az egységes évi 2000 forintos tagdíjjal 120000 forint éves bevételhez jut, amivel fedezni tudja irodai működési költségeinek nagy részét.

• Bekopogtatás. Ennek a módszernek nálunk sajnos meglehetősen beszűkültek a lehetőségei. A különböző ügynökök, házalók már elég nagy ellenállást alakítottak ki a bekopogtató, becsöngető emberekkel szemben ahhoz, hogy nagyobb sikert várhassunk ettől.

• Utcai meggyőzés. Sokan próbálják alkalmazni ezt a módszert - főleg nagyobb településeken. A járókelők nagy részét azonban eleve elriasztják azok a mendemondák és hírek, amelyek szervezetek nevével való visszaélésekről szólnak. Továbbá ez a módszer meglehetősen nagy személyes felkészültséget és elszántságot igényel azoktól, akik vállalják.

• Munkahelyi pénzszerzés. Erre is az előző pontban említettek érvényesek.

• Hagyaték. Ez még ritkaságszámba megy, de már többen próbálkoztak sikerrel értékes hagyaték (épület, gépjármű stb.) megszerzésével.

2. Postán keresztül

• Hírlevelek, újságok (pl. hirdetési, előfizetési díjak). Talán ez az egyik legkézenfekvőbb módszer kiadványok támogatására.

• Névreszóló levelek (közvetlen postai adománygyűjtés). A postaládákba naponta kerülő reklámhordozók által kiváltott ellenérzés ma már nem sok esélyt ad ennek a módszernek sem. Bár néhány - főleg nagyobb, országosan ismert szervezet - sikeresen alkalmazza.

3. Rendezvényeken

• Tombola;

• Árverés;

• Bazár;

• Táncos összejövetel;

• Kiállítás. Ezek mindegyikét több-kevesebb sikerrel alkalmazzák a szervezetek. A megtérülési hányados sokszor elég kicsi. Általában sok szervezési munkát igényelnek, pénzbevételük alacsony, viszont sok hasznos kapcsolatot alakíthatunk ki a rendezvények során.

4. Vállalkozással

• Szolgáltatási díjak. Ezzel a forrással sokan próbálkoznak, bár adózási, jogi stb. vonzatai sokakat elriasztanak. Mégis érdemes rajta elgondolkodni, hiszen a szervezet könnyen találhat magának olyan tevékenységet, ami pénzügyileg kifizetődő lehet.

• Kereskedelem (pólók, könyvek, “alternatív áruk” stb.)

•

5. Pályázatírás

Manapság szinte csak ez a módszer jön szóba a szükséges támogatás megszerzésére. Ez a lista csak a főbb módszereket tartalmazza. A technikák és trükkök sora végtelen, és azok legtöbbször a helyi adottságoktól függnek. Több programot párhuzamosan futtató civil szervezeteknek ajánlatos a stratégiai tervükkel, program- és projektterveikkel összhangban lévő éves támogatásszerzési tervet készíteniük. Ez tartalmazza az adott évben előreláthatóan szükséges (pénzbeli, emberi, természetbeni) forrásokat, azok vázlatos ütemezését, a megszerzésükhöz használható módszereket, a lehetséges támogatók körét forrásonként stb. Ezzel a tudatos megközelítéssel elkerülhető a rendelkezésre álló források kellemetlen és a szervezet küldetésének elérése szempontjából meglehetősen káros ingadozása.

Az a szervezet követ hosszú távon sikeres támogatásszerző stratégiát, aki nem gyors, lerabló módon kezeli forrásait. Különösen igaz ez a jól körülhatárolható közösségekben végzett támogatásszerzésre (pl. a személyi jövedelemadó 1 százaléknak a begyűjtése) és azon nagyobb forrásokra, ahol figyelmesen követik az adományozott támogatások sorsát.

Nagyon fontos a partneri viszony kialakítása és az alapvető etikai szabályok betartása. Nem árt időnként tájékoztatni a támogatókat - legyenek azok magánszemélyek, vállalatok, alapítványok - az elvégzett munkáról, az esetleges lényeges szervezeti változásokról, a kitűzött célok eléréséhez általuk nyújtott hozzájárulás felhasználásáról stb. Ha támogatók látják, hogy a szervezetek az adományukat megfelelően kezelik, a vállalt feladatokat elvégzik, és eredményeiket (vagy esetleg kudarcaikat) a lehető legelfogulatlanabbul értékelik, nagyobb valószínűséggel fogják legközelebb is ugyanazt a szervezetet támogatni. [Kosztolányi]

2.3. Az 1%

A személyi jövedelemadó 1%-a közcélú felajánlásának lehetőségéről első alkalommal az 1995. december 12-én elfogadott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény tesz említést, 45. §-ában a következőket rögzítve:

„(1) A magánszemély nyilatkozatban rendelkezhet az összevont adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradt része (befizetett adó) egy százalékáról, amelyet az APEH a nyilatkozatban megjelölt kedvezményezett javára utal át.

(2) Az (1) bekezdésben említett kedvezményezett a közcélú tevékenységet folytató vagy támogató szervezet, intézmény, alap, alapítvány lehet.

(3) Az e paragrafusban foglalt rendelkezést megvalósító eljárást és a kedvezményezettek körét külön törvény szabályozza.”

„Az azóta már többször módosított, a mindennapi szóhasználatban „1%-os törvényként” emlegetett jogszabályt nehéz lenne túlértékelni! Megalkotása mindenekelőtt társadalompolitikai szempontból mérföldkő: az állampolgár dönthet adója – még ha csak jelképes – egy részének felhasználásáról és mindenkori hatalom helyett. Nem mások döntenek helyette, hanem ő a döntéshozó.” Bódi (2002) 15.old.

A rendelkező nyilatkozatot tevő adózók ismétlődő felvetése, hogy nem kapnak konkrét visszajelzést arról, hogy felajánlott támogatásuk elérkezett-e a címzett szervezethez. A kedvezményezett szervezet részére az adóhatóság csak a javára utalt összegekre vonatkozóan ad tájékoztatást, az összegek mögött álló rendelkezőkre vonatkozóan nem.[...] Ebből adódóan a kedvezményezett szervezetek valóságosan nem tudhatják, hogy kitől és milyen összegű 1%-os támogatást kapnak, tehát az e témában névre címzett köszönetnyilvánítások és beszámolók a kapott támogatás felhasználásáról csak feltételezésen alapulnak.[...]

A torvény 6.§ (3) bekezdése rendelkezik az 1%-os támogatás keretében kapott összegek felhasználásával kapcsolatos kötelező sajtóközleményről, amelyet a civil szervezeteknek az átutalást követő naptári év október 31. napjáig kell közzétenni. Bódi (2002) 30-31. old

„Az öt 1%-os kampány során a civil szervezetek egyre inkább megtalálták célközönségüket, és markánsan kirajzolódnak azok az értékek és érdekek, amelyekre az 1%-os kampányukat felépítik:

• A tagjaikkal és a szolgáltatásaikat igénybe vevőkkel fenntartott kapcsolataikra;

• Egy köréjük szerveződő (vagy szervezhető) valóságos vagy virtuális közösségre;

• A rászorulók iránti részvétre, szolidaritásra, az általános emberi értékek iránti elkötelezettségre;

• Az állampolgári felelősségérzetre és racionális megfontolásokra.”
Bódi (2002) 80.old.

„A legegyszerűbb helyzetben azok a civil szervezetek vannak, amelyek (vagy az az intézmény, amely érdekében működnek) közvetlen, vagy viszonylag rendszeres kapcsolatban állnak a potenciális támogatókkal. Tipikusak e tekintetben az oktatási célú, illetve gyermekintézményekhez (óvoda, bölcsőde) kötődő alapítványok. Ez utóbbiak esetében a szülő naponta jelenik meg, és néhány kérlelő, biztató mondaton kívül elegendő a már előre kitöltött rendelkező nyilatkozat szabványszerű borítékban történő átadása, amelyet már csak szabályosan záradékolni szükséges. E képlet természetesen csak az eset leegyszerűsített leírása. Ennél sokkal érdemibb az a motiváció, hogy a gyermekintézménynek felajánlott támogatás a saját családtag érdekeit is szolgálja, a hasznosulás nyomon követhető, hiszen egy-egy új játék vagy felszerelés vásárlásakor tudatosítható a szülőben: ezt az 1%-os felajánlásból vásároltuk. Hasonló a helyzet az iskolai alapítványok, illetve az alapítványi iskolák esetében (elsősorban az alsó- és középfokú oktatási intézményeknél), ahol ugyan a lehetséges támogató nem jelenik meg napi rendszerességgel, de az intézmény-szülő kapcsolat meglehetősen szoros, közvetítőként, postásként pedig legtermészetesebb megoldás a gyermek. Bár a képlet egyszerű, az oktatási alapítványoknál dolgozni is kell a sikerért! A szülői értekezleteken vissza-vissza kell térni a témára; ősszel beszámolni a beérkezett támogatásokról és megköszönni ezeket; januárban levélben tájékoztatni a felhasználásról, és a levélhez csatoltan küldeni kell a kitöltött rendelkező nyilatkozatot, valamint kérni, hogy a sok megkeresés közül az iskolai alapítványt részesítse a szülő előnyben.

Bármennyire is automatikusnak tűnik ez, számos tapasztalat bizonyítja, hogy ahol az újra ismétlődő gesztusokat nem veszik komolyan, visszaesik a támogatás. Mivel itt nem kell tízezer forintokat költeni reklámra és szóróanyagokra, a személyes gesztusokra kell az energiát, a figyelmet fordítani mind az alapítványi kuratóriumokban és a munkaközösségekben tevékenykedő szülőknek, mind az intézmények vezetőinek. Ez az előnyös helyzet egyben természetesen korlát is: a szülő általában csak addig odaadó támogató, ameddig gyermeke az adott intézményhez kötődik, tehát ezt a kapcsolatot az újonnan belépő korosztályok hozzátartozóival újra és újra meg kell kötni. A lehetséges támogatók száma nagymértékben függvénye a tanulók létszámának, viszonylag elvétve fordul elő, hogy a szülő az iskolai alapítványt támogassák gyermekük elballagása után is. Néhány nagyhírű, patinás „alma mater” viszont következetesen és sikeresen szólítja meg „öregdiákjai”, de erre valóban csak a kiemelkedőbb „egykori iskolák” képesek. A gyermek- és oktatási intézmények alkalmazottjai is e szervezetek potenciális támogatói, és az ő megkeresésük sem igényel különösebb eszközöket és technikákat.” Bódi (2002) 81.old.

„Az előző 1%-os adománygyűjtő módszerek azokat a szituációkat jellemezték, amely esetekben a potenciális támogatókkal gyakori a személyes kontaktus lehetősége, és az alkalmazott eszközök a verbális kommunikáció kiegészítői vagy megerősítői. Más a helyzet azoknál a közösségeknél, ahol a tagok ritkábban (negyedévente, félévente, esetleg évente) találkoznak, de a közös érdek vagy érdeklődés valódi kohézió. Országos társadalmi szervezetek, szakmai szervezetek az egyébként is megjelenő lapjaikban és hírleveleikben természetszerűleg teszik közzé az 1%-os felhívásokat, de itt már tudatosan és gyakran alkalmaznak más eszközöket is. Újsághirdetések, névre szóló megkeresések, mail-ek, körtelefonok a bevált és alkalmazott módszerek, és ezek esetében is lényeges szempont a minél kisebb költség. Ugyanakkor e szervezetek közül többen is megpróbálnak túllépni a tagsági kereteken, és igyekeznek a biztos célközönségen kívül megszólítani más lehetséges támogatókat is. E hirdetések elsődleges színterei a szakmai és réteglapok. Sajátos és összetett a motiváció az egészségügy és a szociális ellátás területéhez kötődő 1%-os felajánlások mögött. Nagyon szép lenne, ha egyértelműen a rászorulók iránti részvét és szolidaritás eredményének tekinthetnénk az ideirányított támogatásokat. A valóság az, hogy e szervezetek ténylegesen építenek ezekre az érzésekre 1%-ps kampányaik során, ugyanakkor célközönségnek tekintik az egészségügyi, illetve szociális ellátást igénybe vevőket és családtagjaikat is. Természetesen az eszközök is e szerint differenciáltak. A széles társadalmi szolidaritásra irányulnak az egyre gyakrabban alkalmazott óriásplakátok, televíziós spotok, rádióreklámok, újsághirdetések, és mivel a minél szélesebb közönség megnyerése a cél, a kampányok többnyire országos adókon, illetve lapokon keresztül zajlanak. A 2000. és a 2001. évi adománygyűjtések során fedezték fel a szervezetek az

internek előnyeit. Szinte nincs olyan honlap, amely ne tartalmazná az utalást az 1%-os támogatás lehetőségére, illetve az ehhez szükséges adószámot. Nem számít ritkaságnak az adóbevallások időszakában a csak erre irányuló weboldal. A szolgáltatást igénybe vevők 1%-os adóforintjainak megszerzéséhez egyszerűbb és kevésbé költséges eszközök is elegendők: plakátok az intézmény falain, szórólapok a váróhelyiségekben, gyógyszertárakban. […] Köztudott, hogy a magyarországi egészségügyi és szociális intézmények szolgáltatásait igénybe vevők nagy része átéli azt, hogy adományának helye van. Nem elhanyagolható motiváció az a tudat sem, hogy valahol a lelke mélyén mindenki érzi, hogy önmaga vagy hozzátartozója bármikor kerülhet olyan helyzetbe, amikor használója is lehet adománya eredményének.” Bódi (2002) 82.old.

„Egyértelműbb a helyzetük azoknak a szervezeteknek, ahol nem, vagy csak elvétve fordul elő a szolgáltatások igénybevétele: ilyenek a természeti katasztrófák áldozatain segítő, a környezetvédelemmel, a beteg és kóbor állatokkal foglalkozó alapítványok és társadalmi szervezetek. Ők egészében a társadalmi szolidaritásra, együttérzésre építik kampányaikat. Ugyanakkor egyértelmű tapasztalat: az adójuk 1%-át felajánlók keresik is az e tevékenységgel foglalkozó szervezeteket, tehát a kérés és a szándék találkozásának komolyak az esélyei. Hasonló a vezető halálokokhoz, vagy a gyógyíthatatlan betegségekhez kötődő kutatások területén tevékenykedő alapítványok helyzete is.

A nagy kérdés: hogyan lehet e szervezetek pontos azonosító adatait a széles közvéleményhez eljuttatni? A költséges médiakampányokat csak néhány szervezet vállalja, és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy sikerrel. A szervezetek többségének erre viszont nincs megelőlegezhető, befektetendő pénze. Működnek már segítő mechanizmusok: a Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány e tevékenységével külön fejezet foglalkozik.[…] A médiákban van készség a különösen jó ügyek felkarolására, az ingyenes vagy kedvezményes hirdetésekre.” Bódi (2002) 83.old

„A kampány egyrészt azzal van tele, hogy a szervezet milyen hasznos, nemes stb. tevékenységet végez, másrész, hogy ehhez nincs elegendő pénze. Konkrét, nevesített, sőt összegszerűsített célkitűzés viszonylag kevés felhívásban olvasható. Pedig a realitás komoly vonzerő! […] Természetesen nem csak konkrét és viszonylag szerény célokra lehet gyűjteni, de a nagy tervek valóságának alapja is csillanjon fel a mondanivalóban.” Bódi (2002) 85. old.

4. ábra

Forrás: Czike - Kuti (2006) 131.old.

5. ábra

Forrás: Czike – Kuti (2006) 132.old.

Az üzenet, a megkeresés mondanivalóján túl a szervezetek számára komoly dilemmát okozó kérdés a megkeresés időzítése is. Három dátumra szükséges figyelemmel lenni:

• az egyéni vállalkozók adóbevallásainak leadási határideje,

• az önadózók adóbevallásainak leadási határideje,

• munkáltatói elszámolások határideje.

„Az időzítés nem minden, de fontos körülmény. Látszólag nem az 1%-os kampányhoz kötődik, valójában mégis hatással van rá az az ötlet, hogy több szervezet az egyébként bármikor megrendezhető, nagy figyelmet kiváltó rendezvényét, akcióját erre az időszakra időzíti. Nincs szó direkt módon az 1%-ról, de a rendelkezések időszakában „nagyon jelen van” a médiákban, és „véletlenül” még az adószáma is megtudható.” Bódi (2002) 85. old.

„A kötelező – törvény szerinti – reagálásnak bő másfél évvel később (az átutalást követő év október 31-ig) kell a sajtóban megjelenni. A törvény csak a kapott összeg felhasználásának és esetleges tartalékolásának közlését teszi kötelezővé, a köszönetmondást nem. […]

Semmi sem tiltja, hogy a szervezetek két nappal az adóhatóság értesítése vagy a pénz átutalása után a médiákban világgá kiáltsák, hogy mennyire örülnek a kapott adománynak, és mire fogják azt felhasználni, mégis csak elvétve volt található erre példa az elmúlt öt esztendőben.” Bódi (2002) 85. old.

6. ábra

Forrás: Czike – Kuti (2006) 133.old.

Az 1%-os felajánlások elnyeréséhez e speciális körülmények figyelembevétele elengedhetetlen, sőt elsődleges feltétel:

• Nem újabb adományt kérünk, hanem arra hívjuk fel a lehetséges támogatót, hogy a már – általában – befizetett adójának 1%-áról rendelkezzen;

• Az előzőből fakadóan nemcsak az adományozhat, aki „megengedheti magának”, hanem mindenki, aki adót fizet; ez a rendelkezés nem jelent újabb kiadást, de jelent egy kis pluszmunkát, amelyet a jogszabályban előírt módon kell elvégezni ahhoz, hogy a támogatás célhoz érjen;

• az 1%-os felajánlás nem tehető meg bármikor, csakis az adóbevallások készítésének időszakában, tehát megszerzésére csak két és fél hónap áll rendelkezésre;

• az adózó állampolgárt e rövid időszak alatt több szervezet is megkeresi az 1%-os támogatásért, és az adományozónak egy támogatott mellett kell döntenie, hiszen felajánlását nem oszthatja meg;

• az 1%-os rendelkezés megtételéhez a szervezet tevékenységének isemretén túl olyan adat (adószám) ismerete is szükséges, amely nem általánosan köztudott;

• tudatosítanunk kell, hogy szervezetünk megfelel az 1%-os jogszabály törvényi feltételeinek;

• az adótitok védelméből fakadóan csak valószínűsíthetjük, de biztosan nem tudhatjuk, hogy kik voltak korábbi 1%-os támogatóink. Bódi (2002) 80. old.

„Az 1%-os adománygyűjtés tízparancsolata:

1. Szervezetünk tevékenysége, működése legyen folyamatosan követhető és érzékelhető a közvélemény számára, ne csak az 1%-os kampány időszakában „bukkanjunk” fel!

2. Rendelkezzünk átfogó adományszerzési koncepcióval, amelynek része az 1%-os támogatások elnyerése!

3. Az 1%-os felajánlások begyűjtéséhez rendelkezzünk speciális mondanivalóval!

4. Tekintsünk mindenkit lehetséges támogatónak, de legyen meghatározott célközönségünk. Hagyományos adományozóink mellett törekedjünk új támogatók megnyerésére!

5. Az 1%-os támogatások megszerzésére differenciált eszközöket alkalmazzunk!

6. Ismerjük pontosan a hatályos 1%-os jogszabályt és alkalmazzuk helyesen azt!

7. Beszámolóink, visszajelzéseink ne legyenek formálisak!

8. Értékeljük, elemezzük az 1%-os kampány során kifejtett tevékenységünket, az alkalmazott eszközöket és az elért eredményt!

9. Az 1%-os támogatások elnyeréséért minden évben újra és újra keményen meg kell dolgozni!

10. Ne tekintsük az 1%-os kampányt egyszeri befektetésnek!” Bódi (2002) 147. old.

2.4. Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK)

„A NIOK-ot 1993-ban alapította a Nonprofit Kutatócsoport Egyesület azzal a céllal, hogy a civil társadalom Magyarországon a nonprofit szervezetek munkája által is erősebbé váljék, és kialakuljon egy háttérbázis, amely a nonprofit szervezetek hosszú távú működését elősegíti. A NIOK olyan programokat alakít ki, amelyek a szervezetek munkáját, annak szakszerűségét javítják, illetve erősítik a nonprofit szektornak a helyi önkormányzatokhoz, az üzleti szférához és a társadalom egészéhez fűződő kapcsolatait. Itt valósul meg a Soros Alapítvány nonprofit szféra fejlesztésére működtetett programja is.” NIOK beszámoló (1999)

A NIOK Alapítvány az egyetlen olyan nonprofit szervezet, mely nem saját magának gyűjt felajánlásokat, hanem átfogó kampányával az ország összes civil szervezetét próbálja egy helyen elérhetővé tenni, s ezáltal támogatni.

Adjon egy részt a civileknek! 1% Legyen jó, tegyen jót! 200kampány

A Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) Alapítvány 1997 óta, az ún. 1%-os törvény működésének kezdetétől fogva szervezi meg információs- és médiakampányát, mellyel az 1%-os adományozás jelentősségére hívja fel a figyelmet, valamint segíti az adófizetők tájékozódását, és a civil szervezetek munkáját. 2006-os kampányukban internetes portáluk 1%-os oldalán és civil szervezeteket tartalmazó adatbázisukban megközelítőleg 132.000 látogatót mértek, 4000-en hívták telefonon az információs szolgálatukat, 2.400 látogatás történt a wap szolgáltatáson. Mindez azt jelenti, hogy a látogatók számából kiindulva nagyságrendileg 730 millió forintnyi felajánlás megszületését segítették elő.

A NIOK Alapítvány 2006-ban tizedik alkalommal szervezte meg kampányát, amely az ún. 1%-os törvény sikeres működését, és az 1%-os felajánlások számának növekedését hivatott elősegíteni.

A 2006-os kampány céljai a korábbi évekhez hasonlóan a következők voltak:

• felhívni a figyelmet a civil társadalomra, a civil mozgalmakra, melyekről az év során talán nem is veszünk annyira tudomást.

• a kampánnyal is fejleszteni kívánták az adományozási kultúrát az országban, hiszen az szja 1+1%-ának felajánlása egyszerű és kézenfekvő módja az adományozásnak.

• az 1%-ukat felajánló adófizetők számának növelése, így az 1%-ból befolyó támogatások összegének növelése, hiszen az Nemzeti Civil Alapprogram révén a szektor számára ezúton juttatott támogatás megduplázódik.

• információs szolgáltatásainkkal növelni szeretnék a helyesen kitöltött 1%-os nyilatkozatok számát.

A kampány elemei:

1. ,,Adjon egy részt a civileknek! 1% - Legyen jó, tegyen jót!” médiakampány

A média kampány célja, hogy mind a szlogennel, mind pedig a kreatív anyagokkal felhívják az emberek figyelmét arra, hogy dönthetnek adójuk, pénzük 1%-ának sorsáról, és ha élnek ezzel a döntési joggal sok területen segíthetnek vele. Éppen ezért igyekeztek minél szélesebb körben elhelyezni hirdetéseiket, felhívásaikat, bannereiket stb. A médiakampány hirdetéseinek vásárlásához az OTP Bank Rt. járult hozzá.

2. Nonprofit Önarckép, ingyenes és nyitott adatbázis

A nonprofit.hu a leglátogatottabb hazai civil információs portál, amelyről 2005-ben összesen csaknem 7 millió oldalt töltöttek le a látogatók, ebből az 1%-os időszak alatt nagyjából 3 milliót. A portálon található a legnagyobb hazai nyilvános, több mint 10 ezer szervezet adatlapját magába foglaló civil adatbázis a Nonprofit Önarckép, melyben már csaknem 8000 olyan szervezet adata található meg, amelyik várja az 1%-os felajánlásokat. Az adatbázist ingyenesen használhatja bárki, akinek bármely szervezetről, vagy annak adószámáról információkra van szüksége, valamint a civil szervezetek számára is nyitott, ingyenesen regisztrálhatják magukat. Elérhető a NIOK által működtetet www.nonprofit.hu oldalon keresztül, ahol más hasznos információk is megtalálhatóak az 1%-al kapcsolatban.

3. Ingyenesen hívható információs szolgálat

Január végétől, az első adócsomagok kiküldésétől kezdve május 22-ig a Magyar Telekom támogatásával ingyenesen hívható információs zöld számot (06 80 200 074) működtettek, ahol hétköznapokon 9 és 17 óra között a NIOK munkatársai segítettek megkeresni a választott civil szervezetet, felvilágosítást adtak az adó- és technikai számokkal, valamint a felajánlás gyakorlati kérdéseivel kapcsolatban. A civil szervezeteket tartalmazó adatbázisukat a wap.nonprofit.hu oldalról is letölthetővé tették.

4. Útmutatás, tanácsadás, segédanyagok

Mind az adófizetőknek, mind a civil szervezeteknek szerettek volna segíteni, hogy eligazodjanak az 1%-al kapcsolatos jogi kérdésekben és gyakorlati tudnivalókban. Éppen ezért Útmutatóikat elérhetővé tették az interneten keresztül is, melyben az érdeklődők az 1% felajánlásával és fogadásával kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat ismerhetik meg. A felajánlások megkönnyítését segítendő portálukon kinyomtatható formában letölthetővé tették az 1%-os nyilatkozatot is.

5. Adjon egy részt a civileknek! 1% játék

2006-ban először egy internetes játékot is fejlesztettek, mellyel még érdekesebbé szeretették volna tenni a kampányt, valamint újabb csatornákat nyitni az adófizetők felé. A játék, amellett hogy szórakoztat, azt is bemutatja, milyen egyszerűen gyűlik össze sok-sok 1%-ból az a nagy összegű támogatás, mellyel minden évben segítik az adófizetők a civil szervezetek munkáját. Ezzel azt is szeretnék kommunikálni, hogy bár az szja 1%-a látszólag nem tűnik nagy segítségnek, de összegyűjtve igenis az, és minél többen „tesznek a kalapba”, annál többet kaphatnak a nonprofit szervezetek. A játékot egy pontgyűjtő verseny is kísérte, melynek öt győztese 1%-os pólót kapott a NIOK Alapítványtól ajándékba.

Mindezek eredményeképpen:

• 32 újságcikkben, interjúban, közleményben, nyilatkozatban stb. jelentek meg,

• 65-ször vetítették TV spotjukat a különböző kereskedelmi és közszolgálati csatornák (MTV1, MTV2, Duna TV, RTL Klub, TV2),

• legalább 42-szer hangzott el a különböző rádióadókon, de volt olyan adó, amelyik

folyamatosan sugározta (Magyar Rádió Kossuth, Petőfi, Bartók, Danubius, Civil Rádió),

• 11 hirdetésük jelent meg nyomtatott sajtóban (METRO Hírújság, Heti Válasz, Tallózó),

• legalább 16 weboldalon, portálon jelent meg a bannerük, ebből az egyik fő médiatámogató az [origo] oldalán 5 milliószor, az iwiw oldalain pedig 3 milliószor,

• 45 ezer szórólapjukat helyezte el az APEH a városi és vidéki ügyfélszolgálati irodákban,

• 100 db. A/2-es plakátot helyeztettek ki fitness termekben, bárokban és klubokban,

• játékukkal 3 hét alatt több, mint ezer játékot játszottak.

Idén az érdeklődők az APEH honlapjáról, illetve az adócsomagban található borítékról értesültek elérhetőségeikről, továbbá az origo portálon keresztül, és a hirdetésekből, az interjúkból, a spotokból, a plakátokról stb. kaptak információt a NIOK kampányáról és szolgáltatásairól. A NIOK számításai szerint sikerült legalább 138.000 adózónak segíteniük, hogy felajánlhassák adójuk 1%-át a civil szervezeteknek, egyházaknak, vagy a kiemelt költségvetési előirányzatok valamelyikének. Előzetes számításaik szerint így a civil szektort 730.000.000 forinthoz tudták segíteni. (Adjon egy részt a civileknek! 1% – nonprofit.hu)

A NIOK Alapítvány tizenegy éve szervezi az "Adjon egy részt a civileknek! 1%" című információs- és médiakampányát. Ennek keretében alapítványunk munkatársai az adózási ciklusban ingyenes felvilágosítást nyújtanak 06-80-200-074-es zöldszámon, valamint irodánk elérhetőségein a civil szervezetek adószámaival kapcsolatban. Emellett országos megjelenésekkel igyekszik biztosítani, hogy minden adófizető állampolgár értesüljön az 1%-os adományozás voltáról, valamint a NIOK Alapítvány biztosította információs adatbázis használatának lehetőségéről. 2006-ban is minden felajánlott 1% duplán számít, hiszen a Nemzeti Civil Alapprogram az 1%-ból befolyó adományoknak megfelelő összeget tesz be egy, a civil szektor számára fenntartott pályázati alapba.

2.5. Nem kell hősnek lenned!

„Három országos jelentőségű civil szervezet, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, a United Way Magyarország és a WWF Magyarország fogott össze az adó 1%-ot felajánlók évről évre csökkenő számának megállításáért. A „Nem kell hősnek lenned” című kampányt, amely az eddigi legnagyobb adó 1% felajánlást népszerűsítő reklámkampány, a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) támogatja, összesen 73 millió Ft-tal. Az adóhivatal adatai szerint a személyi jövedelemadójuk 1 százalékát civil szervezetnek felajánlók száma 2003 óta folyamatosan csökkent: míg 2003-ban még elérte az 1 millió 440 ezer főt, addig 2006-ban csupán 1 millió 340 ezer magánszemély rendelkezett érvényesen személyi jövedelemadója civil 1 százalékáról. Mindeközben az érvénytelen nyilatkozatok száma az elmúlt 3 év során folyamatosan emelkedett: 2006-ban már 124 ezer darab hibás rendelkező nyilatkozatot regisztráltak. Ezért döntött úgy az NCA, hogy minden eddiginél nagyobb szabású reklámkampánnyal népszerűsíti az adó 1% felajánlást.

A kampány célja, hogy az adó 1 százalékáról érvényesen rendelkező magánszemélyek száma ismét növekedésnek induljon. Ezt szolgálja a kampány fő üzenete: Ahhoz, hogy segíteni tudj, nem kell hősnek lenned, hiszen adód 1%-a is szupernagy segítség. Ezt az üzenetet hirdetik a kampány mellé állt hírességek, Kovács Kokó István olimpiai- és világbajnok bokszoló, a Náksi vs. Brunner DJ-páros és Kovács Ági olimpiai bajnok úszó is. Ők ugyan a maguk területén valóban hősök, mégis vallják: az adó 1% felajánlásához senkinek nem kell hősnek lennie.

A teljes körű kommunikációs kampány kreatív anyagai kereskedelmi, illetve közszolgálati tévé- és rádiócsatornákon, újságokban, mozikban, óriásplakátokon, ingyenes képeslapokon és Interneten keresztül jutnak el a potenciális adó 1% felajánlókhoz. A kampányhoz külön weboldal is tartozik, amely praktikus információkkal szolgál minden érdeklődőnek. Ez a www.nemkellhos.hu, ahol a hasznos segítségek mellett játszani is lehet, és a látogatók akár azt is megoszthatják egymással, kinek és miért ajánlják fel személyi jövedelemadójuk 1 százalékát.” (www.nemkellhos.hu)

„A potenciális felajánlók több mint fele nem rendelkezik adója 1 százalékáról semmilyen civil szervezet számára. Egy nemrégiben végzett felmérésben feltett „Miért nem rendelkezett az elmúlt évben személyi jövedelemadójának 1 százalékáról?” kérdésre a nem rendelkezők bő egyharmada nem tudott válaszolni, vagy nem akarta negatív viselkedését megmagyarázni, közel 20 százalékukat nem érdekelte ez a lehetőség, vagy bevallottan lustaságból nem cselekedtek, 5 százaléknyian pedig még mindig nem tudtak a rendelkezés lehetőségéről.” (www.nemkellhos.hu)

Ez általánosságban is igaz az adományozásra:

3. táblázat

A nem adományozók által választott okok megoszlása

Indokok	1*	2	3	4	5
Mag am is támogatás ra s zorulok	20,5	7,9	8,3	7,4	55,9
A családon belüli támogatásra fordítja a pénzét	58,9	7,5	8,4	4,9	20,3
Nin c s id e je rá	58	8,1	15,7	6	12,2
Senki s em kért ilyen s eg íts éget	51,1	7,9	15,7	6,2	19,1
Nem his z a támogatás ok has znos s ágáb an	44,3	7,6	23,6	9,9	14,6
Zavaróak az ilyen típus ú kérés ek	49,3	6,3	18,3	10	16,1
Sok a s zélhámos	33,8	6,2	18,3	13,9	17,8
Nem bízik a támogatás adott célra történő felhasználásában	33,8	7,9	23,8	13	21,5
Nem vo lt különös ebb oka	54,7	6,8	18,3	5,5	14,7

*1 = egyáltalán nem jellemző, 5 = teljes mértékben jellemző

Forrás: Czike – Kuti (2006) 41.old.

II. A mi házunk, a mi várunk alapítvány

Ezt az alapítványt 1994-ben alapították, egy óvoda működésének támogatására (XIV. Bánki Donát Park). Tevékenységi körének az egészséges életmódra nevelést jelölték meg. Célja az óvodás korú gyermekek egészséges életmódra nevelésének gyakorlati megvalósításában való segítségadás.

Mint gyermekintézményekhez kötődő alapítványnak, elvileg könnyű dolga van az 1%-ok megszerzése tekintetében. Hiszen a szülő naponta jelenik meg; láthatják, tudhatják, mire fordítják az alapítvány pénzét.

Ennek ellenére soha nem hangsúlyozzák ki, hogy melyik kirándulás, bábelőadás vagy sporteszköz vásárlása történt alapítványi pénzből, ami szerintem hiba. Mi szülők csak annyit látunk, hogy ekkor vagy akkor bábelőadás volt, ez gyerekenként x összegbe került – de érdekes módon nem szedik be a pénzt. Tehát valószínűsíthetjük, hogy ez is alapítványi pénzből ment. Mivel az alapítványról csak a beiratkozáskor és az első szülői értekezleten beszélnek, illetve a szülői szervezet megbeszélésein, ahol csak csoportonként kb. 2 szülő van jelen; korántsem biztos, hogy minden szülő tudja, hogy egy alapítvány támogatja az óvoda működését, és hogy nekik is felajánlhatják az adójuk 1%-át. (Nekem se rémlene különösebben az alapítvány egyébként, sőt én arra sem emlékszem, hogy egyáltalán szóba került volna a beiratkozásnál, az első szülői értekezleten még talán, de ott nem biztos, hogy minden szülő jelen volt.)

Magáért az 1%-ért folyó kommunikáció sem kielégítő szerintem, mindössze egy-egy kitöltött rendelkező nyilatkozatot tűznek ki mind a négy csoport hirdető táblájára év elején. És ott van május végéig. Megszokja a szem, átsiklik rajta. A reggeli és délutáni rohanásban, a gyerek gyors öltöztetése alatt tényleg csak azt veszi észre az ember, ami nagyon feltűnő. Változtatni kéne néha rajta valamit, színesen bekeretezni, színes papírra fénymásolni vagy a gyerekek apró rajzaival díszíteni, és akkor jobban észrevennék a szülők.

Minden év októberében megköszönik a felajánlásokat a Zuglói Lapokban, elvileg a szülői értekezleten (nekem nem rémlik), a szülői szervezet ülésén (zárt kör). Ez szintén nagyon kevés! Tisztában vagyok azzal, hogy semmilyen anyagi eszköz sem áll a rendelkezésükre, de ott van előttük a nagy lehetőség: a gyerekek kreativitása. Úgyis alkotnak mindig valamit, csinálhatnának egy kiállítást olyan témájú rajzaikból, hogy milyen programokon vettek részt mostanában vagy az elmúlt évben, vagy milyenen szeretnének részt venni, és egy pár köszönő szó a rajzok közé elrejtve sokkal többet érne el, mint bármi más. És sokkal jobban emlékeznének a szülők a következő évi felajánláskor. De össze is lehet kötni a felajánláskérést a köszönetmondással, ahogy sok szervezet is teszi, úgy még hatásosabb lenne.

A lehetséges támogatók száma nagymértékben függvénye a gyerekek létszámának. Az óvodai létszám mindig állandó, 96 fő. A gyermek- és oktatási intézmények alkalmazottai is e szervezetek potenciális támogatói, és az ő megkeresésük sem igényel különösebb eszközöket és technikákat, őket is el lehet érni ugyanazokkal a módszerekkel, mint a szülőket. Az ő létszámuk is állandó, 16 fő.

Mivel a támogatói bázis változatlan, és sajnos a támogatásszerzés módszere is, ezért a befolyt 1%-os felajánlásoknál is csak egészen apró eltérés várható.

4. táblázat

„A mi házunk, a mi várunk” kapott támogatásai 2003-2006

	1%	Egyéb	Összesen
2003	262 905	0	262 905
2004	0	145 000	145 000
2005	229 121	20 000	249 121
2006	221 105	0	221 105
Összesen	713 131	165 000	878 131

Valóban, az eredmények megfelelnek a vártnak. Ez 1%-os felajánlásoknál minimális eltérés látszik. A 2004. évben nem lehetett felajánlani 1%-ot az Alapítványnak, mert nem küldték vissza a regisztrációhoz szükséges papírt idejében az APEH-nak, ezért látható ott 0, viszont a szülők (egy része) ehelyett év közben fizetett be, ez látható az egyéb támogatásnál. A 2005. évi 20.000 Ft az előző évről átcsúszott egyéb támogatás (nem érkezett meg a 2004. évi beszámoló elkészültéig az APEH-től).

Tehát elmondhatjuk, hogy az Alapítvány bevételét az elnyert pályázati pénzeken, önkormányzati és esetleges állami támogatáson kívül a támogatott óvodába járó gyermekek szüleinek felajánlásai jelentik. Ezekért a felajánlásokért az Alapítvány szinte semmit nem tesz. Sokkal több lehetne az 1%-os felajánlás, és ha konkrét célokra „kérnének” felajánlásokat, biztosan lenne évközbeni támogatás is, főleg akkor, ha az 1% kapcsán már minden szülővel megismertették az Alapítványt. Kommunikálni kell az óvoda dolgozói (elsődlegesen az óvónők) felé, hiszen az ő lehetőségeik is bővülhetnének az óvodai nevelés terén az Alapítványhoz befolyó több pénzből.

Minél többen ismerik az óvodai alapítványt, annál többen tudják továbbadni a hírét. Közvetlenül csak a gyerekek legközelebbi hozzátartozóit érik el, de szájról-szájra terjedve eljuthatnak a szélesebb családhoz, barátokhoz, munkatársakhoz is. Mindössze annyit kell tenniük, hogy jobban felhívják magukra a figyelmet, és továbbra is magas színvonalon végzik a munkájukat – mert csak az elégedett szülő fogja messzire vinni a hírüket.

III. Nagycsaládosok országos egyesülete

A Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) 1987. október 24-én alakult meg Budapesten, mint pártoktól, felekezetektől, ideológiáktól független nonprofit szervezet. A megalakulásra serkentő okok az ország szomorú demográfiai helyzete, a családok megoldatlan érdekvédelme (az új, nem éppen családbarát adórendszer bevezetése a küszöbön állt), valamint a nagycsaládokat érintő előítéletek voltak. Az Egyesület 1998. január 1-től kiemelten közhasznú minősítést kapott.

Az Egyesület rendes tagjai lehetnek olyan természetes személyek, akik saját háztartásukban legalább három gyermeket nevelnek vagy neveltek fel, és hasonló személyekből álló jogi személyiségű egyesületek.

A NOE azonban nem akarja az embereket pusztán megszületett gyermekeik száma alapján kategorizálni. Pártoló tagként szívesen fogadjuk sorainkba mindazokat, akik a NOE céljait helyeslik és támogatják, ha nincs is három gyermekük.

A NOE tagjait arra ösztönzi, hogy lakóhelyükön alakítsanak közösségeket, helyi egyesületeket vagy csoportokat, amelyek a valódi egyesületi élet színterei. Az Egyesület arra hívja fel a társadalom figyelmét, hogy a több gyermeket tudatosan vállaló családok a nemzet számára pótolhatatlan értéket jelentenek. Meggyőződésük, hogy ezt az értéket többen vallják, mint az a médiában érzékelhető.

A NOE működésének különös jelentőséget ad az ország népességének hosszú ideje tartó, folyamatos csökkenése. A nagycsaládok e fogyó népességű hazában pótolhatatlan értéket hordoznak. Ma sok ember anélkül él, hogy bízna a jövőben. A nagycsaládosok, a gyermeket tudatosan elfogadók a jövőbe vetett hit jelei, s gyermekeik révén a jövendő letéteményesei társadalmunkban. Az általunk megtestesített értékek mással nem helyettesíthetők.

Gyermekeink iránti szeretetünk és felelősségünk a pillanatnyi megoldások keresése és a mának élés helyett hosszú távú befektetésekre késztet. Ehhez - ma talán még inkább, mint bármikor - tartásra, szilárd értékrendre, optimizmusra - és sokszor áldozatok vállalására is szükség van. [NOE honlapja]

A Nagycsaládosok Országos Egyesületének célja:

1. az élet és az anyaság tiszteletére nevelés, a házasságért és a jövő generációjáért érzett felelősség erősítése;

2. a nagycsaládosok sajátos érdekeinek képviselete és szolgálata;

3. felmutatni a társadalomnak azokat az értékeket, amelyeket a nagycsaládok képviselnek;

4. a nagycsaládok egymást ismerő és segítő közösségekké szervezése.

Az Egyesület feladatai (a fentebb meghatározott cél érdekében):

1. szorgalmazza és segíti a helyi tagegyesületek és csoportok létrejöttét és működését,

valamint tapasztalatcseréjét, a helyi tagegyesületek és helyi csoportok közötti megfelelő információáramlást és együttműködést;

2. elősegíti a nagycsaládosok valós társadalmi helyzetének felmérését és bemutatását;

3. javaslatokat terjeszt elő az illetékes állami, politikai és társadalmi szervekhez és szervezetekhez a családokat, különösen a nagycsaládokat érintő ügyekben;

4. törekszik a nagycsaládok politikai, gazdasági, társadalmi és erkölcsi jelentőségének megismertetésére és elismertetésére;

5. ösztönzi az egymást követő nemzedékek harmonikus viszonyának kialakítását, segíti a több generáció együttélési feltételeinek megteremtését.

Az Egyesület közhasznú tevékenységet folytat az alábbi területeken:

a.) gyermekes családok, ill. a nők és férfiak, valamint hátrányos helyzetű

csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése b.) családokkal kapcsolatos emberi és állampolgári jogok védelme c.) családsegítés, családok számára szociális ügyekben tanácsadás, jogsegélyszolgálat

d.) gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági érdekképviselet

e.) munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek, különösen a gyermeket nevelő szülők foglalkoztatásának elősegítése

f.) családi életre nevelés

g.) egészségügyi felvilágosítás

h.) környezeti nevelés

i.) ismeretterjesztés

j.) határon túli magyar családszervezetek működésének segítése

Ezek a szolgáltatások ingyenesek, és egyesületi tagságtól függetlenül minden három- és többgyermekes családnak rendelkezésére állnak. Lehetőség szerint az Egyesülethez forduló kisebb családokat is segíteni kell. Az Egyesület családoknak szóló országos folyóirat(ok)ban évente legalább egyszer közzéteszi nyilvános szolgáltatásait és azok igénybevételének módját.

Az Egyesület célját és feladatát elsősorban az alábbi eszközökkel valósítja meg:

a.) anyagi, szellemi, szervezési erőforrások felkutatásával és felhasználásával a nagycsaládosok gondjainak enyhítése érdekében;

b.) felvilágosító munka végzésével a családok törvényes lehetőségeiről;

c.) gazdasági társaságok létrehozásával és fenntartásával;

d.) előadások, tanfolyamok, kongresszusok és egyéb fórumok szervezésével;

e.) külföldi és belföldi intézményekkel és a külföldön és belföldön élő

nagycsaládokkal és szervezeteikkel történő kapcsolatok kialakításával és az együttműködésből eredő lehetőségek kihasználásával;

f.) folyóiratok és más kiadványok közzétételével;

g.) ösztöndíjak alapításával, pályázatok kiírásával;

h.) érdekképviseleti feladatkörében illetékes szervekhez történő javaslatok előterjesztésével és egyedi kérelmek támogatásával, valamint egyéb érdekképviseletekkel rendszeres kapcsolattartás, konzultáció, koordináció s lehetőleg közös fellépés útján;

i.) a nagycsaládok fogyasztóvédelmével;

j.) ifjúsági tagozatok létrehozásával.

Az Egyesület tevékenységének és gazdálkodásának legfontosabb adatait országos vagy helyi sajtó útján is nyilvánosságra hozza.

Az Egyesület vagyoni-pénzügyi forrásai

■ a tagdíjak;

■ a pártoló tagok juttatásai;

■ közérdekű kötelezettség-vállalásból és egyéb forrásokból (pl. banki kamatból, pályázatok elnyeréséből) származó vagyoni értékek juttatások;

■ az Egyesület által folytatott tevékenység nyereségéből származó hozzájárulás.[NOE Alapszabálya]

Az Egyesület közhasznú tevékenységének legjelentősebb pontjai:

• érdekvédelem (segítség konkrét ügyekben, ill. konzultáció minisztériumokkal, önkormányzatokkal és egyéb hatóságokkal);

• tanácsadó szolgálatok (jogi, szociális, életvezetési, nevelési, egészségügyi, építési);
•fogyasztóvédelem (tanácsadás, egyeztetés fogyasztóvédelmi szervezetekkel,

közérdekű információk megjelentetése a NOE Levelekben és önálló kiadványban);

• segélyakciók lebonyolítása (ruházat, élelmiszer, bútor, háztartási felszerelés);

• véradások szervezése;

• drogmegelőzés;

• környezeti nevelés;

• anyanyelvápolás;

• ingyenes és olcsó színház- és hangverseny-látogatások szervezése;

• olcsó üdülések szervezése, közvetítése;

• helyi nagycsaládos vezetők továbbképzése, közéleti tevékenységre nevelés;

• kapcsolattartás külföldi családszervezetekkel;

• kárpát-medencei magyar családszervezetek és családmozgalmak szemináriumának
megrendezése.

A Titkárságot személyesen hetente közel 30 fő keresi fel érdekvédelmi, szociális ügyekben, ez évente közel 1 600 ügyfelet jelent. A jogsegélyszolgálatra hetente átlag 6 fő jelentkezik, ehhez jönnek még a levelezések. Közel 3 000 szociális segítséget vagy információt kérő levelet fogadnak. Telefonon napi 30-50 közötti a tanácsot vagy segítséget kérők száma, ez közel 12 000 válaszadást jelent.

A fenti szolgáltatásokban nem csak a NOE tagjai részesültek. [NOE közhasznú jelentés] Ezeken kívül sajtótájékoztatókat, érdekegyeztető tárgyalásokat tartanak, tiltakoznak Kormány családokat veszélyeztető intézkedései ellen. Széleskörű társadalmi kommunikációt folytatnak.

A NOE jelenleg egyike az ország legnagyobb civil szervezeteinek, tagjait 168 (jogi személyiségű) helyi egyesület, 203 (jogi személyiséggel nem rendelkező) helyi csoport és a szintén jelentős létszámú egyéni tagság alkotja (utóbbi kettő a tagság közel 40%-át képezi). A taglétszám összesen körülbelül húszezer család. Az átlagos gyermekszám családonként 4. [A NOE honlapja]

Az Egyesület vezető tisztségviselői semmiféle juttatást nem kaptak, egyesületi feladatukat társadalmi munkában végzik. Indulásuk óta adják ki újságukat, NOE Levelek címen. 2005. novemberétől megújulva, színesben és A/4-es formátumban jelenik meg; addig egy színnel, esetleg színezett papírra nyomott, tűzés nélküli A/5-ös volt. A honlapjuk nagyon jól kezelhető, látványos, minden információ megtalálható rajta – ez is része a tervezett arculatváltásnak. Mivel idén 20 éves a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, arculatváltást és erősebb PR-t terveznek ebből az alkalomból. Egy kis színes tájékoztató füzetet már adtak is ki, sok programmal ünneplik meg a kerek évfordulót.

Az Egyesület állami támogatáson és pályázatokon nyert támogatásokon kívüli legjelentősebb bevétele a tagdíjakból származik.

5. táblázat

Tagdíjak és taglétszámok a nagycsaládosok egyesületeinél 2002-2006

Év	Tagdíj ö ssz e g e	Hányan fizettek		Taglétszám
Év	Tagdíj ö ssz e g e	egyéni	helyi egy.	egyéni	helyi egy.
2002	2 500	3 556	?	7 025	10 000
2003	2 500	4 009	?	8 229	10 700
2004	3 600	4 333	?	7 340	9 200
2005	3 600	4 732	?	7 059	7 500
2006	3 600	5 573	?	6 159	6 200

Forrás: NOE

A helyi egyesületek önállóan szedik a tagdíjakat, önállóan gazdálkodnak, a tagjaik vélhetően inkább nekik és nem az Országos Egyesületnek ajánlják fel az 1 %-ukat. Taglétszámukat csak az általuk megrendelt újságok számából tudja kitalálni a NOE.

A Nagycsaládosok Országos Szövetsége állandóan anyagi gondokkal küzd, hiszen a felajánlott összegek minél nagyobb részét a tagok segítésére próbálja fordítani. A NOE vezetősége és munkatársainak egy része társadalmi munkában végzi tevékenységét. Az 1%-os kampányra sem szoktak költeni, a NOE levelekben jelent meg eddig a felhívás, ill. egy kitöltött rendelkező nyilatkozat, itt köszönték is meg mindössze a korábbi évek felajánlásait. Próbáltak keresni ingyenes hirdetési lehetőségeket, de nem nagy intenzitással. Idén az Echo TV-ben és a HírTV-ben is sikerült elérniük ingyenes megjelenést, illetve a Magyar Nemzetben jelenik meg két hirdetésük (kb. 2x25 eFt értékben), jól időzítve, a februári és a májusi adóbevallási határidő előtti szombaton.

Vannak olyan cégek, amelyek rendszeresen ajánlanak fel természetbeni adományokat az Egyesületnek, ezeket szétosztják a tagok között. A támogatásoknál sajnos nem tudjuk különválasztani a magánszemélyektől érkezőket.

6. táblázat

NOE kapott támogatások (1% nélkül) 2002-2006

	Pénzbeli	Valorizát természetbeni	Összesen
2002	622 132	18 332 578	18 954 710
2003	14 071 948	13 527 084	27 599 032
2004	9 900 000	6 142 000	16 042 000
2005	2 426 000	12 728 000	15 154 000
2006	9 829 000	61 594 000	71 423 000
Összesen	36 849 080	112 323 662	149 172 742

Forrás: NOE

7. táblázat

NOE kapott támogatások + 1% 2002-2006

	1%	Egyéb	Összesen
2002	3 126 411	18 954 710	22 081 121
2003	3 217 514	27 599 032	30 816 546
2004	3 935 737	16 042 000	19 977 737
2005	2 337 607	15 154 000	17 491 607
2006	2 437 563	71 423 000	73 860 563
Összesen	15 054 832	149 172 742	164 227 574

Forrás: NOE

De így is látható, hogy semmilyen összefüggés nem figyelhető meg az 1%-os felajánlások és az év közben beérkező felajánlások között (akár a pénzbeli, akár a természetbeni felajánlásokat nézzük).

A Nagycsaládosok Országos Szövetségének tagjai nagy számát tekintve elenyésző rész ajánlja fel az adója 1%-t, illetve nagyon kevés az adója 1%-a (ha a GYED-en, GYES-en lévőkre gondolunk pl.). A kevés számú felajánlás oka talán abban keresendő, hogy a gyermekek oktatási intézményei is nyilván bombázzák a szülőket, hogy nekik ajánlják fel 1%-aikat, és természetesen oda adják, ahol gyakorlati hasznát is tapasztalhatják. Nem tagok pedig valószínűleg nagyon ritkán ajánlják fel adójuk 1%-át nagycsaládosoknak, ennek okai a következők lehetnek:

A fő ok elsősorban a magyar társadalomban keresendő, amely erős előítéletekkel rendelkezik a 2-nél több gyermeket vállalókkal szemben (etnikai, erkölcsi stb.). Először ezen kellene valahogy változtatni...

Másrészt az emberek felajánlásai célok szerint a következőképp oszlanak meg:

8. táblázat

Az emberek legszívesebben a következő célokra ajánlják fel adójuk 1%-át

	%
Valamilyen egészségügyi cél	30
Egy konkrét iskolát, oktatási intézmény	17
Gyermekjóléti, gyermekélelmezési cél	16
Fogyatékkal élők	14
Egyéb cél	5
Egyéb jótékonysági cél	4
Sport cél	4
Kulturális cél	4
Környezetvédelmi cél	3
Nem tudja, nem válaszolt	3

Forrás:Marketing Centrum felmérése

Ahogy a Nagycsaládosok Országos Szövetségének egyik tagja megfogalmazta: „nálunk nincs fogyatékos, nagybeteg, se kutya, ezért sem kapunk pénzt”.

Amikor az emberek szabadon rendelkezhetnek adójuk 1%-ával, akkor megpróbálják olyan helyre tenni, ahol úgy érzik, a legnagyobb haszna van. Akinek nincs nagy családja, és nem tapasztalja a saját bőrén, hogy mennyit segít vagy tudna segíteni a NOE, az előrébbvalónak érzi a rákbetegek gyógyítását vagy a gazda nélkül maradt kutyák sorsát.

Nem tudom, hogy a NOE és tagegyesületei hogyan tudnának változtatni a társadalmi hozzáálláson, főleg szűkös anyagi kereteikkel. Talán még több ingyenes hirdetés kellene keresni, intenzívebben kellene sugallania az alapszabályában is leírtakat, hogy a sok gyermek nem hátrány és a nagy család jó. A mai szemléletmód szerint egy gyermeknek valaki akkor tud megadni mindent, ha megvesz mindent, pedig a szülői és testvéri szeretetet, az összetartozás élményét, a közös élményeket nem lehet pénzért megvenni. A szemléletmód-váltás nem egyedül a NOE feladata, ez társadalmi szintű felelősség.

Más nonprofit szervezet is felismerték, hogy milyen jellegű szervezetek kapnak általában az 1%-os felajánlásokból, csak bátrabban (és nyilván több pénzzel) mernek kampányolni:

(SOS Gyermekfalu Alapítvány)

1. kép

IV. Gyermekétkeztetési alapítvány

„A Fővárosi Bíróság által bejegyzett Gyermekétkeztetési Alapítványt 1993-ban alapította Dr. Fekete Eszter ügyvéd abból a felismerésből kiindulva, hogy a rendszerváltás során bekövetkezett változások miatt sok család anyagi helyzete vált tarthatatlanná, jövedelmük a létminimumot sem közelíti meg, így gyermekeik testi fejlettsége az éhezés miatt létüket veszélyezteti. Ebben az anyagi helyzetben a családok természetesen nem engedhetik meg maguknak azt sem, hogy gyermekeik továbbtanuljanak, ezért a még oly tehetséges fiatalok is már 14 - 16 éves korban dolgozni kényszerülnek.” [Gyermekétkeztetési Alapítvány honlapja]

Az alapítvány célja:

- Hozzájárulni azon gyermekek iskolai étkezési költségeihez, akiknek szülei nem, vagy csak részben tudják kifizetni azt.

- Meleg étel szolgáltatása azok számára, akik anyagi helyzetük miatt maguk és/vagy családjuk fenntartására nem képesek, s ennek folytán fizikai állapotuk folyamatos romlásnak van kitéve.

- Segíteni az iskolaközösségeket korszerű taneszközök beszerzésében.

- Segíteni a szülőket a tehetséges gyermekek iskolán túli oktatásában.

- Olyan alapítványi vagyon létrehozása, mely segítségével az Alapítvány elsődleges céljainak megvalósítása hosszú távon eredményes lehet.

- Hasonló célú szerveződések támogatása.

- Az olyan sokszorosan hátrányos helyzetű diákok támogatása, akiknek nemcsak étkezése, hanem megélhetése, tanulása, vagy akár az életfenntartáshoz szükséges lakáshelyzete is megoldatlan.

- Segíteni a közösségeket, az arra rászoruló gyermekeket, nagycsaládok megfelelő lakáshoz jutását. A gyermekek tanulásának, étkeztetésének biztosítása érdekében megtenni mindent, hosszú távon is a közösségek, a gyermekek érdekét szolgálni.

- Az alapítvány vagyonának olyan módon való kamatoztatása, melyből a gyermekek, családok, kis- és nagyközösségek, családok támogatása biztosítva legyen, amelyről törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése szerint valamely állami szervnek vagy helyi önkormányzatnak kellene gondoskodnia. [Gyermekétkeztetési Alapítvány Alapító Okirat]

Hazai és nemzetközi intézmények felmérései szerint jelenleg Magyarországon 20.000 gyermek éhezik, 120.000 alultáplált, java részük olyan körülmények között él, hogy az egyetlen étkezési lehetősége az óvodai, iskolai napközi.

A Gyermekétkeztetési Alapítvány - célkitűzéseinek megfelelően - élelmiszerek eljuttatásával segít az éhező gyermekeken, illetve egyes, célzott intézmények gyermekei számára gyűjt adományokat; másrészt segítséget nyújt a gyermekek iskolán túli képzésében. Az alapítvány több országos tanulmányi versenyt is szervezett az évek során, melyet a patrónus cégek jóvoltából tudott finanszírozni. Az összegyűlt több millió forintot az intézmények közvetlenül kapták meg, melyet a tanulók továbbképzésére, ösztöndíjaira fordíthattak.

A Gyermekétkeztetési Alapítvány kuratóriuma az elsőrendű cél megvalósítására azt a megoldást tartotta legcélravezetőbbnek, hogy az éhező gyermekek számára az óvodai és az általános iskolai napközis étkeztetést teszi lehetővé. 1993-as megalapítása óta az Alapítvány számos akciójával több száz település több tízezer gyermekének nyújtott segítséget. A hiányos táplálkozás – esetenként éhezés – következtében a legyengült szervezetű gyermekek állandó egészségügyi problémákkal küszködnek, melyek későbbi életükre is hatással vannak.

Hazai és nemzetközi intézmények felmérései szerint jelenleg Magyarországon 120.000 gyermek alultáplált, java részük olyan körülmények között él, hogy az egyetlen étkezési lehetősége az óvodai, iskolai napközi. E gyermekek számára a legveszélyeztetettebb időszak a hétvége és az iskolai szünetek tartama.

A Gyermekétkeztetési Alapítvány négy nagyobb programot bonyolít évente:

• Az első program keretében 2006-ban a GYEA 213 település 3.258 rászoruló gyermeke
számára szállított minden hétvégére ennivalót.

A program célja, hogy hazánk településein ne csak az iskolaidő alatt, hanem azon kívül hétvégeken, iskola szünetekben minden óvodás és általános iskoláskorú gyermek rendszeresen táplálkozzék.

• A másik programban 315 település 133.788 rászorultja (kisnyugdíjasok, munkanélküliek, nagycsaládosok, létminimum alatt élők) számára 2006-ban kb. 8.000.000 kilogramm ennivalót juttattak el.

• A harmadik program pedig az előző években is óriási sikerrel megvalósított karácsonyi csomagosztás, melynek keretében 2005-ben 527 iskola 30.000 db élelmiszercsomagot vehetett át, így 700.000 kg élelmiszer került kiosztásra.

• 2004-től működik országos ellátó programjuk „Mindenki ebédel” néven. Hazánkban jelenleg 120.000 alultáplált és 20.000 éhező gyermek él. 2005-ben a GYEA 79 településen 1.241 gyermeket tudott bekapcsolni a „Mindenki ebédel” programba. 2006-ban már 213 település 3.258 rászoruló gyermeke számára szállított minden hétvégére ennivalót.

A Mindenki Ebédel kedvezményezettjei azok az óvodás illetve általános iskolás korú gyermekek, akiket a pályázó települések oktatási intézményei jelölnek ki. Egy-egy gyermek ellátására az alapítvány havonta átlagosan 5.000 forintot fordít. [GYEA workshop anyaga alapján]

1994 óta a Gyermekétkeztetési Alapítvány az SZJA 1%-ból befolyó összegeket elsősorban alapvető élelmiszerekre fordítja a karácsonyi csomagosztáshoz azért, hogy a téli iskolaszünetben ne kelljen nélkülözniük a rászoruló gyermekeknek.

Az Alapítvány ismertsége növekedésének köszönhetően több nagy hirdető vállalat is felajánlotta segítségét: az Intermédia Csoport, a Multireklám Kft., a Metróreklám Kft. majd 1.500 hirdetési felületet (óriásplakát, buszmegállókban elhelyezett citylight poszter, metró mozgólépcsőkön lévő plakáthelyek) ad általában, a vidéki és országos rádió- és tévécsatornák, helyi és országos lapok a hirdetések megjelentetéseire adnak sokszori alkalommal ingyenesen lehetőséget. De még így is 2006-ban 13.000.000 Ft-ot költöttek az 1%-os kampányra! Elmondásuk szerint az idei összeg is kb. hasonló lesz (egyébként évről évre folyamatosan növekedett eddig ez az összeg).

Az eredmény sem marad el természetesen, a Gyermekétkeztetési Alapítvány évek óta a legnagyobb 1%-os támogatásban részesült nonprofit szervezetek között van. 2006-ban a 3. volt, 2005-ben és 2004-ben a 2. (2005. és 2006. lista a Mellékletben) Céges támogatóik száma meghaladja a tízezres, magán adakozóik pedig a húszezres számot.Odafigyelnek a köszönetmondásra is. A Gyermekétkeztetési Alapítvány a törvény adta kereteken belül azzal tudja honorálni segítői nagylelkűségét, hogy cégük nevét havi rendszerességgel közzéteszi a megyei (budapesti) napilapokban, és a kiküldött élelmiszercsomagok, illetve készételek csomagolásán. A fenti feltételeknek megfelelő igazolást az alapítvány eljuttatja a támogatónak. (Mindenki ebédel) Támogatói számára hálája jeléül az alapítvány évente, a támogatások felhasználásáról szóló jelentés megküldésével egyidejűleg egy jelképes ajándékkal kedveskedik. Minden támogató számára megküldi a közhasznúságot igazoló határozat alapján kiállított igazolást, hogy az adakozó csökkenthesse adófizetési kötelezettségét. 1996-ban is megismételte az alapítvány karácsonyi élelmiszercsomag küldő akcióját.

Vagy akár csak így:

2. kép

A GYEA ismertsége, népszerűsége

„A Marketing Centrum először 2004. októberében készített felmérést az SZJA 1%-ának felajánlásával kapcsolatban. Az elkövetkezendőkben bemutatott felmérés 2005. decemberének első hetében készült.

A felmérésekre a Marketing Centrum úgynevezett omnibusz kutatásainak keretében került sor. A kérdések egy része mindkét kérdőíven szerepelt, így megfigyelhetjük az időbeli változásokat is.

A 2004-es kutatás keretében 1200, a 2005-ös keretében pedig 1500 országszerte véletlenszerűen – úgynevezett véletlen sétás mintavételi eljárással - kiválasztott felnőtt válaszolt a kérdésekre. A véletlen mintavételi eljárás következtében a legfontosabb társadalmi-demográfiai jellemzők (nem, életkor, iskolai végzettség) eloszlása kismértékben eltér a valós arányoktól. Ezeket a kisebb aránytalanságokat az adatfeldolgozás során – a KSH 2001-es népszámlálása alapján – többszempontos súlyozással korrigálták. A súlyozás után az alapbecslések bizonytalansága kisebb, mint ±3%.

A megkérdezett felnőtt magyarok 9 százaléka azt állította, hogy támogatta már a Gyermekétkeztetési Alapítványt. Ha mindenki igazat mondott, akkor ez kb. 720 ezer embert jelent. A megkérdezettek további 42 százaléka ez idáig még nem támogatta az alapítványt, ám azt állította: ismeri a GYEA tevékenységét. Végül a megkérdezettek 31 százaléka nem ismeri az alapítvány tevékenységét, de hallotta már annak nevét.

Mindent egybevetve tehát a felnőtt magyarok 82 százaléka számára ismerősen cseng a Gyermekétkeztetési Alapítvány neve.

A legmagasabb pontátlagot (61 pont) természetesen azok körében találták, akik legszívesebben gyermekjóléti, gyermekétkeztetési célt támogatnának az SZJA 1 százalékával. Ezen kívül életkor és iskolai végzettség szerint is szignifikáns különbséget találtak a GYEA ismertségben: Az érettségi nélküliek 40 pontjával szemben a diplomások átlaga 62 pont, illetve a 30-59 évesek 51 pontjával szemben a 18-29 évesek átlaga 45 pont, a 60 évnél idősebbeké pedig csak 41 pont.Ami a Gyermekétkeztetési Alapítvány népszerűségét illeti, nincs okuk panaszra. Az SZJA fizetők 8 %-a azt mondta: biztos a Gyermekétkeztetési Alapítványt fogja támogatni az adója 1 %-ával, 37 %-uk pedig elképzelhetőnek tartja ezt, ha többet fog tudni az alapítvány tevékenységéről. Azok aránya, akik teljesen elzárkóztak a GYEA támogatásá-tól, mindössze 23 %. Ugyanakkor az SZJA fizetők 26 %-a azt mondta: szimpatikus nekik a GYEA, de mást kívánnak támogatni az 1 %-kal; a hiányzó 6 % pedig kitérő választ adott. Azok körében, akik először azt nyilatkozták, hogy 2006-ban is azt az alapítványt, illetve civil szervezetet kívánják támogatni, amelyiket 2005-ben is támogattak, szintén 8 % ígérte biztosra a GYEA preferálását. Ugyanakkor azok körében, akik még nem döntöttek, 62 % tartja ugyanezt legalábbis elképzelhetőnek.” [GYEA workshop anyaga]

Könnyű ismertnek lenni, ha az ember lépten-nyomon a Gyermekétkeztetési Alapítvány hirdetéseibe botlik... Az előző évek kampányaihoz képest az idei (2007) kicsit más. Eddig professzionalista módon, szinte sokkolóan szólították meg a társadalmat. Nagyon racionálisan egy irracionális elemre, az érzelemre építettek a képi megjelenésében és mondanivalójában is felkavaró óriásplakátokkal, ciylightokkal, hirdetésekkel.

Most nem kavarnak fel, meghökkentenek, elgondolkodtatnak. Utazunk, és meglátunk egy hiányos feliratot egy óriásplakáton: KENYÉ, vagy egy másikat: SZALÁM. Először mindenki elhűlt szerintem, hogy mi történhetett a plakát nyomtatásakor, meg egyáltalán mi ez az egész. De ha hozzákapcsoljuk a TV-s spotot, és hogy „adója 1%-ával segítsen kiegészíteni!”, akkor nagyon ötletes. Szerintem üde színfoltok az idei 1%-os plakátok rengetegében, ahol mindenki minél megrázóbb és az érzelmeinkre ható képeket és szövegeket próbált feltenni a hirdetési felületére... (Pl. Rex Kutyaotthon Alapítvány, Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Alapítványa).

3. kép

Óriásplakát 2003.

4. kép

Óriásplakát 2004.

7. kép - Citylightok 2007 [GYEA adatszolg.]

9. táblázat

GYEA kapott támogatások + 1% 2002-2006

	1%	Egyéb	Összesen
2002	86 853 106	402 343 000	489 196 106
2003	48 291 216	305 525 000	353 816 216
2004	105 651 128	258 286 000	363 937 128
2005	144 445 722	375 233 000	519 678 722
2006	91 960 647		91 960 647
Összesen	477 201 819	1 341 387 000	1 818 588 819

Forrás: GYEA

Az év közbeni felajánlások változásai egy töréstől eltekintve nagyjából követik az 1%-os felajánlások változásait. Sajnos a 2006. évi közhasznú beszámoló még nem készült el a dolgozat leadásáig, pedig érdekes lenne a még hiányzó adat. Vajon kevesebb volt a 2006. évi felajánlás a 2005. évinél? Ha igaz a feltételezésem, akkor annak kellene lennie. Csökkentik-e az emberek az 1% felajánlása folytán keletkezett kognitív disszonanciájukat azáltal, hogy egyéb felajánlásokkal is segítik szervezetet? Az kétségtelen, hogy a lelkiismeretes emberben meglehetősen nagy kognitív disszonancia keletkezik, ha adójának 1%-át egy hirtelen döntéstől vezérelve ajánlja fel egy szervezetnek. Utána önigazolást kell keresnie, és ennek egyik módja az, hogy más felajánlásokat is tesz, mert ő igenis nem

véletlenül választotta ki az utolsó pillanatban ezt a szervezetet, komoly támogatója szeretne lenni. Aki pedig hosszas mérlegelés eredményeként választotta ki a szervezetet, ezzel már valamennyire elköteleződött. „Az eszkaláció olyan folyamat, amely folytonosan önmagából táplálkozik. Ha valaki egyszer némileg elkötelezi magát, akkor ezzel egyre nagyobb elkötelezettségnek készíti elő a talajt. A viselkedés igazolásra szorul, ezért megváltoznak az attitűdök, az attitűdváltozás pedig a további döntéseket és viselkedéseket befolyásolja.” [Aronson (1998) 127. old.]

Azt kell mondanom, hogy a Gyermekétkeztetési Alapítvány számaiból ítélve meg lehet figyelni némi ilyen hatást.

V. Összegzés

A három nonprofit szervezetet két hipotézisemnek megfelelően vizsgáltam:

1. Minél többet kommunikálnak a szervezetek, annál nagyobb lesz a kapott támogatás összege.

2. Eszkalációt feltételeztem, tehát azt, hogy amely szervezetnek felajánljuk adónk 1%-át, annak a szervezetnek hajlamosabbak vagyunk év közben is egyéb felajánlásokat tenni.

A szervezetektől kapott számadatokból dolgoztam. Az 1. hipotézisem nagyjából beigazolódott.

- „A mi házunk, a mi várunk” Alapítvány bevételét jelentősen meg lehetne emelni egy hatékonyabb kommunikációval.

- A Nagycsaládosok Országos Egyesülete esetében kicsit bonyolultabb a helyzet. Igaz, nagyon kevés az 1%-os kampányban kifejtett erőfeszítésük. Több kommunikációval valamennyivel több bevételt tudnának elérni, de túl nagy változást nem lehet várni a társadalomban mélyen gyökerező előítéletek, meggyőződések, téveszmék miatt.

- A Gyermekétkeztetési Alapítvány esetében kitűnően látható, hogy nagyon professzionális szinten kommunikálnak, ezért óriási bevételekre tudnak szert tenni. Persze a pénz nem minden, frappáns ötletek is kellenek. (A 2006. évi kampánynál a GYEA azt hitte, hogy nagyon új kreatív anyagokkal jött elő. De az adózók nem így értékelték, nem volt elég sokkoló a kisgyermek látványa, nem lehetett elsőre felismerni a háttérben és a ruháján a nyomort, az éhezést; vagy már egyszerűen csak elegük volt az embereknek a sok sajnálatot kicsikarni akaró plakátból. Lehet, hogy idén ezért váltottak, semmi sokkolás, semmi kép az óriásplakátokon...)

2. hipotézisem

- Az óvodai alapítvány esetében minden bizonnyal megfigyelhető lenne az eszkaláció, ha megfelelően kommunikálnának, konkrét célokat jelölnének meg, amire fogják fordítani az év közbeni felajánlásokat. De ehhez már az 1%-nál kellőképpen ismertté kell tenni az alapítványt a szülők körében. Tehát visszatértünk az 1. hipotézishez.

- A NOE esetében nem igazán figyelhető meg eszkaláció, legalábbis a pénzbeli

felajánlásokra vonatkozóan; az önkéntes munkáról nincsenek adatok. Ez azért alakul így, mert vagy alacsonyabb jövedelműek (pl. GYES-en, GYED-en lévők) ajánlják fel 1%-ukat, ők biztosan nem fognak év közben adományokkal segíteni az Egyesületet, vagy mert év közben sok másra kell a pénz egy nagy családban, az 1% pedig már úgysem náluk van. - A GYEA esetében a számok alapján megfigyelhető az eszkaláció jelensége.

Tehát valóban megfigyelhető az eszkaláció folyamata az adományozás terén olyan célú szervezet esetében, amelyet szívesen támogatnak az emberek. Nagyon fontos (lenne) ezért, hogy elérjék a potenciális támogatóikat a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásánál, mert ekkor szinte semmit sem kell tenniük az embereknek az adományozásért, nem a saját zsebükre megy. De ha ekkor bevonódnak, valóban hajlamosak lesznek később is adományozni az ekkor megismert szervezetnek.

Általánosságban elmondhatjuk azt, hogy a nonprofit szervezeteknek van még mit tanulniuk a kommunikációról. Mivel bevételeik jelentős része adományozóktól származik, előbb-utóbb muszáj lesz nagy előrelépést tenniük a kommunikáció terén, mert csak így növelhetik támogatótáborukat.

Felhasznált irodalom

Szociális és Munkaügyi Minisztérium Társadalmi Párbeszéd és Civil Kapcsolatok Főosztálya (www.civil.info.hu/modules.ngo?name=Introduce - 2007. 05.06. 15:24)

Czike Klára – Kuti Éva (2006): Önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció (Nonprofit Kutatócsoport és Önkéntes Központ Alapítvány, Budapest)

Bódi György (2002): Hogyan szerezzük meg az állampolgárok adójának 1%-át? (KJK-Kerszöv, Budapest)

Csizmár Gábor – Nemoda István (2001): Hogyan szerezzünk pénzt? (KJK-Kerszöv, Budapest)

Rosati, Angela (1997): Adománygyűjtési technikák itthon és külföldön (NIOK–Soros, Budapest)

Kosztolányi István: A szervezet működéséhez szükséges források megteremtése (http://www.nonprofit.hu/files/1/7/3/173_Kosztol%E1nyi.doc – 2007.05.06. 16:21)

1995. évi CXVII. törvény

Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) 1999. évi beszámoló

Adjon egy részt a civileknek! 1%; Legyen jó, tegyen jót! 2006 kampány (www.nonprofit.hu/hirek/egyhir/591408.html - 2007.05.06. 17:24)

Nem kell hősnek lenned! (www.nemkellhos.hu – 2007.05.06. 20:18)

Nemzeti Civil Alapprogram honlapja (www.nca.hu – 2007.05.06. 19:45)

Nagycsaládosok Országos Egyesülete honlapja (www.noe.hu – 2007.05.06. 17:55)

Nagycsaládosok Országos Egyesülete 2002. és 2003. évi közhasznú jelentése

Nagycsaládosok Országos Egyesülete Alapszabálya (1987. október 24-én elfogadott, azóta többször, utoljára 2006. május 27-én módosított szöveg.

Gyermekétkeztetési Alapítvány honlapja (www.gyea.hu – 2007.05.06. 21:23)

Gyermekétkeztetési Alapítvány Alapító Okirat (1993. július 14.)

Gyermekétkeztetési Alapítvány 2006. augusztus 31-én tartott workshop anyaga ("a profitorientált cégek és a civil szféra kapcsolódásának hasznossága az üzletmenetben" címmel támogatói és jövőbeni partnerei részére a Hilton Budapest WestEnd-ben)

Aronson, Elliot (1998): A társas lény (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó)

Czike Klára: Az önkéntesek motivációjának vizsgálata

1. Elméleti háttér

A korábbi önkéntességgel kapcsolatos kutatások kevésbé foglalkoztak azokkal az ellentmondásokkal, amelyeket az önkéntesek számának alakulásával kapcsolatosan, illetve a különböző motivációk feltérképezése során találtak. Az önkéntesek számának megítélésében számos szerző (illetve sok civil szervezet is) azon a véleményen van, hogy az önkéntesek száma mindenütt a világon csökken. A csökkenés indokául a társadalmi értékek megváltozását, az információs technológia vívmányainak (TV, számítógép, stb.) térhódítását szokás emlegetni (többek között PUTNAM, 2000). Ugyanakkor, ezzel szemben, az önkéntesek számának növekedése is számos kutató végkövetkeztetése. A növekedést érzékelő civil szervezetek, és a növekedést kimutató kutatók érvei között szokott szerepelni, hogy egyre jellemzőbb tendencia, hogy újfajta önkéntes tevékenységek jelennek meg, és az önkéntes tevékenységeket fiatalok, vagy pl. a forprofit vállalkozások munkatársai végzik, s ez hosszú távon az önkéntesek számának növekedését idézte elő.

Az ellentmondások csak látszólag azok, ugyanis feltevésünk szerint az eredmények mindkét oldalon igazolhatók, két szempont figyelembevételével:

1. az önkéntesség nem homogén tevékenység, és

2. az önkéntesek nem képeznek homogén társadalmi csoportot, ahogyan ezt korábban feltételezni lehetett.

„Általában a középkorú, magasabb végzettségű, stabil családi háttérrel rendelkezők vállalnak önkéntes munkát. A nyugdíjasok is kiveszik részüket, bár nem olyan mértékben, mint az feltételezhető lenne szabadidejüket tekintve.”^{^[1]}

„A legjobb adományozók a középkorú, 30 és 60 közötti emberek. A legjobb önkéntes segítők viszonylag fiatalabbak: a 18 és 50 közöttiek lényegesen nagyobb arányban végeznek önkéntes munkát, mint az idősebbek. A nők jobb adományozók, de kevésbé vállalnak önkéntes munkát, mint a férfiak.”^{^[2]}

„Több ezer önkéntesünk nagyobb részét a 60 év feletti nők adják.”^{^[3]}

A legutolsó reprezentatív vizsgálat szerint - amelyet a Nonprofit Kutatócsoport végzett 1994-ben -, az önkéntesek motivációja általában a „segítségnyújtás öröme” volt, amelyet kiegészített az az általánosnak tekinthető meggyőződés, hogy a „gyerekeken, öregeken, súlyos betegeken segíteni erkölcsi kötelesség” (a szegényeken, menekülteken való segítés már kevésbé találtatott annak). A vizsgálat eredményeiben valószínűleg nagy szerepet játszottak a kilencvenes évek radikális társadalmi változásai, a nehéz helyzetek napvilágra kerülése, a szegénység hirtelen láthatóvá válása. Emellett a Nonprofit Kutatócsoport kutatásának célja nem feltétlenül a motivációk vizsgálata volt, így a zárótanulmány sem tér ki részletesen arra, hogy a különböző korcsoportok, illetve például a férfiak és a nők motivációiban találhatóak–e különbségek. (Annyi bizonyos, hogy az azóta eltelt 10 évben is nagy társadalmi változások zajlottak, érdemes volna tehát a kutatást megismételni, hogy láthatóvá váljanak e változások hatásai az önkéntes tevékenységekre.)

Vizsgálódásunk szempontjából fontos R. D. PUTNAM 2000-ben megjelent Bowling Alone című munkája, amelyben a szerző egy tudományos módszerekkel, statisztikákkal alaposan alátámasztott számítási módszert dolgozott ki arra, hogy megvizsgálja, hogy a társadalmi változások milyen arányban hatottak az emberek civil társadalomban való aktivitására (pl. önkéntes tevékenységeikre), illetve hogy milyen százalékban csökkentették ezt a részvételt. Vizsgálódása során úgy találta, hogy számos ilyen ok fedezhető fel az utóbbi évtizedek amerikai társadalmának fejlődésében. Ezen okok közé sorolja az idő és a pénz egyénekre gyakorolt nyomását, a gazdasági nehézségeket, a családok szerepének változásait, a földrajzi mobilitást, a televízió és az elektronikus forradalom hatásait, a globalizációs hatásokat, a jóléti állam növekedését, a polgári jogok forradalmát, és az 1960-as évek társadalmi történéseinek befolyását. Számításai minden esetben statisztikákon, másodelemzéseken alapulnak, a vizsgálat végén körvonalazódott számok alapján becsüli meg az egyes történések százalékos arányát a társadalmi mozgalmakban, civil megmozdulásokban való részvétel csökkenésének egyes okaira vonatkozóan. Összefoglalva a lehetséges okokat, az alábbi ábrát rajzolja fel:

1.ábra

A civil megmozdulásokban való részvétel csökkenésének lehetséges okai az USA-ban

forrás: Putnam 2000:284

A kötet empirikus igazolására jelent meg 2002-ben a Democracies in Flux című kötet, amely kiváló összefoglalását adja a társadalmi tőke európai és amerikai alakulásának, amelynek szerves részét képezik az önkéntességgel kapcsolatos megállapítások is.

A kötetben számos ország elemzése található a civil megmozdulások és a bizalom alakulása, az önkéntesség mibenléte stb. szempontjából.

A bizalom terminusának a társadalmi tőkéhez hasonló, jól körülírt változatai léteznek a társadalomtudományokban. A téma egyik legjelesebb feldolgozója SELIGMAN (2000), aki a bizalmat a szolidaritás fontosságával veti össze. A bizalom alapja lehet vallásosság (pl. Németország) vagy a család szentsége (pl. Japán). A szerző a bizalmat a durkheimi organikus szolidaritás modern formájának tekinti. A bizalom olyan általános értelemben vett csereüzlet, amely egyértelműen megkülönböztethető a speciális piaci csereüzlettől. Ha ez az általános csereüzlet jól működik egy társadalomban, akkor alapjául szolgálhat a bizalomnak és a szolidaritásnak. A M. MAUSS-féle ajándéktól és a LÉVY-STRAUSS-féle csereüzlettől az különbözteti meg, hogy a cserének nincs azonnal várható vagy időben ugyanattól a személytől később visszakapható jellege. SELIGMAN és PUTNAM is használják azt a példát, hogy a zsidó közösség temetési szertartásában 10 fő imája szükséges a halottól való búcsúhoz. Így az ima, melyet ‘odaajándékozunk’ egy ismeretlen temetésén, akit nincs ki eltemessen, olyan ‘kölcsönné’ válik, amely nem kapható vissza attól akinek adtuk. Ugyanakkor a közösség tagjaként biztosak lehetünk abban, hogy hozzánk hasonlóan lesznek majd mások, akik részt vesznek majd a mi temetésünkön.

LUHMANN (1979; 2000) kétféle bizalmat különböztet meg egymástól. A bizalom (trust) csak személyek felé lehetséges, míg a megbízhatóság (confidence) az intézményekben való bizalmat jelöli. A bizalom olyan fogalom, amely csak interperszonális kapcsolatokban értelmezhető. A bizalom kérdése akkor válik élessé, amikor egy személy úgy kerül bele egy szituációba, hogy a helyzetre közvetlen ráhatással nem rendelkezik, nincs lehetősége megérteni, felfogni, vagy ellenőrizni a másik ember cselekedetét. Ebben az esetben nincs tehát választási lehetősége, csak bizalma (SELIGMAN 2000).

Ahol a civil élet és a civil kezdeményezés erős, ott az állampolgárok elköteleződnek közügyek mellett, de nem személyeskedéssel vagy patrónus-kliens viszonyban. A polgárok bíznak egymás cselekedeteinek tisztességében és abban, hogy kölcsönösen betartják a törvényeket. A vezetők ezekben a régiókban aránylag tisztességesek. Hisznek a kormányzatban és hajlandóak politikai ellenfeleikkel kompromisszumokat kötni. Az embereknek és vezetőiknek azonos kötelezettségeik és jogaik vannak. A társadalmi és politikai hálózatok horizontálisan és nem vertikálisan szervezettek. A közösség értékei közé tartozik a szolidaritás, a civil kezdeményezés, az együttműködés és az őszinteség. A kormányzat dolgozik.

Ahol a civilitás gyenge, ott egy-két ember hoz döntéseket a közjót illetően, kevesek számára adatik meg, hogy a folyamatban részt vegyen. A politikai részvétel személyi függőségeken vagy magánérdekeken nyugszik, nem kollektív célok vezérlik. A szociális és kulturális megmozdulásokban való részvétel minimális. A magán kegy áll szemben a közösségi célokkal. A korrupció normaként elfogadott a politikusok körében is, akik a demokrácia alapelveivel kapcsolatosan meglehetősen cinikusan nyilvánulnak meg. A kompromisszumnak negatív felhangja van. A törvényeket - mindenkivel egyetértésben - megszegik, de a mások törvénytelenségétől való félelmükben az emberek egyre szigorúbb szabályokat követelnek. E csapdában majdnem mindenki megéli a tehetetlenséget, a kisemmizettséget és boldogtalanságot. Mindent figyelembe véve nem meglepő, hogy a kormányzat ebben a helyzetben kevésbé hatékony, mint a civilségben fejlettebb közösségekben lenne (PUTNAM, LEONARDI 1993:113).

A megbízhatóság az intézményi hatékonyságot növelő, javító feltétel. Ha a társadalom tagjai megbíznak abban, hogy a köztisztviselők nem élnek vissza a rájuk bízott egyéni (pl. személyes adatok) vagy közjavakkal (pl. közpénzek), akkor az ügyek intézése sima, gyors, és egyszerű lesz a hivatalokban. Hasonlóan, ha a bankkártyával való személyes és Internetes vásárláskor az egyéneknek van bizalmuk a rendszerben, akkor a vásárlás gyors és egyszerű. Ebben az esetben a rendszer szereplői hisznek abban, hogy senki nem él vissza a helyzettel, az eladó nem fél attól, hogy a kártya hamis, a vevő pedig nem hiszi azt, hogy vásárláskor lemásolják a kártyáját és később visszaélnek vele. Ebben a rendszerben hatékony, gyors és olcsó a kereskedelem.

Ha a bizalomnak ezek a formái nem működnek egy társadalomban, akkor csak azt lehet tudni, és abban lehet megbízni, amiről az egyénnek személyes relációin keresztül közvetlen tapasztalata van. Ebben az értelemben a trust típusú bizalom nem alapozza, hanem pótolja a confidence hiányát.

Az ipari társadalomból az információs társadalomba való átmenet a Gemeinschaft-ból a Gesellschaft-ba való átmenethez hasonlítható (FUKUYAMA 2000). Akkor a mezőgazdasági társadalom alakult át iparivá, most az ipari társadalom válik információs társadalommá, ahol a fizikai munka szellemi munkává, a termék információvá, a termelés szolgáltatássá változik. E változás során átalakulnak a közösségek is. A modernitás előtti társadalomban a bizalom alapvető jelenség volt a közösség személyes kapcsolatrendszerében. A kapcsolatokban lehetett érzelmi intimitás, de nem ez volt a feltétele a bizalom fenntartásának (TÖNNIES 1983).

A bizalomnak ez a formája a mai közösségekben már nem létezik, mert a bizalom szubjektívvé, átpszichologizálttá vált (LUHMANN 2000). A modern élet váratlan struktúrák és változó kondíciók tömege. A nagy társadalmi rendszerekben a bizonyosság és a bizalom egyaránt fontos tényező. Ha nincs bizonyosság, a társadalom tagjai elidegenednek egymástól, a kiilleszkedés (exclusion) nagy méreteket ölt. Ha nincs bizalom, akkor az egyén személyes tapasztalása, cselekvései átkerülnek a magánéletbe, a környezet és az együttműködések elenyésző szerephez jutnak.

WEBERnél (1989) a modernitás lényege a racionális, hierarchikus tekintély társadalmat összetartó ereje volt. Mára ez megváltozni látszik, és a spontán, közösségi megmozdulások ennél jóval erősebb kötések létrehozására képesek. Bizalom híján egy társadalomban nincsenek prevenciós, csak korrekciós megoldások, csökken a köz érdeklődése a közös dolgok iránt, csökken az újítás, a reprodukció, a fejlődés szerepe.

Az információs társadalmakban csökkent a bizalom az emberekben az állam, a politika, és a nagy társadalmi intézmények iránt, és ez - több szerző szerint is - a civil társadalom előtérbe kerülését eredményezte. A folyamat részben Kelet-Európában is megfigyelhető. Magyarországon részben a regisztrált civil szervezetek és szerveződések számának hirtelen növekedése láttatja a jelenséget, ugyanakkor e növekedés jelenkori stagnálása hívja fel a figyelmet egy ellenkező irányú folyamatra.

A PUTNAM (2002) által szerkesztett kötet egyik szerzője, Peter A. HALL (2002) megállapítása szerint Nagy-Britanniában azért nem csökkent a társadalmi tőke és ezzel együtt az önkéntesség, mert a közép- és felsőoktatás egyre szélesebb rétegek számára vált hozzáférhetővé (számos statisztika támasztja alá, hogy az önkéntes tevékenységet végzők nagyobb arányban találhatóak a magasabb iskolai végzettségűek körében). A másik ok, hogy a kormányzat ösztönző munkája eléggé kiterjedtnek tekinthető ezen a területen. Az általános bizalom, amely fontos a társadalmi tőke építéséhez és így az önkéntesség elterjedéséhez is, csökkent Nagy-Britanniában az utolsó 20-30 évben, de a civil szervezeti tagság nőtt. Hall elemzése szerint az angol nemzet kettéválasztható a társadalmi intézményekhez jól kapcsolódó, és kapcsolódni nem tudó csoportokra. A kapcsolódni nem tudó csoportok főként a fiatalok és az alacsonyabb végzettségű fizikai dolgozók csoportjai. A társadalom e két rétege közötti szakadék az ötvenes évek óta növekszik.

Hasonló kérdés foglalkoztatja a kötet másik szerzőjét, Robert WUTHNOW-t, (2002) aki az amerikai társadalomról ír ebben a témakörben. Az ő felvetése, hogy a társadalmi tőkének híd szerepet kellene betöltenie a privilegizált és a marginalizált társadalmi csoportok között. Tanulmányában kifejti, hogy az önkéntesség a társadalmi tőke megnyilvánulásának egyik legjobban fejlődő módja. 1970-ben a felnőtt lakosság 26%-a mondta kérdésre válaszolva, hogy részt vesz adományozásban, vagy önkéntes munkában, 1990-ben már 46% vallotta magát adományozónak, vagy önkéntesnek. Ugyanakkor a civilség más formái, tehát pl. a szervezeti tagság valóban csökkent ugyanebben az időszakban.

Hipotéziseink, és jelen kutatásunk eredményeivel cseng össze a szerző megállapítása, hogy az önkéntesség a Vöröskereszt típusú nagy szervezetek esetében csökken, míg a fiatalok, tanulók bevonása pl. a helyi közösségi feladatok ellátásába újabban nem okoz nehézséget (1985:27%, 1992: 55%). A munka világának változásai, az élethosszig tartó tanulás elve, a gyakorlati tudás előtérbe kerülése újra helyzetbe hozta az új típusú önkéntességet, amely tevékenység során a tudás az iskolarendszeren kívül válik megszerezhetővé. A fiatalok számára ugyanis a munka (legyen az fizetett, vagy önkéntes) az önfejlesztés részévé vált, és az önkéntesség nem feltétlenül jelent elsősorban altruista jótékonykodást.

Ezen túl, az önkéntes tevékenységeknek ez a típusa könnyebbé teszi az egyik élethelyzetből a másikba (a gyermekek kirepülése vagy nyugdíjba kerülés alkalmával) illetve az egyik szakmából a másikba való átmenet időszakát is.

Claus OFFE és Suzanne FUCHS (2002) tanulmánya a németországi társadalmi tőke fejlődéséről ad képet. Németországban is növekedést mutat az önkéntesek száma (1991-92:17%, 1994:27%).

A német adatok szerint a férfiak önkéntesek inkább (ez Magyarországon is így van az utolsó adatok szerint, mert az egyesület, alapítványi vezetői szerepek betöltői általában férfiak). Ugyanakkor a nők száma is szép számmal növekszik.

A kötetben egyetlen tanulmány, a svéd helyzetelemzés számol be az önkéntesek számának csökkenéséről. Azonban azt tudjuk, hogy a skandináv országokban a jóléti állam fejlettsége, szerepvállalása okán jóval kevesebb civil kezdeményezést találunk mint Európa más országaiban, mivel az állami szerepvállalás kevesebb fehér foltot hagy a civilek számára pl. a szociális szektor működtetésében.

2. A magyarországi önkéntességről

Hazai adatokkal 2000-ig rendelkezünk ezen a területen (1. táblázat), és ezek az adatok is ellentmondanak egymásnak, és csak részben az egymástól eltérő elemzési szempontok miatt. Lehetetlen ugyanis, hogy az önkéntesek száma ekkora amplitúdóval változott volna az évek során.

1. táblázat Az önkéntesek által végzett munka értéke és mennyisége

1993-2000

Önkéntesek száma		Önkéntesek munkaórája		A munka értéke
1993	418 739		106,5 millió óra		14 milliárd Ft
1995	506 142		39 millió óra		n.a.
1996	400 206		20,3 millió óra		n.a.
1997	381 221		19 millió óra		n.a.
1998	379 393		n.a.		n.a.
1999	313 000		30 millió óra		12 milliárd Ft
2000	400 000		35 millió óra		18 milliárd Ft

A Központi Statisztikai Hivatal felmérései szerint az informális (nem szervezethez kapcsolódó) önkéntesek száma 1995-ben meghaladta a 2 263 780 főt (a felnőtt korú népesség 29%-a). A formális szervezetekben önkéntes munkát végzők száma ugyanekkor 400 207 fő, a felnőtt korú népesség 5%-a. A formális önkéntes munkáról azóta is készültek felmérések, ezek szerint az önkéntesek száma 1995 óta folyamatosan csökken, némi növekedést tapasztalunk 1999 és 2000 vonatkozásában. A lakosság körében 1995 óta sajnos nem volt újabb felmérés, így azt nem tudjuk, hogy az informális önkéntesség esetében is elmondható-e ez a tendencia.

Ugyanakkor, ha a szervezeti statisztikát nézzük, akkor az derül ki, hogy a szervezetek 16,6 %-a (8 012 szervezet) foglalkoztat fő-, mellék-, és részállásban munkaerőt. Mivel a civil szervezetek megfelelő számban nem engedhetik meg maguknak a fizetett, bejelentett munkaerőt, céljaik megvalósítása érdekében megbízási szerződéses munkaerőt vagy önkénteseket kell alkalmazniuk. A megbízásos szerződéses kifizetéseket tevő szervezetek száma 10 307, ami a szervezetek 21,4%-át jelenti. A szervezetek elég alacsony százaléka fizet valamilyen formában az elvégzett munkáért. Az adatok szerint tehát a szervezetek többségének céljaik megvalósítása érdekében önkénteseket kell alkalmazniuk.

A következő táblázat szerint az Egyesült Királyságban a felnőtt lakosság 48%-a végez önkéntes munkát a formális szervezetek valamelyikében, az informális önkéntes tevékenység 78%-os.

2. táblázat Nemzetközi adatok az önkéntesek munkájáról, 2000

Ország	Formális szervezetben	Informálisan
A felnőtt lakosság százalékában
Egyesült Királyság	48 % (1999)	78 % (1999)
Dánia	28 % (1993)	31 % (1995)
Hollandia	32 %	n.a.
Németország	34 % (14 év felett, 1999)	n.a.
Svédország	48 % (16 év felett, 1999)	52% (16 éves felett, 1999)
Magyarország	5 % (1995)	29 % (1995)

forrás: Az Önkéntesség és az állam szerepe c. konferencia záróanyaga, Utrecht. Nederlandse Organisaties Vrijwilligerswerk. 2000.

E táblázatból azonban nyilvánvaló, hogy az önkéntesek száma és munkája elég kis szerepet játszik Magyarországon más európai országokkal való összehasonlításban. (Az eredmények között szereplő országok között Lengyelország kivételével más kelet-európai ország nem szerepel, az e kérdésre adott válaszok között lengyel adatok sincsenek, így a kelet-európai régióra vonatkozóan ezekből az adatokból nem vonhatók le következtetések). Annyi azonban a lengyel adatokbólis kiderül, hogy a civil szervezetek többsége - a magyarországi adathoz nagyon hasonlóan - 47-63%-ban nem alkalmaz fizetett munkaerőt.

3. Az önkéntesek motivációi az empirikus kutatás tükrében

A kutatásnak ebben a felében 112 szociális civil szervezetben tevékenykedő önkéntessel készített kérdőívet dolgoztunk fel. A megkérdezettek 21,4%-a férfi, 88%-a nő. A korábbi kutatások megállapításai szerint a nők kisebb számban végeznek önkéntes munkát mint a férfiak, akik leginkább egyesületek, alapítványok kuratóriumában, elnökségében végeznek önkéntes tevékenységet.

A nők hagyományos szerepeik okán azonban inkább a kliensekkel közvetlenül dolgozó szervezetekhez, illetve a szervezeten kívüli tevékenységekhez kapcsolódnak. Mivel a minta a szociális szektorban tevékenykedő szervezetek önkénteseiből tevődik össze, ezért egyértelmű, hogy a nők a mintában felülreprezentáltak. Örömteli ugyanakkor, hogy a megkérdezettek egyötöde férfi, hiszen a minta véletlenszerűen alakult így, tehát a kis esetszám miatt ugyan óvatosan, de kimondható, hogy a szociális területen dolgozó civil szervezetek önkénteseinek kb. egyötöde férfi.

3. táblázat

Az adományozók és az önkéntes segítők felnőtt népességen belüli aránya nemek szerint

Természetbeni				Pénzbeli	Önkéntes segítők
Nem		Adományozók
a felnőtt népesség %-ában
Férfi	31		42			31
Nő	37		48			28
Együtt	34		45			29

forrás: KSH 1993:18

A mintánkban szereplő adatok szerint az önkéntesek 36,6 %-a 26 év alatti (ez a határa az Európai Uniós pályázatoknak a fiatal korosztály tekintetében). A Nonprofit Kutatócsoport reprezentatív kutatása szerint a legjobb önkéntes segítőknek a 21 és 50 közötti korosztály tagjai tekinthetők. A mi mintánk szerint magas az önkéntesek száma a fiatalok körében és az idősek körében is. A táblázatból jól látható, hogy a 27-35 közötti korosztály kisebb aktivitású, valószínűleg ebben az időben a leggyakoribb a fiatal családok gyermekvállalása, ami átmenetileg nem teszi lehetővé az önkéntes tevékenységek végzését. Figyelemreméltó az időskori önkéntesség alacsony száma is, ami egyértelműen fejlesztendő területnek számít, hiszen az idős emberek elmagányosodásához, mentális és egyéb betegségeinek elszaporodásához vezet, ha a nyugdíjba vonulást követően nem kapcsolódnak közösségekhez, hanem hirtelen lesznek passzívvá a munka világában és ezen keresztül a társadalomban is.

2.ábra Az önkéntesek életkori megoszlása a mintában

(esetszám)

4.táblázat

Az adományozók és az segítők felnőtt népességen belüli aránya életkor szerint

Életkor	Természetbeni	Pénzbeli	Önkéntes segítők
	Adományozók
	A felnőtt népesség %-ában
-20	31	40	31
21-30	34	45	34
31-40	40	46	38
41-50	40	47	33
51-60	35	47	26
61-70	28	45	21
71-	21	41	11
Együtt	34	45	29

A mintánkban található önkéntesek iskolai végzettsége kiegyensúlyozottnak tekinthető, mivel egyharmad-egyharmad-egyharmad tartozik a 8 általánost, a középiskolát és a felsőfokú képesítést szerzettek csoportjába. A reprezentatív mintában ez az arány az egyetemet, és főiskolát végzettek felé tolódik el, bár nem jelentősen.

Mintánk a foglalkozási státuszok tekintetében már nagyban eltér a reprezentatív eredményektől, elsősorban amiatt, hogy az csak a felnőtt, azaz 18 éven felüli lakosság véleményét összesíti, míg a mi mintánkban jelentős a középiskolás tanulók száma is.

3.ábra Az önkéntesek és foglalkozási státuszuk

(esetszám)

A település tekintetében a mi mintánkba véletlenszerűen került önkéntesek többsége városokban lakik (76,8%), amellett, hogy a szervezeti mintavételnél kiemelt fontosságú volt, hogy a községek is bekerüljenek a mintába. Ez több okból is így van, részben a források elsősorban a városokba koncentrálódnak, ezért a civil szerveződések is itt jegyeztetik be magukat, másrészt az informális önkéntesség jóval nagyobb hányadot képvisel a községekben, ezért nehéz tulajdonképpen „tetten érni”. A reprezentatív kutatás eredményei is hasonló arányú következtetésekre jutottak.

5.táblázat

Az önkéntesek és lakóhelyük

Település	Esetszám	Százalék
Megyeszékhely/főváros	45	40,2
Város	41	36,6
Nagyközség	9	8,0
Község	17	15,2
Összesen	112	100,0

A kutatás során nagy hangsúlyt fektettünk olyan kérdések feltételére is, amelyek a korábbi kutatásokban nem, vagy csak ritkán szerepeltek. Így került be a mi kérdőívünkbe az „Első önkéntes tevékenység éve” illetve az „Első önkéntes tevékenység kapcsolódása szervezetekhez” elnevezésű kérdés is. Az első kérdés esetében a mintában jól látható, hogy az önkéntességet általában 35 év alatt már elkezdik azok, akik számára ez fontos, akár a jótékonyság, akár az ismeretszerzés szempontjából. Ez az adat felhívja a figyelmünket arra, hogy az oktatásnak nagyon nagy szerepe lehet a társadalmi integráció és a társadalmi tőke fejlesztésében.

6.táblázat

Az első önkéntes tevékenység éve

Életkor	Esetszám	Százalék
17 év alatt	45	40,2
18-35	40	35,7
36-45	16	14,3
46-60	9	8,0
61 felett	2	1,8
Összesen	112	100,0

Az adatok szerint az első önkéntes tevékenység a minta majd’ 80%-a esetében szervezethez kapcsolódva történt. Ez összhangban van azzal a korábbi állításunkkal, hogy a mintánk nagy része városi önkénteseket összesít, akik minden korábbi kutatás eredménye szerint is általában kapcsolódnak szervezetekhez, az informális önkéntesség inkább a községekre jellemző.

Az első önkéntes tevékenység típusát firtató kérdéseinkre adott válaszok szerint az önkéntes tevékenységek meglehetősen heterogén skálán mozognak.

4. ábra Az első önkéntes tevékenység típusa

(említések száma)

A válaszok szerint az önkéntesek 87,5%-a egyesület tagja. A mintának mindössze 17%-a dolgozik alkalmazottként civil szervezetben. A válaszoló önkéntesek számos fórumról értesültek az önkéntesség lehetőségéről.

7. táblázat

Az önkéntességgel kapcsolatos információ forrása

Információforrás	Esetszám	Százalék
családi hagyomány	29	25,9
barátok	30	26,8
civil szervezet	23	20,5
média	6	5,4
iskola	22	19,6
több válasz	2	1,8
Összesen	112	100,0

A válaszok szerint, a családi hatás és a kortársak hatása ugyanakkora mértékben információforrás, valamint az iskola és a civil szervezetek is fontos ösztönzőnek számítanak. A média szerepe meglehetősen alacsony, amit interjúalanyaink is több esetben kiemeltek, azaz a TV-ben, rádióban, újságokban megjelenő hirdetések inkább negatív hatásúak, illetve kevés bennük a ténylegesen használható információ. Főként fiatalok véleménye volt, hogy az önkéntes munkalehetőségek meglehetősen korlátozottak, és a lehetőségekről való információk hozzájuk nem jutnak el megfelelő mértékben.

A válaszadók által megjelölt motivációk alapján saját kategóriákat képeztünk az önkéntesség típusára vonatkozóan.

A válaszadásnál 8 lehetőség közül lehetett választani, ezek:

1. szegényeken való segítés

2. tapasztalatszerzés

3. vallás, hit fontossága

4. kihívás, szakmai fejlődési lehetőség

5. erkölcsi kötelesség

6. a szabadidő hasznos eltöltése

7. új barátok szerzése

8. közösséghez tartozás

A régi típusú önkéntesség motivációinak a fenti elméleti keret felvázolása után az alábbiakat tekintettük:

• szegényeken való segítés,

• vallás, hit fontossága

• erkölcsi kötelesség

• közösséghez tartozás

5.ábra Az önkéntes tevékenységek típusai a motiváció alapján

(esetszám)

Az új típusú önkéntesség motivációinak a fenti elméleti keret felvázolása után az alábbiakat tekintettük:

• tapasztalatszerzés

• kihívás, szakmai fejlődési lehetőség

• a szabadidő hasznos eltöltése

• új barátok szerzése

Inkább régi típusnak tekintettük, ha a válaszok többségben régi típusú értéket választottak, és inkább újnak tekintettük, ha a válaszadás során az új típusú válaszok kerültek többségbe. A vegyes típusban ugyanolyan arányban találunk régi és új típusra utaló válaszokat.

Az eredmények alapján jól látható, hogy a mintában a régi típusú önkéntesség (45,5%) képviselői vannak többen, hiszen ahogyan a bevezetőben említettük, mégis csak a szociális szektorban tevékenykedő civil szervezetek önkénteseiről van szó. Emellett azonban az új típusú önkéntesség is kimutatható, mégpedig 37,5%-os arányt képviselve. A vegyes csoport mindössze 12%-ot tesz ki a mintában.

Ezek az adatok tehát mindenképpen igazolják azt a feltevésünket, hogy többféle önkéntesség létezik, hiszen egyértelmű, hogy más módon kell toborozni és másfajta tevékenységet kell kínálni annak, aki a szegényeken való segítést tekinti elsődleges célnak , mint annak aki a tapasztalatszerzés fontossága miatt vállal önkéntes munkát.

A jelenlegi önkéntes tevékenység típusa kérdésre az alábbi válaszokat kaptuk:

6. ábra A jelenlegi önkéntes tevékenység típusa

(esetszám)

Az ábrából jól látható, hogy az önkéntes munka elég sokféle formája jelent meg. A mintában szereplő válaszadók mindössze 4,5%-a ad vért, amely ellentmond annak a hiedelemnek, hogy aki civil szervezetekben aktív, az általában vért is ad, és fordítva. Ugyanakkor az első önkéntes tevékenység kérdezésekor a véradók száma a minta 10,75-át jelentette, ami jelentheti, hogy a véradás kismértékben belépés a civil világba.

A kérdések kidolgozásánál arra is kíváncsiak voltunk, hogy az önkéntesek mennyire keresik önkéntes közvetítéssel foglalkozó szervezetek segítségét az önkéntesként való elhelyezkedés során. Arra a kérdésre, hogy „Felvette-e a kapcsolatot az Önkéntes Központ Alapítvánnyal, vagy más közvetítő szervezettel”, a válaszadók 27,7%-a válaszolt igennel. Ez azt jelenti, hogy az önkéntesként való elhelyezkedés nagyobbrészt (72,3%) saját erőből történik, illetve a nagyobb, ismert szervezetek megkeresésén keresztül.

Megkérdeztük a válaszadókat, hogy részesültek-e a tevékenység megkezdése előtt képzésben, hiszen az önkéntes munkavégzésnek írott és íratlan szabályai vannak, az önkéntes és az önkéntes tevékenységet kínáló szervezet között szerződésnek kell létrejönnie, amelynek tiszta elvárásokat, felelősségi köröket, jogokat kell tartalmazniuk. A válaszadók 35,7%-a válaszolt igennel, 51,8% nemmel, és 12,5% nem válaszolt a feltett kérdésre. Megállapítható, hogy az önkéntes tevékenységek végzéséhez a szervezetek még nem tudnak képzéseket is csatolni, vagy úgy gondolják, hogy a tevékenység végzéséhez nincsen szükség képzésre.

Az elismerést firtató kérdéseinkre a válaszadók 89,5%-a mondta azt, hogy a szervezete munkatársaitól kapott elismerést, jó szót, oklevelet, kitüntetést munkájáért. A válaszadók 82,1%-a elismerést a közösség tagjaitól is kapott, az előzőkhöz hasonló módon.

A válaszadó önkéntesek 86,6%-a vont be családtagot, barátot, ismerőst az önkéntességbe.

A kérdőív utolsó negyedében arra kértük az önkénteseket, hogy becsüljék meg, hány önkéntes dolgozik ma Magyarországom, milyen korcsoport végez inkább önkéntes munkát, az önkéntesek inkább nők, vagy inkább férfiak, illetve milyen típusú munkákat lehet végezni?

7.ábra Az önkéntesek száma Magyarországon az önkéntesek becslései szerint

(az önkéntesek becslései szerint)

Az ábra alapján látható, hogy a minta 37%-a szerint 10 000 alatti az önkéntesek száma. A statisztikai adatok szerinti érték valahol 400 000 és 500 000 közé tehető, ezt a számot csak nagyon kevesen gondolták valósnak. Úgy tűnik tehát, hogy az, aki önkéntes tevékenységet végez, még mindig megszállottnak, elhivatottnak vagy szentnek számít, és a társadalomnak ez a sztereotípiája jelenik meg az önkéntesek identitásában is.

8. táblázat Az önkéntesek Magyarországon a leginkább…

(önkéntesek becslései szerint)

Korcsoport	Esetszám	Százalék
Nincs válasz	2	1,8
14-18 évesek	2	1,8
19-30 évesek	24	21,4
31-60 évesek	53	47,3
61 év felettiek	10	8,9
Több válasz	21	18,8
Összesen	112	100,0

A válaszadók egyértelműen a 31-60 évesek tevékenységének gondolják az önkéntességet, pedig a minta 35,7%-a 26 év alatti fiatal!

9.táblázat Az önkéntesek neme Magyarországon

(az önkéntesek becslései szerint)

Nem	Esetszám	Százalék
Nincs válasz	2	1,8
Férfi	11	9,8
Nő	96	85,7
Nem jellemző	3	2,7
Összesen	112	100,0

A válaszadók a nőket gondolják inkább önkénteseknek, ami részben azért lehet, mert a szociális szektorban a kliensekkel dolgozók többsége nő, és az önkéntesek látókörében inkább ők vannak. Ugyanakkor érdekes, hogy a statisztikai adatok szerint az önkéntesek körében még mindig a férfiak vannak túlsúlyban a kuratóriumi/elnökségi tagságok következtében. Ha azt a kereszttáblát nézzük meg, amely a nemek szerint csoportosítja ezeket a válaszokat, akkor azt találjuk, hogy a férfiak többsége is a nők számát becsüli nagyobbra az önkéntesek kötött.

10.táblázat Az önkéntes munka lehetséges típusai

(az önkéntesek felsorolása szerint)

	Esetszám	Százalék
Nincs válasz	46	41,1
Régi	40	35,7
Új	2	1,8
Vegyes	24	21,4
Összesen	112	100,0

Az új típusú kategóriába osztályozásunk szerint azok a tevékenységek kerültek, amelyek szaktudást is igényelnek, illetve a szaktudás megszerzésére irányulnak, vagy nem elsősorban az embereken való segítés vágya motiválja őket, így:

• Szemétszedés

• Kortárs egészségnevelés (kábítószer, alkohol, stb.)

• Saját szakmához kapcsolódó szakmai segítségnyújtás (pl. könyvelés, kutatás, ápolás, kommunikáció, stb.)

• Állatgondozás

• Programok szervezése

A régi típusba azok a tevékenységek kerültek, amelyek a klasszikus jótékonysági feladatok ellátásával voltak kapcsolatosak, így:

• a ruhaosztás,

• a beteglátogatás és ápolás,

• az ételosztás,

• a véradás, stb.

A táblázat szerint a régi típusú munkák még mindig népszerűbbek, és jobban előtérben vannak mint az új típusúak.

4. A régi és új típusú önkéntes tevékenység végzőinek jellemzői

Kor szerinti megoszlás

A kor vizsgálatakor két változóval is ellenőrizhetjük a régi és az új típusokhoz kapcsolódó kutatási hipotézisünket, az egyik, az önkéntesek motivációi alapján osztályozza a válaszokat, a másik változó az önkéntes munkavégzés típusa szerint végzi el ezt a kategorizációt.

8.ábra Az önkéntes tevékenységek típusa az önkéntesek motivációja alapján

(esetszám)

A két fenti ábrából jól látható, hogy a két különböző változó nagyjából hasonló eredményeket mutat a korcsoportok összehasonlítása során, mely szerint a fiatalabb korcsoportokban (26 alatt) az önkéntesek inkább új típusú önkéntes tevékenységeket végeznek (a minta több mint felében), azonban az élethelyzetek változásával, a kor előrehaladtával a tevékenységek a régi típusúak felé tolódnak el. Ez a megállapítás igaz a motiváció szerinti és a tevékenységek szerinti kategorizáció alapján is. A kategória szerint képzett vegyes csoportok minimális nagyságrendet képviselnek, tehát a két fő csoportot egymástól egyértelműen el lehet különíteni.

10.ábra Az önkéntes tevékenységek típusa és az önkéntesek motivációi alapján képzett kategóriák

(esetszám)

A két változó vizsgálatakor látható, hogy a régi típusú motivációval rendelkező önkéntesek általában régi típusú tevékenységeket végeznek (72%), míg az új típus motivációival bíró csoportok inkább az új típusba sorolható tevékenységeket végzik (53%). Továbbra is igaz, hogy a mintában túlsúlyban a régi típusú tevékenységeket végzők, és így az ezzel a motivációval rendelkezők vannak, hiszen a felmérés mintájául a szociális szektor civil szervezetei szolgáltak.

Nemek szerinti megoszlás

11.ábra Az önkéntesség motivációjának vizsgálata az önkéntesek neme szerint

(esetszám)

A 11.ábrából jól látható, hogy a mintában szereplő férfiak is inkább régi típusú motivációkkal rendelkeznek, ennek oka valószínűleg az, hogy a minta a szociális civil szervezetek önkénteseit vizsgálta. A nők hagyományos szerepeik okán is, inkább a régi típusú motivációk birtokában végeznek önkéntes tevékenységeket.

11. táblázat Az önkéntesség tevékenységeinek vizsgálata az önkéntesek neme szerint

(esetszám, %)

Motiváció	Férfi	Nő	Összesen
Régi típusú tevékenység	9	49 (55,7 %)	58
Új típusú tevékenység	13 (54,1 %)	29	42
Vegyes tevékenység	2	10	12
Összesen	24 (100 %)	88 (100 %)	112

Ha az önkéntes tevékenységek típusa szerint vizsgáljuk a nemek arányát, akkor nagyjából ugyanezt az összefüggést találjuk.

Iskolai végzettség szerinti megoszlás

12.táblázat Az önkéntes tevékenységek típusa az önkéntesek motivációi alapján, iskolai végzettség szerint

(esetszám, %)

Iskolai végzettség	Régi	Új	Vegyes	Összesen
8 általános és alacsonyabb	13	23	5	41
Szakmunkásképző	2	1	0	3
Érettségi	16	14	3	33
Főiskola, egyetem	19	13	3	35
Összesen	50	51	11	112

A 8 általánossal rendelkezők közötti új típusú motivációk száma azért ilyen magas (23 fő, 56 %), mert a mintában a középiskolába járó fiatal korosztály felülreprezentált, ahogyan azt az alábbi táblázat is mutatja:

13.táblázat A megkérdezettek iskolai végzettsége és kora

(esetszám)

Iskolai végzettség	26 alatt	27-35	36-45	46-60	61 felett	Összesen
8 általános és alacsonyabb	28	0	6	4	3	41
Szakmunkásképző	0	0	1	1	1	3
Érettségi	9	5	8	11	0	33
Főiskola, egyetem	4	2	11	10	8	35
Összesen	41	7	26	26	12	112

Egyébként az előbbi táblázat adatai szerint az iskolai végzettség alapján nem lehet az új és a régi típusú motiváció szerint csoportokat alkotni, mivel általában minden végzettségi kategóriában nagyjából azonos számú önkéntes jelenik meg az új és a régi típusban.

14. táblázat Az önkéntes tevékenységek típusa az önkéntesek által végzett tevékenységek alapján, iskolai végzettség szerint

(esetszám, %)

Iskolai végzettség	Régi	Új	Vegyes	Összesen
8 általános és alacsonyabb	17	17	7	41
Szakmunkásképző	3	0	0	3
Érettségi	17	15	1	33
Főiskola, egyetem	21 (60%)	10	4	35 (100 %)
Összesen	58	42	12	112

A táblázat adatai szerint nagyjából a motivációk vizsgálatához hasonló eredményeket kapunk, érdekes adat, hogy a főiskolát, egyetemet végzettek között a régi típusú tevékenységeket 60%-ban inkább végeznek az önkéntesek.

Családi állapot szerinti jellemzők

15.táblázat Az önkéntesek motivációs típusai családi állapotuk szerint

(esetszám, %)

Családi állapot	Régi	Új	Vegyes	Összesen
Egyedülálló, nőtlen, hajadon	9	36 (73,4)	4	49 (100 %)
Házas	28 (66,6)	9	5	42 (100 %)
Elvált	7	5	0	12 (100 %)
Özvegy	6 (66,6)	1	2	9 (100 %)
Összesen	50	51	11	112

16.táblázat Az önkéntesek tevékenységi típusai családi állapotuk szerint

(esetszám, %)

Családi állapot	Régi	Új	Vegyes	Összesen
Egyedülálló, nőtlen, hajadon	14	27 (55,1)	8	49
Házas	31 (73,8)	9	2	42
Elvált	5	5	2	12
Özvegy	8 (88,8)	1	0	9
Összesen	58	42	12	112

Mindkét táblázatból hasonló eredmények olvashatóak le, azaz az önkéntesek között inkább új típusú motivációval rendelkeznek, és így új típusú tevékenységeket is végeznek a nem családos önkéntesek, míg ugyanez igaz a régi típusú motivációkra és tevékenységekre a családos illetve az özvegy családi állású önkéntesek esetében. Az elváltak csoportja mindkét típusban ugyanolyan nagyságrendben vesz részt.

17.táblázat Az önkéntesek motivációs típusai gyermekeik száma szerint

(esetszám, %)

Gyermekek száma	Régi	Új	Vegyes	Összesen
Nincs	11	36 (70,6)	4	51 (100 %)
Egy	9	7	1	17 (100 %)
Kettő	11	4	3	18 (100 %)
Három vagy több	19 (73 %)	4	3	26 (100 %)
Összesen	50	51	11	112

18.táblázat Az önkéntesek tevékenységi típusai családi állapotuk szerint

(esetszám, %)

Gyermekek száma	Régi	Új	Vegyes	Összesen
Nincs	17	26 (51 %)	8	51 (100 %)
Egy	10	6	1	17 (100 %)
Kettő	13	4	1	18 (100 %)
Három vagy több	18 (69,2 %)	6	2	26 (100 %)
Összesen	58	42	12	112

A táblázatok szerint tehát, minél nagyobb családban élnek az önkéntesek, minél több gyermek iránt vállalnak felelősséget, annál inkább régi típusú motivációkkal rendelkeznek az önkéntes munka területén. A gyermektelen/fiatal csoport inkább új típusú motivációkkal bír, tapasztalatot szeretne gyűjteni, tanulni vágyik, kihívásokat keres. Ugyanez igaz, ha a tevékenységeket csoportosítjuk régi és új kategóriákba.

Felhasznált irodalom

Francis FUKUYAMA (2000): A Nagy Szétbomlás. Európa Könyvkiadó. Budapest.

Peter A. HALL (2002): Great Britain: The Role of Government and the Distribution of Social Capital. In: Democracies in Flux. Oxford University Press. Oxford. pp. 21-57.

Niklas LUHMAN (1979): Trust and Power. John Willey and Sons. New York.

Robert D. PUTNAM (2000): Bowling Alone - The Collapse and Revival of American Community. Simon and Schuster. New York.

Robert D. PUTNAM (ed.) (2003): Better Together. Restoring the American Community. Simon&Schuster. New York.

Adam B. SELIGMAN (2000): The Problem of Trust. Princeton University Press. Princeton, New Jersey.

Claus OFFE – Susan Fuchs (2002): A decline of Social Capital? In: Democracies in Flux. Oxford University Press. Oxford. pp. 189-243.

Max WEBER (1989): A politika mint hivatás. Medvetánc Füzetek. Budapest.

Robert WUTHNOW (2002): The United States: Bridging the Privileged and the Marginalised? In: Democracies in Flux. Oxford University Press. Oxford. pp. 59-102.

APRIL L. DIPIZIO: Az önkéntesek szervezése a hospice-ban és a palliatív gondozásban: az amerikai modell*

I. Összefoglalás

Az Amerikai Egyesült Államokban a hospice-ok működése nagyrészt az Államokban igen preferált önkéntes szolgálaton alapul. Az önkéntesek toborzása, megfelelő képzése, koordinációja és a tevékenységükkel kapcsolatos értékelő munka, valamint a szolgálatért nyújtott megbecsülés kifejezése fontos részét képezi a hospice irodák tevékenységének Jelen tanulmány alaposan elemzi az önkéntesek koordinációját kézben tartó munkatársak feladatait, s mindazokat a tényezőket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy az önkéntesek munkájukat a legmagasabb színvonalon végezhessék.

Az önkéntesek az Egyesült Államokban döntő szerepet játszanak a hospice programok működtetésében. Szerepük kifejezettebb, mint a legtöbb amerikai segítőszervezetben (Pearson Scott and Caldwell 1996). Az első többlet a teljes idejű hospice alkalmazottak és önkéntesek számában mutatkozik meg, a gondozás típusának viszonylatában. Ebből kitűnik, hogy a hivatalos hospice programokban az aktuális alkalmazottaknál valamivel több az önkéntes. Mivel az Egyesült Államokban az egész hospice mozgalom a tehetségüket és idejüket önkéntesen feláldozó személyekre épül, érthető az a központi szerep, amelyet az önkéntesek a hospice-ok folyamatos fejlődésében betöltenek. Néhány hospice még most is teljesen önkéntes alapon szerveződik, bár ezek száma csökkenőben

April L. DiPizio a New York Állambeli Buffalo Hospice központjának önkéntes szolgáltatási részlegének koordinátora. Több mint 9 éve dolgozik a szervezettel, és jelenleg 560 önkéntes toborzását, képzését és koordinálását végzi. Ezt a tanulmányt a zágrábi, A palliatív gondozás kulcskérdései és megoldásai a családi orvoslásban konferencián [Conference on Key Issues in Palliative Care and Its Solutions in Family Medicme] adta elő, 2002. március 21-én. Eredeti címe: The management of volunteers in hospice and palhative care: the U.S.A. model]. A közösségek szakemberei érdeklődést tanúsítottak a hospice mozgalom iránt, és időt szenteltek ezeknek a kis hospice programoknak a megvalósítására. Általánosságban, minél kisebb egy hospice, annál több önkéntest alkalmaznak a munkatársak között.

Az amerikai hospice-ok többségében mindazonáltal nem ez a helyzet. A fizetett szakemberek, beleértve az önkéntesek koordinátorát, az önkéntesekkel együtt juttatják el a hospice szolgáltatásait a közösségeknek. A nagyobb hospice-ok az önkéntesek révén bővítik az általuk nyújtott szolgáltatásokat. Az önkéntes hospice-szolgáltatásokra fontos szerep hárul a betegeknek és családtagjaiknak nyújtott gondozás minőségi javításában, amely ezáltal bátorítja a közösségi részvételt a teljes hospice programban. Az önkéntesek segédkeznek a programkoordinációban és a fejlesztésben, a gyakorlatban pedig a betegnek nyújtott baráti segítségben (NHPCO 1995). E tevékenységeken keresztül az önkéntesek a csapatban dolgozó szakmabelieket is támogatják. Az önkéntesek időt tudnak szentelni a hospice klienseinek, osztatlan figyelemben részesítik őket, meghallgatják az aggodalmaikat és a félelmeiket, és megnyugtató jelenlétet biztosítanak a számukra. A szakmabeliek - nővérek, doktorok, szociális munkások és lelkészek - ezáltal sokkal konkrétabban összpontosíthatnak a diagnózis felállítására, a kezelés tervezésére, a fájdalom kezelésére, valamint a pszicho-szociális és spirituális kérdésekre. Ezáltal az Egyesült Államokban az önkéntesek fontos szerepet játszanak a hospice és palliatív gondozás csapatközpontú megközelítésében. Bár a hospice önkéntesekről szóló eszmecserékben ritkán említik, tény, hogy az önkéntesek alkalmazása Amerikában nem pusztán eredményes, hanem hatékony is. Az Egyesült Államokban a mintegy 202 080 hospice önkéntes közel 3 132 080 dollár megtakarítást jelent.

Még ha minden hospice program egyedi is, van néhány közös vonás abban, ahogy az önkénteseket szervezik. Az önkéntesekkel való munkához négy fő célterületet kell számba venni, a toborzást, a képzést, a megtartást és a koordinálást {Colé and Fisher 1993). Ahhoz, hogy egy önkéntes program sikeres legyen, a hospice irodáknak világosan át kell látniuk, hogy hogyan működik az önkéntesek alkalmazása. Az irodáknak annak fontosságát is meg kell érteniük, hogy egy meghatározott személyt jelöljenek ki az önkéntes részleg átfogó irányítására. Amikor otthoni látogatásokat tesznek, a hospice önkéntesei az iroda jó hírnevét erősítik vagy kockáztatják. így aztán a jó szupervízió a legkevesebb. A koordinátor részt vehet a döntéshozatali folyamatban is, amely a teljes irodára hatást gyakorol. Az önkéntesek vezetőjének hangja és nézetei épp olyan fontos, mint klinikai társaié. Mihelyst a koordinátor szerepet kap az iroda működéséről szóló döntések meghozatalában, az önkéntesek munkájával kapcsolatos tevékenységek: a toborzás, képzés, és az iroda programjaiban való részvétel az iroda életének egyik alapjává válik.

A hospice önkéntes oldalának kiépítéséhez az első lépés annak világos meghatározása, hogy mit várunk az önkéntesektől. Mihelyst az iroda meghatározza az önkéntesekre való igényt, munkaleírásokat kell készítenie, mellyel a jövőbeli önkénteseket tájékoztatja az elvárásairól. Az önkéntesnek a munkájával hozzá kell járulnia a célokhoz, és támogatnia kell az iroda célkitűzéseit. Ugyanilyen életbevágóan fontos, hogy a fizetett munkaerő megértse és elfogadja az önkéntes összetevő relevanciáját és fontosságát. Mihelyst ezek a tényezők a helyükre kerülnek, az önkéntesek által betölthető szerepek a hospice növekedésével maguk is növekedésnek indulhatnak, és egyre szélesebb klientúra kiszolgálását teszik lehetővé. A hospice számtalan módon használ önkénteseket. A lehetséges önkéntes szerepek magukban foglalják az otthoni gondozást, a befekvő/korházi részleget, a gyászolást részleget, a nővérotthont, az adminisztratív szolgáltatást és az anyagi háttér biztosítását. Az önkéntes e területek mindegyikében számos lehetséges szerepet tölthet be. Az önkénteseket koordináló személy fontos feladata, hogy a létező lehetőségekről tájékoztassa az önkéntest, és mindegyik önkéntest a saját érdeklődési köréhez és kompetenciájához illeszkedő feladattal lássa el.

A munkakörleírások létrehozása segít az önkénteseket koordináló személynek akkor, amikor a toborzásra, a képzésre, a megtartásra és az irányításra összpontosít. Oly sok hasznos szervezet van, amelyek mindegyike elszántan verseng ugyanazon önkéntes társaságért. Az önkénteseket koordináló személy feladata, hogy a lehetőségeket a lehető leghívogatóbb módon mutassa be. Az önkéntesek toborzása sokban ugyanolyan, mint az irodák szolgáltatásainak marketingje. A hospice programok önkénteseinek hatékony toborzásához a megszólítottaknak világosan meg kell érteniük a hospice küldetését, és magukévá kell tenniük a hospice filozófiáját. A lehetséges önkéntesek nem mindig a legaltruistább motívumokkal érkeznek. Az emberek sokszor azért választják az önkéntességet, hogy eleget tegyenek bizonyos szükségleteiknek (Cnaan et al. 1996). Az önkénteseket koordináló személy felelőssége, hogy megértse a lehetséges önkéntesek szükségleteit és igényeit, és hogy kreatív módon illessze be ezeket az ügynökség szükségleteibe. Az önkénteseket irányító személy az iroda marketingstratégiájának felelősségét az iroda többi alkalmazottaival együtt viseli. A klubok és csoportok számára a hospice küldetésről rendezett bemutatók húsbavágóak a toborzáshoz, és ahhoz, hogy a hospice iránt érdeklődést mutató emberek elköteleződjenek a küldetés iránt.

Mindezeket figyelembe véve, az első kérdés az, hogy hol találunk önkénteseket? Ennek többféle útja-módja van, az igényelt önkéntes típusának és a szükséges elkötelezettségnek függvényében. A Róbert Wood Johnson Foundation egy országos felmérést készített a hospice önkénteseiről és személyzetéről. Az eredmények segíthetik az önkénteseket koordináló személyt abban, hogy megtalálja a toborzásra legmegfelelőbb helyeket. A hospice önkéntesek 80%-a nő, átlagos életkoruk 55 év, és több mint 30%-uk 63 éves vagy idősebb. A hospice önkéntesek fele rész- vagy teljes munkaidőben dolgozik.

Mihelyst a hospice filozófia nyilvános oktatása elindul egy közösségben, az önkéntesek toborzása is könnyebbé válik. Az Egyesült Államokban többször eredményesnek bizonyult általános felhívást megjelentetni a helyi vallásos kiadványokban, hírlevelekben és újságokban. Számos vallásos tan alapul azon a tételen, hogy „segíts felebarátaidon". Az önkénteseket koordináló személy a vallásos közösségeken belül kis csoportokkal és szervezetekkel találkozik, ezek számára ad tájékoztatást a hospice-ról és a szolgálati lehetőségekről, és így motiválja az önkéntességet.

A toborzás másik kitüntetett helye a főiskola és az egyetem, különösen azok az iskolák, amelyek nővéri, szociális munkási, orvosi és terapeutikai képzést nyújtanak. A fokozatuk megszerzésével a hallgatók versengeni kezdenek az állásokért. Az első kézből származó tapasztalat a diákoknak felbecsülhetetlen jövőbeli pályafutásuk szempontjából. Amikor a fájdalom kezelése és a palhatív gondozás az egészségügy homlokterében áll, a betegekkel és családtagjaikkal való közvetlen kapcsolat csak gazdagítja az ember önéletrajzát.

A hivatalos nyugdíjas szervezetek szintén az önkéntesek aranybányái. A nyugdíjba vonult szakmabeliek, különösen azok, akiknek egészségügyi, szociális munkás, tanácsadói vagy spirituális gondozási tapasztalatai vannak, az önkéntes oldalnak egy teljesen új dimenziót adhatnak. Miközben közülük sokan dolgoztak már páciensekkel vagy kliensekkel, a hospice önkénteseket koordináló személy a holisztikus, multidiszciplináns csapatmunka egyedülálló tapasztalatát kínálhatja nekik azáltal, hogy a haldokló személyekkel és családtagjaikkal foglalkozhatnak.

Végül, a közösség azon tagjai is potenciális hospice önkéntesek, akik családja vagy barátai már igénybe vették a hospice szolgáltatásait. Nekik első kézből származó tapasztalatuk van arról az egyedülálló, értékes és fontos szolgáltatási csomagról, amelyet a hospice nyújtani képes. Ezek a korábbi ápolók és/vagy barátok egyfajta lojalitást és büszkeséget is éreznek, hogy visszaadhatnak valamit annak a szervezetnek, amely segített nekik életük egyik embert próbáló időszakában.

Az önkéntesek felelősségteljes és megbízható közegben való toborzása megkönnyíti a későbbi munkát. Az Országos Hospice és Palliatív Gondozás Szervezet (The National Hospice and Palliative Care Organization) minden betegekkel és családjaikkal dolgozni kívánó önkéntestől megköveteli, hogy jelentkezés után sikeresen elvégezzen egy jól felépített tájékoztatón alapuló képzést, amely a következő alaptudnivalókat foglalja magában:

• bevezetés a hospice-ba

• az önkéntes szerepe a hospice-ban

• a halál és haldoklás fogalma

• kommunikációs készségek

• kényelmi összetevők

• a betegség előrehaladása és az orvosi tünetek

• a halállal és a haldoklással kapcsolatos pszichoszociális és spirituális kérdések

• családdinamika

• gyász

• fertőzés elleni védekezés

• titoktartás

• biztonság és csapás

• tuberkolózis

• egészségügyi megbízatás

• a páciensek jogai.

A tájékoztatást és képzést az önkénteseket koordináló személy szervezi, és az interdiszciplináris team adja elő. A képzést dokumentálják, és részévé válik az önkéntes állandó dossziéjának. Ez a dosszié, mely az önkéntesek irodájában kerül elhelyezésre, magában foglalja még az önkéntes jelentkezési lapját, két ajánlást, részvételt a későbbi képzésen és szupervízión, valamint egy éves értékelést. A képzési szakaszokban való részvétel biztosítása az önkénteseket koordináló személy kiugróan fontos felelőssége. Ez az első, mélységébe hatoló kapcsolat, amelyet a koordináló személy a leendő önkéntesekkel létrehoz. A részvétel lehetővé teszi, hogy az önkénteseket koordináló személy jó képet kapjon az önkéntesek motivációiról, és az iroda iránti elkötelezettségükről. Amikor eljön az önkéntes elhelyezésének az ideje, ez a megértés lényegbevágó. Azok az önkéntesek maradnak az adott hospice irodánál, akik úgy érzik, hogy megértésre és megelégedettségre találtak.

A toborzás és a képzés csak kettő azok közül a feladatok közül, amelyet az önkéntesek koordinátorának el kell látnia. Egy másik feladata: az önkéntesek megtartása. Emlékezetben kell tartani, hogy a hangsúly a „nem fizetett" jelzőn van. Az önkénteseknek érezniük kell, hogy a csapat szerves részei. Érezniük kell, hogy az irodával személyes kapcsolatban állnak, és tudniuk kell, hogy az önkéntes tevékenységgel töltött idejüket őszintén megbecsülik, és nem pazarolják. Az önkéntesek elismerésének van néhány jól bevált módja. Az Egyesült Államokban minden év áprilisában megrendezik a Nemzeti Önkéntesek Hetét, amikor minden szervezet és iroda, amely a közösség számára nyújtott szolgáltatásuk és küldetésük érdekében önkéntesekre támaszkodik, ezt egy speciális állófogadással vagy ebéddel ünnepli meg. Ez is egy fontos rituálé, de még fontosabb és hatásosabb az az elismerés és odaadás, amelyet az önkéntesek az őket koordináló irodától nap mint nap megkapnak. Az önkéntesek bevonása a döntéshozatali folyamatba közvetlen tükrözi azt a megbecsülést, amelyben az irodák részesítik őket. Minden önkéntes személynek megvan a maga saját gyakorlata és élettapasztalata, mely az ügynökség programjainak és szolgáltatásainak erősítésre fordítható.

Az önkénteseket tájékoztatni kell a hospice, az egészségügy és a palliatív gondozás változásairól, mert ezek a változások elkerülhetetlenül befolyásolják a tevékenységüket. Nagyobb valószínűséggel értik meg a saját munkájuk jelentőségét, ha látják, hogy az hogyan illeszkedik be az átfogó hospice és palliatív gondozás nagy „képébe". Az önkéntes tevékenységre fordított idő költségkímélő tényezőként való pontos nyilvántartása és kiszámítása egy olyan fontos információ, mely gyakran kevesebb figyelemben részesül, mint amennyit érdemelne. Ezen információk, valamint a pénznövelő erőfeszítések ismerete segít abban, hogy az önkéntes sikeresnek érezze magát, és hogy nagyobb valószínűséggel folytassa önkéntes tevékenységét. Végül, a hospice irodának érzékeltetnie kell az önkénteseivel, hogy értékeli őket annyira, hogy igyekszik az önkénteseknek és az önkéntes programoknak forrásokat elkülöníteni.

Az önkénteseket koordináló személyeknek a felelőssége az önkéntesek felé, hogy hatékonyan kommunikáljanak, iránymutatással, bátorítással, együttérzéssel és támogatással szolgáljanak irányukban. Emellett tartaniuk kell az egészséges távolságot, és biztosítaniuk kell a szükséges iránymutatást a kiégés elkerülése céljából. Az önkénteseket koordináló személy az előnyére fordíthatja az éppen folyamatban lévő képzéseket és oktatási lehetőségeket, hogy javítsa személyes interakciós készségeit.

Az önkéntesek megtartásának a legfontosabb aspektusa az önkénteseket koordináló személy „nyitott ajtó" politikája. Az irányító személynek könnyen elérhetőnek kell lennie, érdeklődnie kell az önkéntesei iránt, és képesnek kell lennie arra, hogy az önkénteseinek megfelelő körülményeket biztosítson. Az egyszerű dolgok jelentik a legtöbbet. Egy születésnapi vagy újévi képeslap, egy kézzel írott köszönet vagy bármilyen más elismerés az önkéntesek számára azt mutatja, hogy ők éppoly különlegesek, mint amennyire megbecsültek.

A toborzás, képzés és megtartás erőfeszítései mellett az utolsó lépés az általános irányítás. A legeredményesebb kimenetel érdekében az önkénteseket éppolyan hatékonyan kell koordinálni, mint a fizetett társaikat. A hospice önkéntesek irányítása során az egyik legfontosabb: mindegyikük átfogó ismerete. Az önkénteseket irányító személy felelőssége, hogy megnyugtassa a betegeket és családtagjaikat, hogy egy megfelelően képzett és együttérző önkéntest kaptak. Az önkéntesek közvetlen megfigyelése az egyik legjobb módszer értékelésükhöz. Ha az önkéntest irányító személy képes az önkéntest közvetlenül bemutatni a jövőbeli betegnek és a családjának, ez lehetőséget ad az önkéntes interakcióinak közvetlen megfigyelésére. Egy alternatív megoldás, ha egy, a beteget korábban már látogató csapattag mutatja be az önkéntest. Ez több célt is szolgálhat. Egyrészt biztosíthatja a családot és a beteget, hogy a számukra kijelölt önkéntes megfelel a feladatra. Másrészt az önkéntes meg tudja figyelni a csapatag interakcióját, és azt, hogy hogyan kezeli a beteg igényeit és a családtagok gondjait. Az önkéntesek, mint aktív csapattagok így közvetlen támogatást kapnak, a csapat és az önkénteseket koordináló személy pedig világos képet kaphat az önkéntes képességeiről.

Ha mindezeket célokat előírják és megvalósítják, az önkénteseket koordináló személy egyfajta bizalmat érez minden egyes önkéntes iránt. A „problémás önkéntesek", vagy azok, akiknek olyan mögöttes motívumaik vannak, amelyek nem kerültek felszínre a képzési folyamat során, tudni fogják, hogy szemmel lesznek tartva. Miután az önkénteseket kijelölik a hospice irodák fogadó személyzeteként, részt vesznek a beteg gondozásának dokumentálásában. Ez tulajdonképpen kettős célt szolgál. Egyrészt biztosítja a hospice-beteg gondozásának folytonosságát azáltal, hogy rögzíti az önkéntesnek a beteg életminőségének javítása céljából nyújtott szolgáltatásait. A dokumentálás másik célja, hogy lehetőséget adjon az önkéntesek ellenőrzésére és kiértékelésére. A betegekkel való munkára kijelölt, azzal egyetértő önkéntesek kötelességeinek általában van egy sémája, melyet követniük kell. Akár a gondozót mentesítse egy rövid ideig, akár a bevásárlást intézze egy egyedülálló beteg számára, az önkéntesnek előre eltervezett szerepe van. Az önkéntes által leadott dokumentáció lehetővé teszi az önkénteseket koordináló személy és a csapat számára, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az eredeti igények ki lettek-e elégítve: az önkéntesek ellátták-e kötelezettségeiket, és az interakcióik megfelelőek voltak-e.

Az önkéntesek éves, vagy kétéves értékelése segít mind az önkéntesnek, mind az önkénteseket koordináló személynek abban, hogy tisztázzák elvárásaikat. Az önkénteseket értékelni lehet azon munkakörleírás alapján, amellyel egyetértettek, amikor az önkéntes megbízatásukat először elfogadták. Ez segít kivédem az önkéntes és az önkénteseket koordináló személy között fellépő esetleges félreértéseket.

Az önkéntesek alkalmazása segít megőrizni a hospice központi értékeit, mitöbb, ezen értékeknek az önkéntesség a lelke. Az önkénteseket igazgató személy feladata, hogy

biztosítsa, hogy a családok képzett, erősen motivált segítőket kapjanak. Szintén a koordináció feladata meggyőződni arról, hogy az önkéntesek megfelelően képzettek-e, és könnyen el tudják-e látni azokat a feladatokat, amelyeket el kell látniuk. Ha az önkénteseket hatékonyan és eredményesen kezelik, mindenki nyer! Az ügynökség és a betegek éppúgy, mint maga a hospice-mozgalom.

Hivatkozások

Cnaan, Ram, Fermida Handy and Margaret Wadsworth 1996.: Defining Who is a Volunteer: Conceprual and Empincal Considerations. Nonprofit and Voluntary Sector Quarterly_u 25. (3) 364-383.

Fisher, James C. and Kathleen M. Colé 1993.: Leadership and Management of Volunteer Programs:A Guidefor Volunteer Administrators. San Francisco,

Jossey-Bass National Hospice and Palhative Orgamzation (NHPCO) 1995.: Standards of a Hospice Program of Care. <www.NHPCO.org>

Pearson Scott, Jean and Jackie Caldwell 1996.: Needs and Program Strengths: Perceptions of Hospice Volunteers. The Hospice Journal, 11.(1) 1996.19-30. Róbert Wood Johnson Foundation: www.rwjf.org

Felhasznált irodalom

The Hospice Professional. A quarterly pubhcation of the National Council of Hospice

Professionals. Published by National Hospice and Palliative Care Orgamzation (NHPCO)

Volunteer Management Associates. A certification Program, founded in 1975 providing

training and resources for volunteer management.

<wwwvolunteermanagement,com/videos.htm> Washington State University Volunteer Management Certification Program. A web-based learming opportumty that covers the trainmg, recruitment, management and recogmtion of volunteers. <http://vmcp.wsu.edu>

The Volunteer Management Report. A monthly newsletter that is a source of ideas for those who manage volunteers. Published by Stevenson Consultants, Inc. 3133 Floyd Blvd, Sioux City, IA 51108, USA.

(Fordította: Veszelka András)

[1] Angyal Mária: Hogyan működjünk együtt önkéntesekkel, www.nonprofit.hu

[2] Lakossági adományok és az önkéntes munka. Nonprofit Kutatócsoport Egyesület-Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1995. 18.o.

[3] Adányi László a Katolikus Karitász főtitkára, személyes közlés

Vidékfejlesztő szociális munka

2011. december 11., vasárnap

Élhetőbb világ

III. Nagycsaládosok országos egyesülete

IV. Gyermekétkeztetési alapítvány

V. Összegzés

Felhasznált irodalom

Czike Klára: Az önkéntesek motivációjának vizsgálata

1. Elméleti háttér

2. A magyarországi önkéntességről

3. Az önkéntesek motivációi az empirikus kutatás tükrében

4. A régi és új típusú önkéntes tevékenység végzőinek jellemzői

Felhasznált irodalom

APRIL L. DIPIZIO: Az önkéntesek szervezése a hospice-ban és a palliatív gondozásban: az amerikai modell*

Hivatkozások

Felhasznált irodalom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése